Miért kell nekünk euró?
Szőcs Csongor-Ernő utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.Meglepő, ugyanakkor dicséretes, hogy Románia meghatározta az euróbevezetés céldátumát az új konvergencia programban. A csatlakozás érdekünk, 2019. egy ambiciózus, de teljesíthető cél.
Meglepőnek, ugyanakkor dicséretesnek tartom, hogy az előzetes háttérinformációkkal ellentétben Románia az Európai Bizottságnak küldött, 2014-2017 közötti időszakra szóló konvergencia programjában meghatározza az euróbevezetés céldátumát. Jó pár éve még 2015-öt emlegette a politikum, a válság azonban már kitakarította az előző programból a dátumot. Most, mint „szükséges és megvalósítható” időpontként 2019-et határozta meg az ország vezetése.
Miért meglepő? Arra lehetetett számítani, hogy bár év eleje óta ismét hangsúlyosabban a közbeszéd tárgya lett az eurózónához való csatlakozás, és a miniszterelnök egy hete már beszélt a 2019-es céldátumról, mégis elodázzák az időpont hivatalosítását, így ez nehezebben lesz számon kérhető. Nem ez történt, Romániában van hivatalos dokumentumban foglalt céldátum, ami unikum a régióban. Magyarországon Orbán Viktor egyértelművé tette, hogy ebben az évtizedben nem váltják le a forintot, de egy ideig úgy tűnt, Lengyelország sem siet az euró bevezetésével (ezen az ukrán helyzet változtathat), sőt, Bulgária sem igyekezik (igaz, nekik más a helyzetük, 1997 óta valutatanács működik az országban, a leva árfolyama rögzített az euróhoz képest).
Miért dicséretes? Meglátásom szerint az euró bevezetése nemcsak az Európai Unióhoz való csatlakozáskor vállalt kötelessége, hanem érdeke is az országnak. Miért?
- Mert maga az út is fontos. Románia az elmúlt években elindult a költségvetési fegyelem olykor keserves, de annál több haszonnal kecsegtető útján. Mi sem szemlélteti ezt jobban, minthogy idénre az ország teljesíti az eurózónához való csatlakozás nominális feltételeit. Ha a maastrichti kritériumokat nézzük: az árfolyam (viszonylag) stabil, az infláció sosem volt ilyen alacsony, az államadósság nemhogy a GDP 60%-át, de még a 40%-át sem éri el, a hosszú távú kamatlábak csökkenőben, az államháztartási hiány pedig 3% alatti. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy az ország elinduljon a tartós növekedés útján. A tavalyi 3,5%-os gazdasági növekedés jó jel, és ha minden igaz, idén sem lesz ok szomorkodni.
- Mert egyfajta árfolyamrögzítést jelent. Románia az euró bevezetése által rögzítené az árfolyamát a főbb kereskedelmi partnerei nagy részével szemben. A rögzített árfolyam serkenti a kétoldalú kereskedelmet, kiszámíthatóságot kölcsönöz a reálszférának, így hozzáad a gazdaság bővüléséhez. A szakirodalom szerint a fiskális politika gazdaságösztönző lépései is hatékonyabbak a rögzített rezsimek alatt. Emellett a rögzített árfolyam tartósan alacsony inflációt is kölcsönöz.
- Mert Románia már úgyis eurósított. Autó- vagy lakásvásárlás, lakbér, mobilszámla, vagy a hatósági szinten szabályozott jövedéki adó szintje: mind-mind euróban vannak meghatározva annak ellenére, hogy országunkban a hivatalos fizetőeszköz a lej, számlázni is csak ebben a valutában lehet. Sok ágazat és sok romániai lakos észre sem venné, hogy áttértünk az euróra, úgyis már rég a közös európai fizetőeszközben gondolkozik.
- Mert a lej romlása sokba kerül. 2005 és 2013 között az euróhoz viszonyítva a lej 31,56%-ot veszített az értékéből. Évről évre romlott az átlagárfolyam, kivételt csak a 2013-as és a 2010-es évek jelentettek (nagyon enyhe erősödéssel). Ez többek között azért jelent problémát, mert mind a lakosság, mind a vállalatok, mind az állam jelentős mértékben euróban vannak eladósodva. A tavaly januári adatok szerint a romániai pénzintézetek hitelállományának 55%-a euróban denominált. Románia 50 milliárd eurós államadósságának 44,47%-a van euróban. Ez azt jelenti, hogy ahogy romlik a lej értéke, úgy nő a tartozások értéke is. Az euró bevezetése ezt a kockázatot kiveszi a kalapból.
Az euró 2019-es bevezetése egy teljesíthető, bár ambiciózus tervnek tekinthető, melynek számos tényező keresztbe tehet:
- Reális felzárkózás. Jó hír, hogy a politikai közbeszéd arról is szól, hogy nem elég az euróbevezetés nominális kritériumainak a teljesítése, ezeket kell tartani is, valamint különös figyelmet kell szentelni a reális felzárkóztatásnak. Itt a konvergencia program azt említi, hogy Romániának vásárlóerő-paritási standardban számolva el kellene érnie az EU GDP-átlagának a 60%-át. Jelenleg 54%-nál tartunk, a kormány szerint viszont 2018-ra már a 65% is meglesz.
- Számításaim szerint ehhez viszont évente 3,7-3,9 százalékponttal kellene nagyobb növekedést mutatasson Románia, mint az EU átlaga. Ez, ha nem is lehetetlen, de tartósan nagyon valószínűtlen.
- Az euró nem „szexi”. Az elmúlt években megerősödött Európában az euroszkepticizmus, egyes radikális pártok kivezetnék országukat az EU-ból, mások zsigerből utasítanak el bármilyen mélyebb szintű integrációt. Üzenetük terjedésében segítségükre van a válság sebeit még nem teljesen begyógyítani tudó Európa, valamint az is, hogy Görögország, Spanyolország, Olaszország esete bebizonyította: az eurózóna nem egy optimális valutaövezet: ezek az országok könnyebben kilábalhattak volna a recesszióból, ha leértékelik a valutájukat, ez viszont az eurózóna tagjaként nem volt lehetséges.
- Politikai haszonszerzési kísérletek. Az euró 2019-es bevezetése - ahogy erre a szintén óvatos Mugur Isărescu is rávilágott – csak akkor lesz lehetséges, ha politikai konszenzus alakul ki a törekvés mentén. Az euró bevezetése áldozatokkal is fog járni, és a kísértés mindig megvan: egy-egy választás előtt, némi osztogatással jó pár szavazatot lehetne szerezni, és egyben meg is lehetne fosztani az országot a cél elérésétől. A jó hír az, hogy ha nem lesznek előrehozott választások és az alkotmány sem módosul, 2017-ben és 2018-ban, vagyis amikor fel kellene készülni az egységes európai fizetőeszköz bevezetésére (például az ERM-II rendszerben való kétéves tartózkodással) egy választásmentes időszak lesz.
A szerző a Collegium Talentum ösztöndíjasa, kutatása területe a rögzített árfolyamrendszer és ennek a romániai alkalmazhatósága.