2020. november 29. vasárnapTaksony
EUR = 4.8735 RON
USD = 4.0875 RON
HUF = 1.3462 RON
GDP-növekedés = -10,3%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,286.11(0.36%)
Infláció = 2,45%
Alapkamat = 1,50%

Ha nyitva az ajtó, miért nem lépünk be?

Szőcs Csongor-Ernő utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.

Sorra ismerik el szakértők és politikusok, hogy teljesítettük az euróbevezetés anno elérhetetlennek tűnő kritériumait. Ez mégsem jelenti azt, hogy egyhamar euróban vinné a nyugdíjat a postás.


Bukarest és Ilfov megye fejlettségi szempontból akár holnap is beléphetne az eurózónába, viszont egész Romániát kell bevezetni az egységes valutaövezetbe – jelentette ki csütörtökön Mugur Isărescu, a jegybank (BNR) kormányzója, aki hangsúlyozta: alapos elemzésre van szükség, nehogy több hátránnyal járjon, mint előnnyel a csatlakozás. Isărescu azt mondta, jó, hogy politikai konszenzus van kialakulóban egy 2018-2019-es céldátum kapcsán, de szerinte egy politikailag nyugalmasabb időszak, 2021-2023 között lehet reális az eurózónába való belépés.

Victor Ponta miniszterelnök múlt pénteken beszélt arról, hogy Románia gyakorlatilag teljesítette az euróbevezetés feltételeit, de a gazdaság versenyképessége szerinte sem teszi még lehetővé a csatlakozást.

A konvergencia-kritériumokat elméletileg azonban éppen azért találták ki, hogy egyértelmű legyen, versenyképes-e eléggé egy ország az eurózónához való csatlakozáshoz. Ha kipipáltuk ezeket, miért nem vezetjük be gyorsan az eurót?  


(Majdnem) teljesített nominális célok

Románia valójában nem teljesítette még az eurózónához való csatlakozás nominális kritériumait, de közel áll ezek teljesítéséhez. A maastrichti szerződés alapján az inflációs ráta az egyéves referencia-időszakban nem haladhatja meg 1,5%-nál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagát. Jelenleg 2,5%-os a referenciamutató, és Romániában tavaly 1,55%-os infláció volt, ezt a feltételt tehát a rendszerváltás óta először teljesítettük.


Románia az eurózóna küszöbén? Illusztráció: Shutterstock via kohy

Az államháztartási hiány tavaly a GDP 2,5 százalékát tette ki, vagyis nem haladta meg az előírt 3%-os szintet, itt is jól állunk. Az államadósság nem éri el a GDP 40 százalékát, az euró bevezetés feltétele a 60% alatti eladósodottság, vagyis ezen a fronton is minden rendben.


A hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb két százalékponttal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ezen a téren még nem sikerült elérni a célt, de minden valószínűséggel az év első felében meglesz ez is.

A maastrichti nominális kritériumok között szerepel az is, hogy a fent említett mutatók tartósan, fenntartható módon a célsávban tartózkodjanak. Hogy a tartósság pontosan mit jelent, nem határozták meg, de Románia feltehetően állandóság, kiszámíthatóság kategóriában egyelőre nincs a csúcson. A sokat hangoztatott tavalyi 3,5%-os GDP emelkedés és az alacsony infláció nem annak köszönhető, hogy a kormány intézkedéseivel rendbe tette volt a gazdaság struktúráját, és tartós növekedési pályára állította volna, hanem annak, hogy a jó időjárás és a fejlesztések miatt a mezőgazdaság 17%-kal növekedett az előző évhez képest, szárnyalt az export és feléledt az ipar.

A gazdasági növekedés természetesen jó, bárhonnan is származik, de ha a belső, és nem a külső fogyasztáson alapulna, sokkal kevésbé lenne sérülékeny, sokkal inkább lenne fenntartható, és a hétköznapokban is érezhető.


Egyéb, „kvázi” feltételek

A nominális konvergencia szempontok mellett léteznek „kvázi” kritériumok is. Ilyennek szokták nevezni a GDP/főt, ami vásárlóerő-paritáson számolva legalább az EU-s átlag 60%-a kellene legyen: Észtországé 67%, Lettországé 58% volt az eurózónába való belépéskor. Jelenleg mi 49%-nál tartunk. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy tíz év múlva eurónk legyen, az EU-s átlagnál legalább két százalékponttal nagyobb mértékben kell nőnie évente a gazdaságunknak – jelentette ki Nagy Ágnes, a BNR igazgatótanácsi tagja.

A szakember arról is beszélt, hogy minél kisebb egy ország gazdasága (nominális GDP-ben), minél inkább Keleten helyezkedik el és minél magasabb a központi kormányzat minősége, annál könnyebben tud felzárkózni az eurózónához.


Illusztráció: Shutterstock via isak55

Nagy Ágnes hangsúlyozta, Romániában a strukturális reformok: az állami vállalatok privatizálása, a szabályozott árak liberalizálása, és a munkaerőpiac rugalmasságának az elérése is fontos szempont kell legyen a valutaunióba való felkészüléskor. Akárcsak Mugur Isărescu, ő is kiemelte, mivel az euró bevezetése főleg a döntéshozókon múlik, a csatlakozási kérelem benyújtása „egy nyugalmi politikai időszakban” következhet be, a jelenlegi alkotmány szerint pedig választások csak a 2017-2018 közötti és a 2021-2023 közötti időszakban nem lesznek.


A jegybanki szakember elmondta: az EU is rájött, hogy hosszútávon nem elegendőek a maastrichti kritériumok egy gazdaság helyzetének a felméréshez, ezért újabban a makrogazdasági egyensúlyokról szóló táblázatban is összesítik az országok teljesítményét. Szerencsére Románia itt sem áll rosszul, csak a nettó nemzetközi beruházási pozíció tekintetében nem felel meg a feltételeknek, de ebben a tekintetben szinte egyik tagország sem teljesít jól. 


Várakozási pozíció

Akármilyen jól állunk, a hivatalos, Brüsszelbe küldött tavalyi konvergencia-programban már nem említette meg a kormány az euróbevezetés várható dátumát, pedig korábban szinte mindenki tartotta magát a 2015-ös célhoz. Románia is ugyanolyan várakozási pozíciót vett fel, mint a környező országok, ennek pedig több oka van.

Az egyik, hogy a válság új megvilágításba helyezte az eurózónát, kiderült, hogy tényleg nem egy optimális valutaövezet. Közös a monetáris politika, de teljesen eltérő a fiskális politika: ami egyes tagállamoknak előnyös, az másokat a mélybe ránt. Görögország, Spanyolország, Portugália helyzetén is sokat javítana, ha le tudnák értékelni a valutájukat, de ez az eurózóna tagjaként nem lehetséges.

A másik, hogy a közvéleményben is háttérbe szorultak az euróbevezetés előnyei, a hátrányok kerültek előtérbe. Már nem egyértelmű, hogy csökken-e egy ország államadósságának a finanszírozási költsége a valutaunióhoz való csatlakozástól. Sőt, az euró bevezetése közvetlen költséget is jelent, az államok szolidárisak egymás iránt és mindenki a zsebébe kell nyúljon, ha egy országot ki kell menteni. Ebbe már belebukott egy szlovák kormány is, érthető, hogy óvatosak az eurózónát még kívülről figyelő államok vezetői.


Egyelőre még nem hozza euróban a postás a nyugdíjat - Illusztráció: Shutterstock via benjasanz

Lengyelország jelenleg azzal indokolja az euróövezettől történő távolmaradását, hogy devizapiaca túl nagy a ahhoz, hogy nemzeti valutájának árfolyamát az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM) lépve egy bizonyos sávon belül tudja tartani. Csehország 2019 előtt hallani sem akar az euróról, Bulgária még inkább bizonytalan, nekik sincs céldátumok, ahogy Magyarországnak sincs. Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, az az évtized végéig meg sem vitatják az euró bevezetését.


Akkor mi lesz?

Eurónk előbb-utóbb valószínűleg lesz, ez egy jogi kötelezettség, amit az EU-hoz való csatlakozáskor vállaltunk, de amúgy is, még mindig komoly érvek szólnak a csatlakozás mellett. Általánosan elfogadott, hogy árstabilitást, kiszámítható gazdaságpolitikát, elmélyülő kereskedelmi kapcsolatokat, a pénzügyi piacok fejlődését hozza az euró bevezetése, pont azt, amire Romániában jelenleg szüksége van.

Emellett az országban már megtörtént az euróizáció, nemcsak sok kereskedelmi ár függ a minden bizonytalanságra gyorsan reagáló, emiatt kiszámíthatatlan árfolyamtól, hanem a magán-, céges-, és az állami hitelállomány jelentős hányada is euró alapú. Ezektől a kockázatokról megszabadulni az egész gazdaság, és a politikusok érdeke is.

euró
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

vélemény