Ha adták volna, egész Romániát lízingbe veszem
Kicsid Attila utolsó frissítés: 16:53 GMT +2, 2015. november 11.Olyan, hogy kudarc, nincs is. Ha mégis, akkor az egyik legfontosabb állomás a sikerhez vezető úton.
"Talán 1995-ben történt az, hogy elmentem a kolozsvári telefonpalotába. Hazatelefonáltam a szüleimnek, és anyukámmal közöltem, hogy bár mindig azt szerette volna, hogy lelkész legyek, nem leszek az. Úgy döntöttem, hogy földrajz tanár leszek" - kezdte történetét Gorbai Attila, a Tenrom Románia és Magyarország alapítója és ügyvezető üzlettársa a Romániai Magyar Közgazdász Társaság Ifjúsági Frakciója (RIF) által szervezett Kudarc konferencián. A minikonferencián 11 előadó meglepően őszinte történetét ismerhettük meg a kudarcról és az újrakezdést követő sikerről. Mi Gorbai Attila és Muharrem Unver előadását foglaljuk össze.
Gorbai Attila tanulmányai elvégzése után a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban kezdett tanítani. "Imádtam. Ha már lelkész nem lehettem, úgy gondoltam, hogy egész életemben tanítani fogok. Aztán egy nap behívott az iskola igazgatója, és elmondta, hogy a tanfelügyelőségtől érkező utasítás szerint a helyemet a következő tanévtől egy nálam a versenyvizsgán rosszabbul szereplő oktató fogja megkapni" - emlékezett vissza Gorbai, aki élete egyik fordulópontjaként számolt be arról, hogy önhibáján kívül gyakorlatilag elveszítette tanári állását. "Nem folytathattam, a tanári fizetésemből nem tudtam volna állni az ingázásom költségeit azokba a környező falvakba, ahol felajánlották a tanári helyet" - magyarázta.
Gorbai Attila
Ezt követően egy akkor nagynevű kolozsvári cégnél kezdett dolgozni, mint értékesítő. Ironikusnak tartja, hogy számítógépeket és nyomtatókat próbált eladni tanároknak, iskoláknak. "Lentről kellett újrakezdeni, nagyon lentről. Közben a munka és a földrajz mesteri mellett közgazdaságra is beiratkoztam. Otthon pedig volt egy kicsi gyerekünk.
Minden volt az életünkben, a pénzt leszámítva."
Gorbai három hét után rájött, az új állás nem neki való, és tovább kell lépnie. Elmondta, a harmadik nagyobb kudarca után napokat gondolkodott a jövőjén, "eldöntöttem, hogy igenis sikeres fogok lenni. Lelkész nem lehettem, földrajz tanár nem lehettem, és kikerültem a magánszférába. Nem volt választásom, a magánszférában kellett maradnom, és ott kellett sikeressé válni" - mondta.
Az egyik újságban talált egy új termék piaci bevezetésére meghirdetett brandmenedzseri állást, amelyre annak ellenére is jelentkezett, hogy követelmény volt az angol nyelv ismerete, ő viszont nem beszélte jól a nyelvet. "Azt gondoltam, hogy ez az a pillanat, amikor megtanulok angolul." Kétszer hívták be interjúra, a második alkalommal már a vállalat egyik magyarországi igazgatója interjúztatta. "A takarítógéppiacról volt kíváncsi a véleményemre, de én azt sem tudtam, mi az, hogy takarítógép, korábban nem is láttam ilyen szerkezetet. Azt viszont megígértem, ha engem vesznek fel a márka bevezetésére, akkor garantáltan a legjobbak leszünk" - mesélte.
Gorbai megkapta az állást. Elmondása szerint egy olyan terméket kellett eladnia, amelynek nem volt neve a piacon, ugyanannyi volt az ára, mint a versenytársak márkás termékeinek, ráadásul senki nem akart takarítógépet vásárolni. "Persze a három szintes értékesítési tréninget azért megkaptam: ideadták a névjegykártyát és a katalógusokat, majd megmutatták az ajtót" - mondta nevetve.
"Később beindult a szekér. Annyira hittem abban, amit csinálok, hogy a kollégáim elneveztek Mr. Tennant-nak a takarítógépek márkájáról. Amikor kezdtem, 2005-ben, még csak 3 gép volt eladva, ma 2 ezer gép van a piacon. 2005-ben senki nem tudott rólunk, ma mindenki ismer. Tíz éve mindenki a bukaresti cégek termékeit szerette, ma mindenki a kolozsváriak gépeit akarja. Mindezt erdélyi magyarként vittük véghez. Ezért nagyon fontos üzenetem az erdélyi magyar fiataloknak, hogy legyenek nagyon büszkék arra, hogy tudnak legalább két nyelven beszélni. A székely fiataloknak meg azt üzenem, ha én nem tudtam volna jól románul, akkor már az első ügyféltől kivágtak volna" - nyomatékosította Gorbai.
A leányvállalatok alkalmazottai közül Gorbai volt az első, akit kelet-európaiként a termékeket gyártó vállalat alkalmazott. Az üzletember később kilenc országban lett a vállalat értékesítési vezetője, majd 2010-ben a gyártóvállalat azzal bízta meg, hogy építsen fel egy olyan céget, amely átveszi a teljes román és magyar piacot. A 2011 elején alapított vállalatot 2013-ban az osztrák partner felvásárolta, Gorbai Attila pedig a tranzakció részeként a gyártóvállalatban is részesedést kapott.
"A gazdasági világválság éveiben senki nem akart takarítógépet venni. Mi viszont makacsul hittünk a sikerben, és egyre sikeresebbek is lettünk. Főként mindig az érdekelt, hogyan lehetünk egyre jobbak" - mutatott rá. Hozzátette: "azt javaslom, soha ne legyenek irreális céljaitok. Magas, de elérhető célokat tűzzetek ki magatok elé. Ez azért fontos, mert így arra kényszerülsz, hogy olyan kvalitásokat fejlessz ki, amelyekkel el tudod érni a céljaidat. Én semmit nem tudtam a cégvezetésről, de volt egy tiszta célom, és soha nem adtam fel" - emelte ki Gorbai.
Rálátás, ambíció, becsület és szakmai tudás - egy sikeres vállalkozás titkai
Muharrem Unver a kilencvenes években érkezett Erdélybe, és a semmiből épített egy évente több mint 10 millió eurós árbevételt hozó vállalkozást, az Unver Kft.-t, amely azonban a válság éveiben csődöt jelentett. A török üzletemberrel Szécsi Kálmán, az RMKT elnöke beszélgetett.
"Egy cég sikeres vezetéséhez rálátásra, ambícióra, becsületre, egy dologra koncentrálásra, valamint az álmokban és célokban való hitre van szükség. De véleményem szerint a legfontosabb mégis a szakmai tudás" - kezdte előadását Unver. Elmondása szerint 1995-ben, egy véletlen találkozásnak köszönheti, hogy épületgépészeti kellékeket kezdett forgalmazni Romániában. "Első importom értéke 300 dollár volt, 2000-re a vállalat addig fejlődött, hogy nagykereskedelmet indítottunk" - mutatott rá. "Nagyobb akartam lenni, egyre csak több és több kellett" - magyarázta döntését.
Unver vállalata 2005-ben már 8,5 millió euró értékben forgalmazta termékeit, amikor úgy határozott, hogy a kereskedelem mellett épületgépészeti termékek gyártásába is belekezd. "Egy éven belül indult is a gyár, és odajutottunk, hogy a cégnek 2006-ban 2,5 hektáros területen 12 500 négyzetméter épülete és 178 alkalmazottja volt" - mesélte. Hozzátette, ekkora fejlesztéshez azonban jelentős finanszírozásra volt szüksége, amit a bankoktól szerzett. "2006-ban a bankok nagyon könnyen adtak pénzt, ha szükségem volt egymillió euróra, írtam pár sort, rövid tárgyalások után pedig utalták is a pénzt. A legkönnyebben viszont a lízing cégek adtak finanszírozást. Az egyik török partnerem azt mondta, ha lízingbe adnák egész Romániát, nekem az is kéne. Igaza volt" - emlékezett vissza.
Ahogy ő fogalmazott, 2007-ben rájött, hogy nagy problémák vannak a vállalatánál, ezért különböző ERP rendszereket próbált bevezetni, valamint szakembereket alkalmazni. Ennek ellenére 2008-ra elmondása szerint 10 millió eurónál is nagyobb árbevétel mellett mintegy 350 ezer eurónyi veszteséget generált a cég. "Úgy éreztem, hogy változásra van szükség, de sajnos 2008 végén jött a válság.
Akkorra 8,5 millió euró lízing- és hitelvonalam volt"
Az üzletember a vállalat szerkezeti átalakításának is köszönhetően 2013-ra 4 millió euróra csökkentette a vállalat adósságát, ennek ellenére fizetésképtelenséget kért. "Romániában kicsit divat lett az elmúlt években fizetésképtelenséget kérni, én viszont, talán azért, mert kicsit különc vagyok, megpróbáltam valóban megmenteni a vállalatot. Sajnos nem sikerült, arra viszont büszke vagyok, hogy a csőd bejelentésekor egyetlen alkalmazottamnak sem tartoztam a fizetésével."
Muharrem Unver és Szécsi Kálmán
"Ha ilyen kudarc történik bárki életében, akkor fel kell állni és tovább kell menni. Azt gondolom, hogy rendkívül fontos az üzleti életben a rálátás, a lehetőségek felismerése. De nem megy ambíció nélkül sem. Lehet, hogy vannak olyan szerencsés üzletemberek, akik keveset dolgoznak, viszont ha vállalkozni készül valaki, akkor számítson arra, hogy rengeteget kell dolgozni. Az is rendkívül fontos, hogy egy dologra koncentráljunk, bárki bárminek nekifog, legyen annak a szakértője" - mondta. Hozzátette, az Unver vállalat példája is azt bizonyítja, hogy megfelelő szakmai tudás nélkül az üzleti életben a bukás lehetősége jóval nagyobb.
Unver új vállalatot alapított, jelenleg is épületgépészeti termékek, főként kandallók gyártásával foglalkozik. A nulláról indított vállatának forgalma már eléri az 1 millió eurót. A beszélgetés végén elmondta, bár az előző vállalat méretének egyelőre csupán tizedét érik el, jelenleg sokkal boldogabb.