Igaz, hogy nem lesz nyugdíja a mostani negyvenesek generációjának?
Sz.Cs.E. - K.E. utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.Egyre többen gondolják úgy, hogy nem számíthatnak majd öregségi járandóságra. Az állami rendszer fenntarthatatlan, de ott a másik két pillér. Székely Imrével beszélgettünk.
A nyugdíjrendszer jelenlegi állapota szerint az 1966-1971 között született személyeknek már alig lesz nyugdíjuk, a juttatás szintje alig éri majd el az utolsó fizetésük 15%-át – hangzott el a kijelentés Ion Giurescutól, a magánnyugdíj-pénztárakat felügyelő állami bizottság alelnökétől egy nemrég a Ziarul Financiar által szervezett konferencián.
A felvetés nagy port kavart, és újra szárnyra kapott a vélekedés, miszerint „nekünk már úgysem lesz nyugdíjunk”. Le lehet-e ennyire egyszerűsíteni a képletet, ésszerű-e statikus rendszerként gondolni a járulékbefizetésre? Székely Imre gazdasági szakértővel, a BBTE közgazdasági karának tanárával beszélgettünk a téma kapcsán.
- Nemrég egy konferencián elhangzott, hogy az 1966-1971-es generációnak gyakorlatilag alig lesz nyugdíja. Ön milyen álláspontot képvisel ebben a kérdésben?
A hivatkozott vélemény arra kíván rámutatni, hogy a jelenleg működő állami nyugdíjrendszer nem fog tudni olyan mértékű nyugdíjat fizetni, mint a jelenben. Jelenleg az átlag állami nyugdíj az átlagos nettó bér hozzávetőleg 45%-a. Ez az érték mintegy harmadára csökkenne.
Ennek oka egyrészt abban rejlik, hogy várhatóan folyamatosan romlik a nyugdíjjárulékot fizetők és a nyugdíjból részesülők aránya. Kimondatlanul is, a vélemény bizonyos feltételezéseken alapszik, például, hogy a bevándorlási/kivándorlási mozgások nem változnak számottevően.
Másrészt, változatlan feltételek közepette, a hozzájárulások mértéke akkor is csökkenne, ha a fenti mutató nem romlana, mert a kötelező magánnyugdíj rendszerbe, a jelenlegi szabályozás szerint, egyre több forrás kerülne át. Ezek a források viszont a jelzett időszakban lehetőséget biztosíthatnak arra, hogy az alacsony állami nyugdíj mellett a nyugdíjas más jövedelemforrásból is részesüljön.
- Melyek lehetnének ezek a jövedelemforrások? A lefestett kép egyébként is túl pesszimista számomra, miszerint egy generációnak nem lesz nyugdíja, és úgy gondolom, adókerülésre ösztönöz, mintsem hogy megoldást sugallna...
Valójában itt nem arról van szó, hogy nem lesz nyugdíja a majdani nyugdíjasoknak, hanem inkább arról, hogy ennek összetétele más lesz, és inkább fogják tükrözni az aktív korukban meglévő jövedelemkülönbségeket.
A második nyugdíjpillér bevezetése pontosan azért volt fontos, hogy szorosabb kapcsolat jöjjön létre a befizetett járulékok és a majdan realizálandó járadékok között, azért, hogy a járulékfizetők kevésbé legyenek ösztönözve ennek elkerülésére. Így az adókerülés problémája csak részben függ össze a nyugdíjjárulék kérdésével, ennél sokkal összetettebb és általánosabb adózási problémának tekinthető.
- Ugyancsak adózási kérdés a járulékok szintje. Ugyanis az, hogy egy bizonyos generációnak már nem lesz nyugdíja, azt a feltétezést hordozza magában, hogy nem változik a nyugdíj- vagy egyéb hozzájárulások értéke a jövőben. Ez mennyire állja meg a helyét?
A jelenlegi rendszerben, az állami nyugdíjak kifizetése a folyó bevételekből történik. Ugyan létezik egy elkülönített nyugdíjpénztár – pontosabban egy általánosabb társadalombiztosítási pénztár –, de ennek folyamatos hiányát más források is finanszírozzák. Ide sorolhatóak részben az adóbevételek, illetve a jövőbeli jövedelmek, ugyanis akkor, amikor a kormány adósságlevelet bocsát ki a jelenlegi kiadások fedezésére, akkor tulajdonképpen a jövőben esedékes jövedelmét költi el. A jövőbeli jövedelmek terhére történő finanszírozás alkalmazása viszont korlátokba ütközik. Így kevésbé releváns az a kérdés, hogy mekkora önmagában a nyugdíjjárulék, fontosabb, hogy mekkorák általában az államháztartás bevételei.
A jövőbeli nyugdíjak mértéke két tényezőtől fog függni: mekkora a jövőbeli költségvetési torta, ennek a tortának mekkora szelete kerül nyugdíjak kifizetésére. Az utóbbit a mindenkori politikai tényezők eldönthetik, az előbbire pedig nincs közvetlen, csak közvetett hatásuk.
- Mivel a jövőbeli politikai viszonyokra nincs ráhatásuk, a rendszert most kéne megváltoztatni. Ön szerint hogyan kellene ezt módosítani, hogy fenntartható legyen? Hol van a gond: túl sok a nyugdíjas, vagy túl kevesen vállalnak munkakönyvvel állást?
A fenntarthatóság összefügg az általános gazdasági teljesítménnyel. Csak akkor lehet fenntartható módon nyugdíjat emelni, ha annak alapja a reálértelemben vett magasabb államháztartási bevétel, ami akkor is lehetséges, ha nem terjeszkedik az állam, amennyiben a gazdasági tevékenység fokozódott, a gazdasági teljesítmény javult. A gazdasági teljesítmény javulása tehát azonos alkalmazott létszám mellett is növeli a tortát.
- A válság előtt elfogadott törvény szerint a kötelező magánnyugdíj hozzájárulásnak évről-évre nőnie kellett volna. Hogyan történik most a járulékfizetés, mennyi kerül az állami, és mennyi a magánpénztárba?
A kötelező magánnyugdíj rendszer 2008-as indulásakor mindazok, akik 35. életévüket nem töltötték be és a társadalombiztosítás hatálya alá estek, kötelezően részévé váltak a rendszernek. A 35-45 év közöttiek választhattak, hogy részt kívánnak-e venni ebben a rendszerben. A statisztikák szerint 10 személyből 9 élt ezzel a lehetőséggel.
A 2008-ban indult második pillérben augusztus végén 5,7 millió személyt tartottak nyilván, egyéni nyugdíjszámlájuk értékének az összege meghaladta az 1,9 milliárd eurót. Egy egyéni nyugdíjszámla átlagos értéke tehát jelenleg körülbelül 562 euró. A harmadik pillér, vagyis a fakultatív nyugdíj-hozzájárulás kasszájában mindössze 100 millió euró van.
A jelenlegi befektetési körülmények között a félretett összeg 20 év alatt megduplázódik, 40 év alatt pedig négyszer akkora lesz, mint a befizetett hozzájárulások értéke.
A rendszerbe kerülők kötelező egyéni társadalombiztosítási hozzájárulása két helyen landolt. 8,5%-nak megfelelő összeg került továbbra is az állami rendszerbe, a nagy kalapba, 2%-nak megfelelő összeg pedig a magán rendszerbe, amely egyéni számlákon van nyilvántartva.
Ezekről az egyéni számlákról a rendszer résztvevői évi rendszerességgel nyilvántartást kapnak. A kezdeti 2%-os hozzájárulás fokozatosan emelkedik (2012-ben 3,5%-os szinten van), amíg a 6%-os szintet el nem éri, míg a 8,5% kvóta azonos mértékben csökken.
2012-ben már 4%-os kellene legyen a magánnyugdíj-alapba fizetett járulék, de 2010-re a kormány befagyasztotta az évi 0,5%-os emelést: így jön ki – az egy év lemaradás miatt – a jelenlegi 3,5%-os hányad.
- Mi a véleménye a magánnyugdíj pénztárak működéséről? Mennyire hatékony befektetők ezek a cégek?
Rendszerkockázati szempontból jó az, hogy a nyugdíjrendszer több pilléren áll. Ha az egyikkel gond van, akkor a másik pillér még kisegíthet.
Az idén áprilisi adatok szerint Romániában az Aviva, az Allianz-Tiriac és a BCR Asigurari voltak a legjövedelmezőbb alapok a helyi piacon jelenlevő kilenc magánnyugdíj-biztosító közül. Átlagosan a befolyt összegek 70%-át államkötvényekbe, 12%-át részvényekbe, a maradékot letétekbe fektetik be a társaságok. Az összegek több mint 90%-a az országban marad, mindössze 8,5% volt külföldön befektetve.
- Magyarországon egyszerűen visszaállamosították a magánnyugdíj-megtakarításokat. Fennáll a veszélye annak, hogy ez Romániában is bekövetkezzen?
Jelenleg nem látok olyan jeleket, amely szerint erre sor kerülne.
- Sokan gondolják úgy, hogy ők saját maguk jobban tudják kezelni a befektetéseiket és félre tudnak tenni időskorukra, például banki letétek formájában. Mit gondol erről, veszélyes vagy inkább előrelátó ez a magatartás?
Az jó ha, úgy gondoljuk, hogy a jövőnkről való gondoskodás nemcsak másoktól, külső tényezőktől függ. Persze attól is, de legalább ennyire fontos a mi fogyasztó-megtakarító magatartásunk. Azon túl, hogy részt veszünk azokban a rendszerekben, amelyek számunkra kötelezőek, fontos saját gondoskodási stratégiával is rendelkezni. Ennek a stratégiának a része lehet a bankbetét vagy más vagyonelem (üzleti vállalkozás részesedése, épület, telek), amelyet a jövőben legalább részben felélhetünk.
Az elmúlt 24 hónapban átlagosan 5,7963%-os hozamot generáltak a magánynyugdíj pénztárak. Ezzel szebben a legjobban teljesítő befektetési alapok 2012 első félében jóval magasabb hozamokat értek el: az ING International Romanian Bond évi 7,24%-ot, a BCR Obligaţiuni 6,88%-ot, a Raiffeisen RON Plus 6,7%-ot, az OTP Comodis 6,58%-ot, a BT Obligaţiuni 6,52%-ot. Ezeknél a befektetési eszközöknél természetesen van egy bizonyos szintű kockázat is. Ez a veszély eltűnik az egyszerű romániai bankbetétek esetén, melyeket 100 000 euróig az állam garantál. Ezek is 6% körüli kamatrátát kínálnak, ami szintén magasabb a magánnyugdíj-alapok hozamánál.
Ugyanakkor az is világos, hogy a jövőben akkor lesz valós (reál) jövedelmünk, ha majd lesz olyan szintű gazdasági tevékenység, amelynek eredményeként létrejönnek azok a javak és szolgáltatások, amelyeket elfogyaszthatunk. Ehhez pedig termelő kapacitásokra, erőforrásra van szükség. Ebben a képletben a humán tőkének kulcsszerepe van. Amíg aktív korúak vagyunk, fel kell nevelnünk a minket követő nemzedéket. Létezik ennek alternatívája? A bevándorlás. De itt már kettőn múlik a vásár.
nyugdíj