A lufik kipukkanhatnak, és eddig ki is pukkantak
Kicsid Attila utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.Zseniális évet zártak a tőzsdék, már erősebbek, mint a válság előtt. Egyes részvényekben ismét vakon bíznak a befektetők, de a történelem azt mutatja: a mámor nem tart mindörökké. Négy buborék a múltból.
2013-ban a tőzsdék mind kapitalizáció, mind növekedés szempontjából rekordokat döntögettek. A New York-i tőzsde egyik fő indexének számító S&P 500 egy év alatt 28,6 százalékkal növekedett, szárnyalása egész évben jó alaphangulatot adott a befektetőknek. A párizsi székhelyű WFE (World Federation of Exchanges) szerint a világ 58 legfontosabb tőzsdéjének együttes kapitalizációja novemberben elérte a 63 billió dollárt, ami így végre ismét túlszárnyalja a 2008-as válság előtti szintet.
Az idei kétségkívül a tech cégek éve volt. A Netflix 287 százalékos, a Yahoo! 100 százalékos, a Facebook 99 százalékos, míg a Google 56 százalékos növekedést mutatott. A november elején tőzsdére vitt Twitter részvények az év egyik tőzsdei sikersztorijának számítanak.
A befektetők természetesen elszántan keresik az évtized új vállalatát is. Sokan a Tesla Motors részvényeire esküdnek. A Deutsche Bank elemzője, Dan Galves szerint a vállalat egyenesen forradalmasíthatja az autógyártást. Vannak kétkedők is: az Axiom Capital Management elemzője, Gordon Johnson úgy számol: a vállalat részvényeinek helyes árfolyama 50 dollár lehet. Ehhez képest a mostani 150 dollár körüli érték erősen túlzónak tűnik. A befektetők többsége mégis hisz a Tesla autóiban.
Az amerikai részvénypiac túlértékelt tartományba kapaszkodott – írja az investor.hu a BCA Research elemzőire hivatkozva. Ugyanakkor a szakemberek szerint ez még nem jelenti, hogy a részvényárak nem fogják elérni a buborékok kialakulásakor látott még magasabb szinteket. A befektetők óvatosak a jövőbeli kilátások megfogalmazásával kapcsolatban, és erre minden okuk megvan: a lufik ugyanis kipukkanhatnak. Íme pár sztori a múltból.
A tulipánhagyma-őrület
Kezdjük barangolásunkat a 17. századi Hollandiában. A század első felében honosították meg kertészek a tulipánt, amely szinte azonnal egyfajta divatcikké változott. A társadalom minden rétege a növény hagymájával kezdett kereskedni: nemesek, polgárok, földművesek, inasok, szobalányok, de még a varrónők is. A növény óriási értékbeni növekedést mutatott, Charles Mackay Rendkívüli tömeges káprázatok című írása szerint azonban a tulipánhagyma-spekuláció miatt hanyatlásnak indult az ország fejlett ipara. A tulipánhagyma-kereskedés annyira vonzóvá vált, hogy a gyors meggazdagodás reményében a befektetők akár földjüket, ingóságaikat is hajlandóak voltak eladni.
1637-re a tulipánhagyma ára hatalmas magasságokba ért. Az őrület olyan mértéket öltött, hogy egyetlen tulipánhagyma értéke elérte egy szakképzett munkás 10 éves bérét, volt kereskedő, aki egyetlen hagyma megvásárlásáért 5 hektár termőföldön adott túl. Viták zajlanak arról, hogy miért következett be ezután az árak drasztikus csökkenése. Több magyarázat közül a legvalószínűbb, hogy az árak olyan magasra szöktek, hogy az már rémisztően hatott a befektetőkre, sokan emiatt megszabadultak a tulipánhagymáiktól. Ezt a példát nagyon sok más befektető követte, lavinát indítva el a piacon. Az árak egészen addig csökkentek, amíg a tulipánhagyma el nem értéktelenedett. A tulipánhagyma-őrület egyik eredménye viszont hosszú, évekig tartó gazdasági hanyatlás volt, amely a holland lakosságot nagyon mélyen érintette.
Illusztráció: Shutterstock via Konstantin Sutyagin
A déltengeri léggömb
1711-ben megalapították a Déltengeri Társaságot (South Sea Company). Az 1600-as évekbeni Angliában a kevés befektetési lehetőség mellett a megtakarítások értéke viszonylag magassá vált. A vállalat jól értett a reklámokhoz, a nyilvánosság megvezetéséhez és a fényűzéshez, így a befektetők nagy lelkesedéssel vásárolták a részvényeket. Burton G. Malkiel Bolyongás a Wall Streeten című könyvében azt írja: nem számított, hogy a társaság több területen is kudarcot vallott, mint például a dél-amerikai rabszolga-kereskedelem (a társaság több rabszolgákat szállító hajója süllyedt el). A vállalat részvényeinek értéke még a spanyol háború miatt összeomló külkereskedelme ellenére is folyamatos növekedést mutatott.
A társaság 1720-ban népszerűségét kihasználva úgy döntött, hogy fölajánlja a kormány számára a teljes államadósság átvállalását. Malkiel szerint már csupán a hír hallatára a társaság árfolyama hatalmas emelkedésnek indult, a konszolidációs törvény parlament elé kerülésekor az addig 130 fontos árfolyam 300 fölé szökött. A Déltengeri Társaság részvényeit már részletekben is árulták, a társaság részvényesi körébe tartozott már a királyi család és az egész alsó- és felsőház is. Az igazgatótanács kihasználva az alkalmat folyamatosan újabb és újabb részvénycsomagokat bocsátott piacra, amelyek megvásárlását a befektetők nem bánták meg. Így ment ez addig, amíg a részvények értéke már elérte az 1000 fontot.
A spekuláció a piacon hatalmas méreteket öltött. A befektetők egyre inkább keresték azokat a lehetséges vállalatokat, amelyek a Déltengeri Társaságéhoz hasonló növekedést tudtak produkálni. “Teltek-múltak a napok, s az új befektetési ötletek skálája a zseniálistól az abszurdig minden árnyalatot felölelt – szamárcsődör-import Spanyolországból, a tengervíz ihatóvá tétele, hogy csak kettőt említsünk a vadabb ötletek közül” – írja Malkiel. Ugyanakkor a legtöbb befektetőről elmondható, hogy teljesen racionálisan gondolkodtak, amíg növekedés volt jellemző az árfolyamra, biztosítva volt a részvények másodlagos piacon történő értékesítése. Mégis a Déltengeri Léggömb kidurranását a vállalat saját vezetősége okozta. Tudatában a ténynek, hogy a vállalat piaci értéke köszönő viszonyban sincs annak valós lehetőségeivel, elkezdték a részvények kiárusítását. A hír kiszivárgása lavinát indított el a piacon.
A biotechnikai léggömb
Ami most az IT-szektor, az volt a biotechnika a nyolcvanas években. Az egyik legígéretesebb iparágként kezelték, a közvélemény úgy ítélte meg, hogy a befektetési lehetőségek határtalanok: a rák gyógyítása, ellenállóbb és táplálóbb kultúrnövények és növényeken elvégzett genetikai módosítások – minden lehetséges. A közvélemény természetesen meglátszott az iparág vállalatainak részvényáraiban is.
A biotechnikai részvények növekedése az előző évtizedekhez képest szinte semmihez nem volt fogható. A nyolcvanas években több részvény is akadt, amely az éves árbevétel 50-szereséért kelt el (a biotechnikai cégeknek minimális volt a nyereségük, forgalmuk, sőt évekig nem számolhattak ezek növekedésével), a befektetők új részvényértékelési módszert találtak ki, amely alapja az adott vállalat terméke (amely nem is létezett), annak lehetséges kereslete.
A befektetők nagyon sok kérdést hagytak figyelmen kívül, amelyek viszont később jelentős hatással voltak a biotechnikai léggömb kidurranására. Irreálisan magas árak a piacon? Mi van, ha késik a termékek engedélyezése (teljesen új termékekről volt szó, amelyek számtalan teszten kellett megfeleljenek)? Szabadalomvédelem (a termékeket egyszerre készítette több vállalat is)? A nyolcvanas évek közepére a piac olykor a hagyományos gyógyszergyárak részvényeit kockázatosabbnak tartotta.
A Genentech az ipar legnagyobb vállalata volt akkoriban. Hatalmas reklámhadjárata a még el sem készült termékei iránt hangos sikert aratott a befektetők körében is. A vállalat részvényei az 1987-es tőzsdekrach előtt 65 dollárt értek, a tőzsdei összeomlás után két évvel a részvényeket 18 dolláros árfolyamon jegyezték. A biotechnikai részvények a nyolcvanas évek közepétől annak végéig elvesztették piaci értéküket, a léggömb kipukkant.
Illusztráció: Shutterstock via yuris
A dot-com lufi
Az 1990-es évek eleje sok szempontból a személyi számítógépek elterjedéséről szólt, úgy otthon, mint a vállalati szférában. Donald Rapp Bubbles, Booms and Busts c. írása szerint ebben az időszakban a számítástechnikai ipar sokkal inkább a számítógépek szoftver részére koncentrált, kevés befektetéssel nagy hasznokat jelentett, sok esetben fiatal huszonéves befektetők számára. A hardwarek fejlesztése háttérbe szorult, az alacsony jövedelmezőség, a kiélezett verseny és az egyre inkább megjelenő kínai olcsó munkaerőt foglalkoztató manufaktúrák hatására.
„Minden egyes vállalatindítás célja az volt, hogy az új Microsofttá váljon. Esetenként ezek a kezdő vállalatok súlyos tőkekockázattal indultak, a nyilvánosság segítségével szerették volna finanszírozni műveleteiket, amely jelentős profittal kecsegtetett” – írja Rapp. Minden vállalkozó hasonlóan indította cégét. Tulajdonukban állt egy “nagyszerű” terv, ami csupán jövedelmezőnek és modernnek kellett tűnjön a siker érdekében.
A vállalatok az internetet egyre inkább profitlehetőségnek látták, kereskedelmi felhasználását korlátlannak tartották. 1994-ben megjelent a Yahoo, ugyancsak ebben az évben az Amazoné lett az első online könyvesbolt. Az eBay 1995-ben online aukciós oldalként indult. Az internet kereskedelmi felhasználása nagy lehetőségeket tartogatott. A vállalatok egyre több IPO-t (nyilvános részvénykibocsátást) hajtottak végre, sok esetben egyetlen éjszaka alatt milliomossá tették a tulajdonosokat, sőt még az alkalmazottakat is.
Jó példa erre a Netscape 1995-ös nyilvános kibocsátása. A cég eredetileg 3,5 millió részvény 13 dolláros áron való kibocsátását tervezte (a vállalat értéke ekkor 450 millió $). Végül 5 millió részvényt bocsátott ki 28 $-os áron (több mint 1 milliárd $). A részvény ára a nyilvános kibocsátást követő első nap 74 $-ra is felúszott (a vállalat értéke már a 3 milliárd $-t is meghaladta).
A számítástechnikai vállalatok növekedését jól mutatja az AOL példája. Az 1992-1996 közötti időszakban a vállalat piaci értéke 70 millió $-ról 6,5 milliárd $-ra növekedett. A közgazdászok szerint egy teljesen új korszak köszöntött be. Olyan elméletek láttak napvilágot, miszerint ebben az új gazdasági érában az infláció csak néhány kis baleset hatására elenyészően keletkezik, a tőzsdei összeomlásokat elavult eseményekké nyilvánították, amelyek többé nem történhetnek meg. Az “új korszakban” a hozamok alakulását az elemzők már nem tartották lényegesnek a részvények értékelésekor.
2000. március 28. és április 3. között a dot-com részvények viszont 13,5%-ot csökkentek, 35%-kal álltak rosszabbul a március 10-én jegyzett árfolyamoknál. Az internetrészvények indexei 32%-os csökkenést mutattak, eladási lavina tört ki a tőzsdéken. A katasztrófa a 2000-2001-es években is folytatódott.