2021. június 22. keddPaulina
EUR = 4.9253 RON
USD = 4.1431 RON
HUF = 1.3906 RON
GDP-növekedés = -3,9% (2020)
Átlagbér = 3620 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,6%
BET = 11,567.68(-0.35%)
Infláció = 2,99%
Alapkamat = 1,25%

Miért tartott ki idáig, és meddig bírja még a pofonokat a szovjet gazdaság utolsó bástyája?

Kicsid Attila Kicsid Attila utolsó frissítés: 17:11 GMT +2, 2021. május 31.

Néhány éve még azzal dicsekedett, hogy felszámolta a mélyszegénységét. Most végleg Oroszország karjaiban köthet ki Európa utolsó diktátora.


Ha eddig azt gondoltuk, hogy Belarusz teljhatalmú ura, Aljakszandr Lukasenka egy választás egyértelmű elcsalása után már senkinek nem tud meglepetést okozni, akkor hatalmasat tévedtünk. Bő egy héttel ezelőtt ugyanis Európa utolsó diktátorának parancsára a fehérorosz hatóságok leszállásra kényszerítették a Ryanair Athénból Vilniusba tartó járatát, majd letartóztattak egy újságírót. Az ügy hatalmas diplomáciai vihart kavart, az akció során ugyanis száznál is több EU-s állampolgárt veszélyeztettek. Hamarosan komoly gazdasági szankciókat vethet be az EU, aminek a gazdasági folyamatok alapján most úgy tűnik lesz egy egyértelmű nyertese: Oroszország.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Aljakszandr Lukasenka, Belarusz elnöke. 

Belaruszt gyakran nevezik a szovjet gazdaság utolsó bástyájának, jogosan. Az ország viszonylag jól vészelte át a Szovjetunió összeomlását, az állami kézben maradt iparnak, valamint a mezőgazdaság erejének köszönhetően Belaruszban nem alakult ki olyan tömeges munkanélküliség, mint más volt tagállamokban. Sőt, egy ideig egészen jól alakultak a jóléti mutatók, a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP adatok alapján sokáig tudták tartani a lépést a régióval. Az elmaradt gazdasági szerkezetváltás, és az állami vállalatok túl erős dominanciája viszont hamar megbosszulta önmagát. Ezt mutatja az alábbi ábra is:

Társadalmi egyenlőség fehérorosz módra: egyformán szegények, de legalább nem olyan nagyon

Az elmúlt szűk egy esztendő folyamatos politikai válsága ugyan sokat ronthatott a belarusz állampolgárok életszínvonalán, Lukasenka hatalmának megmaradását a korábbi években éppen annak köszönhette, hogy ugyan szerény körülmények között, de Belarusz élhető országnak számított. Az állami vállalatoknak köszönhetően a munkanélküliség sok éven át közelítette a nullát, és az ország a 2010-es évek második felében nagyon közel került ahhoz, hogy szinte teljesen felszámolja a mélyszegénységet. Valószínűleg ez sokak számára meglepő, de a Világbank hivatalos adatai szerint az ország 2000 és 2013 között 60%-ról kevesebb mint 1%-ra tudta csökkenteni a szegényésgi rátát, miközben az Európai és Közép-Ázsiai régióra ugyanezt a mutatót 14%-ra mérte a nemzetközi pénzintézet. Persze szó sincs arról, hogy a fehérorosz lakosság jólétben élt volna, a statisztikákból egyszerűen csak azt lehet kiolvasni, hogy a társadalomban fellelhető jövedelmi különbségek Fehéroroszországban jóval alacsonyabbak voltak az elmúlt évtizedben, mint Oroszországban vagy Ukrajnában.

Akármilyen jól mutatnak ugyanakkor a szegénység felszámolásáról és a társadalmi egyenlőségről szóló, elmúlt évtizedből származó statisztikák, ez a gazdasági berendezkedés elavult és nem is hatékony - hívja fel a figyelmet Klaus-Jürgen Gern, a kieli Világgazdasági Kutatóintézet közgazdásza, aki arra is rámutat, hogy Belarusz mindössze a világ 72. legnagyobb gazdasága, az életszínvonalt jelző indikátorok pedig már régen arra irányítják rá a figyelmet, hogy komoly gazdasági reformokra volna szüksége az országnak. Az elmúlt évek történései viszont ezt messze lehetetlenné teszik.

A reformok legnagyobb kerékkötője ugyanis maga a teljhatalmú vezető, Lukasenka, aki a tavaly augusztusban kitört politikai válsághelyzet tombolása, és mostani felerősödésének hatására egyre inkább Oroszország karmaiban találja magát. Nem csak az energiafüggőség miatt, hanem a kereskedelem terén kirajzolódó kép is azt bizonyítja, hogy akár tetszik, akár nem, Orszország ennek a történetnek a megkerülhetetlen szereplőjének számít.

Akármennyire is szabadultak volna az oroszoktól, Moszkva még mindig a markában tartja Minszket

Belarusz exportcikkeinek 46%-a Oroszországba kerül, miközben a jóval nagyobb gazdasági erőnek számító Európai Unió mindössze az ország exportjának 24%-át fogadja. De nem csak az export, hanem az import terén is eléggé nagy az egyensúlytalanság: Belarusz behozatalának (importjának) több mint fele Oroszországból származik, miközben ugyanez az arány az EU esetében 20%. Azt sem nehéz kitalálni, hogy melyik nagyhatalom az ország legnagyobb hitelezője: Oroszország már 2020-ban a teljes belarusz államadósság 38%-át birtokolta, ez az arány pedig növekedni fog, de erre még visszatérünk.

Fotó: Pixabay

Az Oroszországgal való gazdasági összefonódásnak ugyanakkor nem csak önmagában az árukereskedelem jelenti a fontos mozgatórugóját, hanem egy kelet-európai mércével gigantikusnak számító energia-támogatási rendszer is, amelytől Belarusznak, vagy legalábbis az ország vezetőjének a jelenlegi körülmények között már egyáltalán nem érdeke szabadulni. Ez a támogatási rendszer nem csak azt teszi lehetővé számukra, hogy a piaci ár alatt importáljanak orosz nyersolajat, hanem azt is, hogy a nyersanyagot finomítás után eladják más országoknak. A kőolaj mellett a földgáz esetében is hasonló megállapodás létezik: a régi, szovjet vezetékeken érkező földgázt Fehéroroszország szép nyereség mellett adja tovább külföldre.

Természetesen ez a rendszer elsősorban azt az orosz célt szolgálta eddig, hogy Belarusz gazdasági és politikai értelemben még közelebb kerüljön Moszkvához. A kapcsolatban ugyanakkor törést okozott, hogy Lukasenka az elmúlt években igyekezett nagyobb távolságot tartani Oroszországtól, aminek meg is lett a hatása: Vlagyimir Putyin 2019-ben bejelentette, hogy 2024-ig fokozatosan le kell építeni az energiamegállapodást. A döntés első jelentős kihatása a fehérorosz gazdaságra az volt, hogy Oroszország 2020 első felében hosszabb időszakra leállította az orosz nyersolaj szállítmányokat. Belarusz kőolajtermelése 16%-kal esett vissza a döntés hozadékaként.

Ugyan arról hivatalos bejelentés még nem született, hogy Moszkva továbbra is tartja-e magát az energia-támogatási rendszer leépítéséről szóló döntése mellett, az elmúlt hónapok történései alapján viszont inkább arra lehet számítani, hogy Putyinék nem lesznek már olyan szigorúak Belarusszal szemben. Ezt támaszthatja alá az is, hogy Oroszország 1,5 milliárd dolláros hitelt nyújt az országnak azért, hogy stabilizálják a gazdaságát. Sokatmondó a hitelkonstrukció felépítése is: az 1,5 milliárd dollárból 500 milliót már októberben megkapott Minszk, egy újabb 500 milliós tételről ezen a hétévégén született megállapodás, míg a harmadik részletről még nem lehet tudni konkrét információkat. Arra viszont érdemes kitérni, hogy 1,5 milliárd dollár nem is olyan sok pénz egy ennyire komplikált helyzetben lévő országnak. Csak az összehasonlítás kedvéért érdemes elgondolkodni, hogy Románia idei első, áprilisi eurókötvény-kibocsátása során a pénzügyi piacokról egyszeri alkalommal tudott 3,5 milliárd eurónyi kölcsönt felvenni csak az államadósság és a költségvetési hiány finanszírozása érdekében. Így nem nehéz belátni, hogy Putyinék segítsége nem is túl nagy, és még csepegtetve is adják.

 Fotó: Pixabay

Lehet, még csak most jön a feketeleves Lukasenka számára

A Világbank adatai szerint tavaly 0,9%-kal csökkent csak Belarusz gazdasága, ami figyelembe véve a tüntetések méretét és a járvány hatásait is, bravúros eredménynek számít. Elképzelhető viszont, hogy az ország gazdasága csak a következő időszakban fog szembesülni modern történelmének legnagyobb kihívásaival.

Fehéroroszország számára már önmagában a repülőforgalmat ért korlátozások is nagy csapást jelenthetnek, a Bloomberg szerint az igazi gyomrost mégis akkor kapja majd az ország gazdasága, amikor az EU-s tagállamok konkrét döntéseket hoznak az újonnan bevezetendő gazdasági szankciókról is. Merthogy nagy valószínűséggel lesznek ilyenek: a gazdasági hírügynökség elemzői szerint az EU fő célpontjai a fehérorosz állami vállalatok lesznek, azon belül nagy valószínűséggel a káliumgyártás, mivel ez a fehérorosz ipar egyik húzóágazata.

A Bloomberg ezzel kapcsolatban arra figyelmeztet, hogy amennyiben az EU valóban ezt az utat választja, a Lukasenka-rezsim elleni kemény fellépés akár az európai gazdákra is visszaüthet: Belarusz ugyanis a Belaruszkálij állami vállalaton keresztül a világ egyik legnagyobb káliumexportőre, a kereskedelem esetleges betiltása jelentős hatással lehet a műtrágyák áraira. Azt is megjegyzik, hogy a fehérorosz vállalat ellehetetlenítésének nagy valószínűséggel sok orosz műtrágyagyártó is örülne, és meglepően rövid időn belül képesek lennének az oroszok betömni a műtrágyapiacon keletkezett rést.

A szankciók az európai műtrágyapiacnak tehát csak rövid távon okozhatnak kárt, Fehéroroszország helyzetét viszont akár meg is pecsételhetik. A Belaruszkálij büntetése ugyanis azért is lehet nagy érvágás Lukasenka számára, mert a BBC szerint a vállalat a fehérorosz diktátor egyik fő "keményvaluta-forrása" (innen jutnak hozzá a rezsim fenntartásához nélkülözhetetlen euróhoz, dollárhoz), emellett a vállalat méretét és jelentőségét az is mutatja, hogy az általa befizetett adók teszik ki a belarusz költségvetés 10%-át, illetve az export 8,3%-át.

A dinamikusan fejlődő technológiai szektor világítaná az utat

Mondhatnánk azt is, hogy annak az országnak nagyon komoly strukturális problémái vannak, amely egyetlen állami vállalatának ellehetetlenítésével padlóra kerül. Noha a meglehetősen archaikusnak kinéző állami tulajdonú cégek adják Belarusz gazdaságának fő tartópilléreit, figyelemre méltó, hogy egy másik ágazat különös fejlődésen ment keresztül az elmúlt időszakban, és a kitörés lehetőségét jelenti sok fehérorosz állampolgár számára. 

Az országban százezernél is többen dolgoznak a technológiai szektorban, és nem is akármilyen körülmények között. Talán kevésbé ismert, de Minszk szélén található Európa egyik legizgalmasabb technológiai parkja. A Hi-Tech Park (HTP) nevet viselő létesítményben 450 startup működik, amelyek főként szoftverfejlesztéssel és outsourcing tevékenységgel tartják fenn magukat.

Az persze önmagában még nem nagy teljesítmény, ha egy elmaradottabb ország létrehoz egy viszonylag nagyobb technológiai létesítményt, a HTP viszont az elmúlt időszakban rendkívüli eredményekkel hívta fel magára a figyelmet. A parkban működik egy igazi IT-világcég, az EPAM, és ott kezdték fejleszteni a széles körben ismertté vált Viber nevű alkalmazást, amelynek ugyan csak az egyik alapítója volt fehérorosz, és a startup fejlődésének legfontosabb lépéseit is inkább izraelben tették meg, de a japán Rakuten vállalat még 2014-ben 900 millió dollárt fizetett az alkalmazásért. És ahogy az lenni szokott, egy ilyen sikertörténet rendkívüli hatással volt az ország egész startup ökoszisztémájára, nagyon sok fiatal alapított technológiai startupot azzal a céllal, hogy ők legyenek a következő Viber.

Ezt a törekvést némileg a kockázati tőkebefektetésekről szóló statisztikák is alátámasztják: Belaruszban 2013 és 2019 között összesen 21 millió dollár kockázati tőkét fektettek startupokba (külföldi befektetők), s bár ez nem tűnik túl acélosnak figyelembe véve a többi közép-kelet-európai ország teljesítményét, Belarusz gazdasági struktúráját és elmaradását figyelembe véve mégis bizakodásra adhat okot. Hozzájárulhatna például egy belorusz középosztály kialakulásához, amely jelentősen magasabb havi fizetésért dolgozhatna, mint a fővároson kívüli, vidéki településekre jellemző 200 euró (körülbelül 980 lej) körüli átlagbér.

Címoldali fotó: Pixabay

Fehéroroszország
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

globális