2020. december 1. keddElza
EUR = 4.8735 RON
USD = 4.0875 RON
HUF = 1.3462 RON
GDP-növekedés = -10,3%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,286.11(0.36%)
Infláció = 2,45%
Alapkamat = 1,50%

Nem elég csak elültetni a töveket, a levendulatermesztéshez megszállottnak is kell lenni

Kérdezett: Kicsid Attila utolsó frissítés: 15:28 GMT +2, 2020. július 21.

Sokan meggondolatlanul állnak levendulásznak, pedig ha jól csinálnák, akár megélhetést is biztosíthat egy családnak.


Pásztor Krisztina hat éve vágott bele a levendulatermesztésbe, negyedhektáron létesített levendulást Magyarkapuson. Szerinte rengeteg munka és kitartás mellett egy kisebb ültetvénnyel is el lehet érni egy átlagbérnek megfelelő jövedelmet, levendulásznak állni viszont csak akkor éri meg, ha tudod, hogy mihez kezdesz a levenduláddal.

Honnan jött az ötlet, hogy levendulatermesztéssel foglalkozz?

Pásztor Krisztina: - Van három nagy fiam, már nagymama is vagyok. Nagyon nehezen éltem meg, amikor épp kirepültek a fészekből. Egy barátnőm meg is jegyezte, hogy úgy viselkedem, mintha gyászolnék, pedig nem történt semmi különös, ők egyszerűen megnőttek, és mindenki elindult a saját maga útján. Nálam viszont megmaradt valamiféle gondoskodás iránti igény, szerettem volna nem csak néha-néha megélni ezt az érzést. Az első szándékom az volt, hogy telepítek egy erdőt, hiszen legalább húsz évbe telik, amikor már azt is útjára engedheted. Végül nem erdő lett, hanem levendulás.

Pásztor Krisztina

A levendula iránti szimpátiám régebbre nyúlik vissza, ezt igazából utólag fejtettem meg, de valószínűleg családi vonalon örököltem. Édesanyám nagynénje divattervező volt Bukarestben, öregségére hozzánk költözött Kolozsvárra, és ezt gyermekkoromban még nem tudtam, de felnőttként rádöbbentem, hogy az ő szobájában lehetett érezni a levendula illatot. Amikor 2014-ben a levendulást létesítettük Kalotaszegen - Magyarkapuson, akkor folyamatosan megjelent előttem Vilma néni emléke, a brand is ezért lett Levendulás Vilma néni. Az igazat megvallva, már tíz éve érlelgettem a levendulás ötletét. Érdeklődtem, hogyan lehet ezt csinálni, egyáltalán van-e értelme, mekkora befektetésre van szükség, illetve mit csinálhatok a termékkel. Az első ezer tövet hat évvel ezelőtt ültettük, rá egy évre még kétezret, és idén még ezerrel bővítettük.

Erre elsősorban úgy tekintesz, mint egy vállalkozásra, vagy a másik vonal a fontosabb, hogy elfoglalod magad, kiéled a gondoskodás iránti igényed?

- Mindkettő. A történethez az is hozzátartozik, hogy eléggé megelégeltem az addigi munkám. Újságíró voltam, és ahogy a piacon maradásra és az olvasottság növelésére koncentráló online sajtó egyre nagyobb teret nyert magának, nekem egyre kevésbé jött be ez a munka. Nézelődtem, hogy életem derekán mi mást csinálhatnék, nem akartam új szakmát tanulni, úgyhogy nem igazán tudtam, hogy mi vár rám. Arra az elején nem gondoltam, hogy ez hobbiból megélhetéssé válik, de végül is hat év alatt sikerült.

Mik a feltételei annak, hogy ezt megélhetésszerűen lehessen csinálni, vagy legalább egy szép jövedelemkiegészítést tudjon szerezni a levendulatermesztésből az ember?

- Nagy elszántságra, kitartásra van szükség. Arra, hogy bármi is történik, ne hátrálj meg a kudarctól vagy a hirtelen jelentkező negatív eseményektől. Ez egy mezőgazdasági tevékenység, tehát nagyon fontos megtanulni az azzal kapcsolatos alázatot, hogy ki vagyunk szolgáltatva a természetnek. A levendulatermesztésben nagyon sok a bizonytalanság. Tavaly például úgy indult, hogy gyönyörű termésünk lesz, az aratás előtt két héttel viszont a jég úgy elverte, hogy csak nyílásnál vettük észre, a kalászon nincsenek rajta a virágok.

Nekem fontos volt az is, hogy ugyan fokozatosan, de minél hamarabb átálljak teljes mértékben erre a tevékenységre. Az elején még megvolt a sajtós állásom, majd később online marketinggel foglalkoztam, de idővel minden egyéb feladatot leadtam, így most már teljes munkaidőben ezt csinálom, a mezőgazdasági munkától a feldolgozáson át mindent. Van viszont segítségem is, valószínűleg egyedül, a párom nélkül nem tudnám ezt csinálni. Így viszont másfél, két ember munkájával egy átlagfizetést el lehet érni, persze vannak jobb hónapok, amikor nagyobb a bevétel, és vannak ebből a szempontból gyengébb időszakok. Viszont el kell dönteni, hogy hobbiként, vagy megélhetésként akarod csinálni. Abban a pillanatban, ahogy döntöttél erről, az út már visz magával. A mindenféle hobbikról köztudott, hogy általában csak viszik a pénzt, ha viszont te akármilyen okból kifolyólag úgy döntesz, hogy megélhetési levendulász akarsz lenni, akkor azon az úton indulsz el, és az út adja a lehetőségeket.

Mekkora területen termesztitek a levendulát?

- Negyedhektárnyi területen neveljük az orvosi, kulináris célra is használható levendulát. Bioültetvényünk van, ami azt jelenti, hogy csak tavasszal lát egy kis motoros kapálást, de azt leszámítva minden kézzel történik. Jobbára csak mi ketten csináljuk a párommal, de ekkora területen is nagyon nagy munka például megfékezni a gyomokat. Ezért is fogadom néha kétkedve, amikor a piacon nagyon sokan azzal büszkélkednek, hogy bioültetvényük van. Nekem csak azóta van kapcsolatom a mezőgazdasággal, amióta ezt csináljuk, városi családból származom, falusi rokonaink nem voltak, tehát korábban nem volt annyira jó rálátásom erre a területre. Viszont hat év után azt mondom, egy bioültetvényben lehetetlen elérni, hogy teljesen gyommentes legyen a levendula és a közötte levő sorok. Vagy rengeteg pénzt kell költeni arra, hogy megfizesd azokat, akik állandóan végigkapálják az ültetvényt, vagy gyomírtózól, akkor viszont felejtsd el a bioültetvényt.

Az ültetvény Magyarkapuson......Levendulafajták

Nagyon lelombozódtam, amikor a legelején piackutatást végeztem azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a megtermelt levendulámmal. Sorra felhívtam az összes romániai felvásárlót, hogy nekem is lesz a következő évben néhány száz kiló levendulám, és mennyit fizetnének érte. Van olyan feldolgozó, aki azt kéri, hogy add meg te az árát, és majd a belső licitjük alapján eldöntik, hogy kitől vásárolnak fel. Olyan felvásárló is volt, aki azt mondta, hogy a lemorzsolt, tiszta, szárított levendulavirág kilójáért egy eurót ad. Ez egy lehetetlen ár volt, nem tudnád gépsoron legyártani ilyen ár mellett, nemhogy egy bioültetvény levenduláját érje meg így eladni. Ennek hatására döntöttem el, hogy az egészet mi dolgozzuk fel. Csokrot nagyon keveset adunk el, dekorációt szinte egyáltalán. Tea formájában, gasztronómiai termékként, wellness, illetve természetgyógyász termékként adjuk el leginkább. Lassan negyven termékünk van már.

Melyek a legnépszerűbb termékeid?

- A legkeresettebbek talán a wellness termékek és a pipere cikkek, ezeket a természetgyógyász termékskála követi, beleértve a teákat és kicsit a gasztrotermékeket is. Nagyon sok levendulász megáll a csokroknál és a dekorációnál, mert valóban jól lehet velük keresni, viszont engem ez a terület nem vonzott annyira, nem tűnik különösebben kreatívnak. Ha belemegyünk kicsit a részletekbe, egy csokor ára akár szárítva, akár frissen nálam 10 lej, persze van, aki 15 vagy 20 lejért adja. Eladni leginkább csokorban éri meg, hiszen száradás után egy zacskónyi teát tudok belőle lepergetni, aminek az ára szintén 10 lej. Egy kispárnába nyilván kevesebbet teszek, de annak is az árát 10 lejben szabom meg. Próbálom úgy adagolni és összekapcsolni a design-nal, hogy az ár és az eszmei érték nagyjából egyensúlyban legyen. Ezt azért is magyarázom így, mert vannak olyan termékek, amelyekre elsőre azt mondaná az ember, hogy nem éri meg: például durván számolva 100-150 kilogramm levendulából lesz egy liter illóolaj. Az illóolajat 10 mililiteres kiszerelésekben adjuk el, egy üvegcse ára 35 lej. A számokból kiindulva azt lehetne mondani, hogy nem éri meg az illóolaj lepárlás, viszont ez egy összetettebb kérdés, hiszen az sem lenne jó, ha csak egy bizonyos termékem lenne. Nem gondolom, hogy jó döntés volna csak szappanokkal kijönni a vásárba. Szerintem a változatosságra szükség van.

Jól érzem, hogy a kísérletezés egy rendkívül fontos része a feldolgozásnak?

- Amikor kezdtem, Romániában még senkiben nem igazán merült fel, hogy a levendulából fűszert, szörpöt, azzal ízesített lekvárt, feltéteket vagy szószokat készítsen. Azóta már szerencsére egyre többen kísérletezgetnek. Nagyon szeretem kikutyulni az újabb és újabb felhasználási területeket, a legtöbbet ebben egyébként az ügyfeleim segítenek. Látják ezt a nagyon gazdag termékskálát, és gyakran kapok tőlük fogós kérdéseket. Van, hogy ötletnek használom a felvetéseiket, kikísérletezem a terméket, és vagy beválik, vagy nem.

Mennyire jellemző az értékesítésben a szezonalitás? Vannak nyári slágertermékek, és olyanok, amelyekre inkább a hideg időszakban van igény?

- A szappanok és a bőrápolók mindig nagyon jól mennek. Vannak kimondottan hideg időszakra, illetve napos periódusra készült krémeim is, tehát megjelenik egy kis differenciálódás. Ami a szezonalitást illeti, készítek olyan termékeket, amelyeket nem tudok az év más periódusaiban, például eper- vagy cseresznyeszappant. Ennek pedig nyilván van egy húzóereje is, hiszen az emberek nem csak szappant fognak vásárolni, hanem még valamit mellé.

Ilyen gazdag termékskála mellett az ügyfeleket tanítani is kell?

- Igen, ez nagyon fontos, és ezért is szeretek vásárokba járni. Az én brandemnél az online eladás csak kiegészítésként tud működni, a vásárlók először meg kell ismerjék a termékeimet, csak azt követően fognak online rendeléseket végrehajtani. Tényleg nagyon sokat számít a sok történet, a háttérinformáció - ez nem is feltétlenül nevelés, hanem egyszerűen elmagyarázod mi hogyan hat, miként kell alkalmazni a termékeket, hogy a megfelelő hatást váltsák ki.

És akkor adja magát a kérdés, hogy állunk vásárok tekintetében? Van elég találkozási pont az eladó és a vásárló között?

-  Hat éve csinálom, öt éve járok vásárokba. Ennyi idő alatt viszonylag sokan megismertek, visszatérnek hozzám, de akár másokat is hozzám küldenek. Januárt leszámítva havonta legalább egy vásár biztosan van, amikor viszont szezon van, március-áprilistól decemberig, akár minden hétvégén lehetne menni, csakhogy az nekem sok lenne. Nyáron havonta két-három vásárba járok, és ez nagyon sokat számít, hiszen ott találnak meg az emberek, tehetik fel a kérdéseiket, vagy megrendelhetik a következő alkalomra a termékeket. Sokan annak alapján hívnak fel telefonon, vagy írnak rám Facebookon, amit a vásárban beszéltünk. A személyes találkozás nagyon fontos, ha csak az online értékesítésre hagyatkoznánk, azt nem élnénk túl. 

A korlátozások miatt nagyon sok vásár elmaradt. Ezt úgy küszöböltük ki, hogy a közösségi médiában meghirdettem, mikor jövök be Magyarkapusról Kolozsvárra. Olyankor nyilván volt egy rövid találkozás, kisebb egyeztetések, de valamelyest a korlátozások hatása áthidalható volt. Most viszont azt látom, hogy megcsappant az emberek kedve. A korlátozások idején sokkal nagyobb volt a vásárlási kedv, most viszont jóval visszafogottabb mindenki. Persze a járvány miatt most sem vagyunk teljesen szabadok, de azt érzem, hogy az a két hónap jól bezárt mindenkit magába.

Egyre több levendulamezőt lehet látni, de ezzel párhuzamosan egyre több az elhanyagolt levendulás is.

- Nagyon divatos lett levendulásznak állni Kelet-Európában, és azon belül Romániában is. Az ország déli részén óriási levendulaföldek vannak, több hektárosak, viszont láttam már olyan hitelesnek tartott információkat is, amelyek szerint Kolozs megyében van a legtöbb kis méretű levendulamező. Kis méretűnek az minősül, ami két hektár alatt van, efölött már ipari szintű termesztésről van szó, ahol nyilván több pénzt is lehet keresni, viszont komoly gépesítés is szükséges, illetve nagyon hangsúlyos az ipari felvásárlók szerepe.

Ezelőtt jó pár évvel megjelent egy cikk a sajtóban, amit azóta is nagyon könnyen meglehet találni, ha a keresőbe beírjuk, hogy lavanda (a levendula román neve szerk. megj.). Ez a cikk egy vizaknai férfiról szólt, aki elsők között ültetett levendulát, és annyira lelkesen és pozitívan beszélt minderről, illetve a cikk is ebben a pozitív hangvételben van megírva, hogy az ember azt gondolná, csak meg kell vásárolni a levendulatöveket, és attól kezdve nincs semmivel dolgunk, magától dől a pénz. Szerintem ez a felületes informálódás nagyon sok embert tévútra visz. Nagyon nem úgy van, hogy megveszed a levendulatövet, elülteted, és holnapután már gazdag is vagy, és erre csak akkor jössz rá, amikor az ültetés utáni következő év áprilisában még gyönyörűek a bokraid, túl vagy a nyíráson, serken a zöld rügy rajta, májusban viszont az esők miatt a gyom magasabbra nő, mint a levendula. Ilyenkor jön el az a pont, amikor sokan nem tudják, hogy mi tévők legyenek. Túlságosan gyakran olvasok olyan hirdetéseket, amikor egy egész ültetvényt szeretne valaki elajándékozni, vagy olyat is, hogy a minden évben learatott ültetvényről nem tudják eladni a levendulát. Sokan vetették már fel azt az ötletet is, hogy a kis levendulászok szövetkezetként akár egybe is tehetnék a levendulájukat, tárolhatnák közösen, és kereshetnének rá együtt felvásárlót. Többen próbálkoztak is ezzel, biztosan megvan az oka, hogy miért nem jött össze. Már több mint 10 éve létezik a levendulabiznisz Romániában, ennyi idő alatt kialakulhatott volna ez a modell is, de valamiért nem történt meg.

mezőgazdaságvállalkozásvállalkozói profil
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális