Az évszázad csalása
Sz. Cs.- E. utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.Hitelfelvevők millióit érintheti a Barclays manipulációs botránya. Miért, hogyan, lehetett-e egyedül, kik nyerhettek és mi következik most? Bankbotrány lépésről lépésre.
Alapjaiban rázta meg a nemzetközi pénzügyi világ szereplőit a június végén napvilágot látott hír, miszerint évekig manipulálták a Barclays bank munkatársai a tranzakciók világszintű referenciájaként szolgáló londoni bankközi kamatlábat.
A botrány a Brit Pénzügyi Felügyelet (FSA) vizsgálata nyomán robbant ki, az ellenőrző szerv ugyanis feltárta, hogy a Barclays befektetési ágazatának kereskedői a 2008–2009-es pénzügyi válság előtt és alatt rendszeresen a LIBOR és annak európai megfelelője, az EURIBOR befolyásolásával próbálkoztak.
A LIBOR (London Interbank Offered Rate) a naponta megállapított londoni bankközi kamatláb. A kereskedelmi bankok saját hitelköltségükről beterjesztett becslések alapján rögzítik minden kereskedési nap délelőttjén. A globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, becslések szerint 360 ezer milliárd dollár összértékű globális pénzügyi tranzakció számára szolgál referenciakamatként. Közvetve hatást gyakorolhat például a lakossági jelzálogkamatokra, a hitelkártya-használati kamatokra, de még az autó- vagy egyéb fogyasztási kölcsönök után fizetett törlesztő részletekre is.
A manipuláció célja a hatósági gyanú szerint a gazdasági válság előtt a LIBOR profitnövelő célú emelése volt. 2008 után a Barclays a kamatláb mérséklésével próbálkozott, igyekezve leplezni, hogy a cég komoly mértékű piaci stressz alatt áll.
A bank részvényeinek árfolyama az ügy felszínre kerülésével mélyzuhanásba kezdett. Pár nappal a botrány kirobbanása után kiderült, hogy a Barclays 290 millió font, vagyis 1 milliárd 653 millió lejnek megfelelő bírságot fizet, ráadásul nem hivatalos értesülések szerint a büntetésen túl számos kártérítési igény is befut a pénzintézet ellen, amelyek összértéke elérheti a 70 milliárd fontot.
A Morgan Stanley elemzői globális szinten 17,1 milliárd dollárra becsülik a manipulációból eredő kárt. Az eddigi kártérítési perek 36%-os sikerességi kvótáját figyelembe véve, a költség 6,2 milliárd dollárra tehető.
Hogyan és miért?
A FSA nyomozása feltárta, hogy 2005 és 2009 között a bank kereskedői rendszeresen eltussolták, hogy más hitelintézetek milyen áron kínálnak kölcsönöket számukra. A kamatláb növelése lehetőséget adott a kereskedésből származó profit mesterséges eltüntetésére, félrevezetve a befektetőket és a hatóságokat, később a kisebbítése pedig azt a látszatot keltette, hogy a Barclays hitelei kevésbé kockázatosak a valóságosnál.
Szakértők szerint a hitelintézet vélhetően azért próbálta lefelé módosítani a bankközi kamatlábat, hogy leplezze, milyen magas forrásköltségek mellett jut hitelhez, illetve azért, hogy felduzzassza egyes kereskedőinek a profitját.
Lemondások, szépen sorjában
Elsőként a Barclays bankcsoport elnöke, Marcus Agius mondott le posztjáról, és a brit bankszövetség éléről is távozott, ez a szervezet felelős ugyanis a LIBOR számításáért. A történtek a pénzintézetnél eluralkodott "elfogadhatatlan magatartási normákról tanúskodnak", és az eset "pusztító erejű csapást mért a Barclays megítélésére" – írta lemondása indokaként Agius.
Bob Diamond mindössze másfél évig volt a Barclays vezérigazgatója. Egy nappal azelőtt mondott le, hogy a brit parlament alsóházának pénzügyi bizottsága háromórás meghallgatáson faggatta az ügy részleteiről. Itt azt mondta: nem volt tudomása a banknál zajló üzérkedésről, néhány hete látta meg azokat a belső email-üzeneteket, amelyekben a cég kereskedői a LIBOR-megállapításhoz szükséges finanszírozási költségbecslések manipulálásáról tárgyaltak.
Állítása szerint Diamondot a levelek elolvasásakor "fizikai rosszullét" fogta el. A Sunday Telegraph szerint egyébként a Barclays igazgatótanácsa azt követeli a volt vezérigazgatótól, hogy mondjon le 17 millió fontos jutalmáról.
Felmentését kérte munkaköréből Jerry del Missier, az operatív működésért felelős igazgató is. Úgy tudni, az adott időszakban ő volt a LIBOR-rátát meghatározó adatokat összeállító, visszaélésen kapott munkatársak közvetlen főnöke.
A Reuters szerint a Barclays távozik az Egyesült Arab Emírségek bankközi kamatlábát, az Eibor-t meghatározó, a dirham árfolyamára hatást gyakoroló tizenkét tagú testületből. A bank önkéntes távozása az üzletmenetet nem érinti, azaz továbbra is fogadhat betéteket és folyósíthat kölcsönöket az arab világban, ám a cég reputációjának nem tesz jót.
Kettéhasítanák a bankot
A botrány a Barcalys a feldarabolását is magával hozhatja – értesült a The Sunday Times. A londoni lap meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról cikkezett, hogy a patinás brit pénzintézetről leválasztják annak befektetési banki üzletágát, a Barclays Capitalt, s annak részvényeit a menedzsment tervei szerint bevezetik a New York-i tőzsdére.
Az anyabank részvényeivel továbbra is lehet majd kereskedni a londoni börzén. A hírrel kapcsolatban a Bloomberg emlékeztet arra, hogy a bankcsoport még azt közölte, hogy a feldarabolás nem szerepel a terveik között, noha kiszivárgott hírek szerint három vezető is e mellett tört lándzsát.
Negatívra rontott kilátások
Leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta az eddigi stabilról a brit bankcsoport osztályzati kilátását a Moody's Investors Service. A hitelminősítő elemzésében közölte: attól tart, hogy a Barclaysra nehezedő részvényesi és politikai nyomás arra kényszerítheti a céget, hogy üzleti modelljében kisebb súlyt adjon a befektetési banki üzletágnak, és üzleti kultúrájának "vélt hiányosságait" reformokkal küszöbölje ki.
A Moody’s úgy látja, a változások bizonytalanságot idéznek elő, és ez adósminőségi szempontból rövid távon mindenképpen negatív hatást, jóllehet a reformok hosszabb távon kedvező hozadékkal bírhatnak.
Közben a Standard & Poor's is rontott az osztályzati kilátáson. Indoklásában kiemelte, hogy mindeddig a Barclays erőteljes és stabil vállalatvezetése volt a bankcsoportra megállapított besorolás egyik legfontosabb tényezője. A Standard & Poor's szerint Bob Diamond személye szorosan kötődött a pénzintézet befektetési részlegének masszív növekedéséhez.
A politika is beleszól
A botrány kapcsán hangot adott véleményének David Cameron brit miniszterelnök is, kijelentve: a Barclays vállalatvezetésének súlyos kérdésekre kell válaszolnia.
Ed Miliband, az ellenzék vezére „szükségesnek és jónak” minősítette Diamond távozását, hozzátéve, hogy a történet többről szól, mint egy emberről, a teljes bankrendszer kultúráját és üzleti gyakorlatát érinti, ezért van szükség egy független, átlátható vizsgálatra.
A legsarkosabban a liberális-demokrata Lord Oakeshott fogalmazott: Diamondot a „pénzsóvár szerencsejátékos mintaképének” tartja, és síkraszáll azért, hogy a bankházon belül működő bűnözőket vád alá helyezzék, és a törvény minden ereje sújtson le rájuk. „Nincs különbség aközött, hogy valaki egy házba tör be, vagy bankárként fosztogat pénzt” – mondta.
Ezt nem lehetett egyedül véghez vinni
A Reuters szerint összesen akár 18 nagybank is érintett lehet a botrányban. A hírügynökség a Deutsche Bankot, a UBS-t, a Citigroupot, a JP Morgant, a HSBC-t és a Bank of Americát említi, de hozzáteszi: egyre valószínűbb, hogy az amerikai Fed is tudhatott a manipulációkról. A Deutsche Bank a koronatanú szerepét biztosította magának az ügyben, abban reménykedve, hogy ha segít a nyomozásban, mérsékelheti a rá kiszabandó büntetést.
A Handelsblatt lapnak a brit pénzügyminisztérium piacszabályozásért felelős államtitkára 10-14-re tette azoknak a nagy bankoknak a számát, amelyek részt vettek a kamatok manipulálásában. Mark Hoban úgy véli, hogy más uniós országok pénzintézetei mellett amerikai és japán bankok is érintettek lehetnek.
Már más óriásbankok is vizsgálat alatt állnak, köztük például a Royal Bank of Scotland és az HSBC. A német bankfelügyelet is azt kutatja, hogy történt-e kamatmanipuláció németországi pénzintézeteknél. Az Egyesült Államok és Japán hatóságai is bejelentették: vizsgálatokat folytatnak az ügyben.
Paul Tucker, a Bank of England alelnöke július 9-én két órán keresztül válaszolt az alsóház bizottsága előtt a parlamenti képviselők arra vonatkozó kérdéseire, tudott-e a bank a kamatmanipulálásáról. A Reuters jelentése szerint Tucker erőteljesen tagadta azokat a sugalmazásokat, amelyek szerint a brit kormány miniszterei arra kényszerítették őt, hogy rávegye a bankokat a LIBOR manipulálására.
A Financial Times információi szerint tizenkét globális nagybank összesen 22 milliárd dollárnyi büntetést és kártalanítást fizethet a kamatlábak manipulációja miatt. Ez a szám ráadásul még nem tartalmazza a folyamatban lévő, kartellgyanúval kapcsolatos vizsgálódásokat, amelyek Amerikában és az EU-ban további több milliárd dolláros veszteséget hozhatnak a bankoknak.
Csak kevés bank nyerhetett
A romániai bankok nem valószínű, hogy nyertek a LIBOR manipulálásán, az ügyfelek viszont jól járhattak azzal, hogy a Barclays megpróbálta a valóságos szint alá nyomni a hivatalos bankközi kamatot. Sok ügyfél ugyanis úgynevezett mozgó kamatú hitellel rendelkezik, amelynek a változó része a LIBOR vagy az EURIBOR.
2008 őszén a Lehman Brothers bukása után nehezen tudtak forráshoz jutni a bankközi piacon a pénzintézetek, ekkor már felvetődött, hogy nem feltétlenül reálisak a londoni bankközi kamatlábak. Egyesek sejteni vélték, hogy a brit bankszövetség 16 tagja közül egyesek manipulálhatják a bankközi kamatokat, számos panasz érkezett ugyanis arra, hogy a LIBOR-t meghatározó hitelintézeteken kívül jóformán egyetlen bank sem jut hozzá kölcsönhöz a hivatalosan megadott ráták mellett.
Perek százezrei indulhatnak
Perek tömege indult és készülődik a botrány miatt. A bankok tetemes kártérítés fizetésére számíthatnak, ami az egész iparág kilátásait beárnyékolhatja. Az Economist arról írt, hogy a pénzügyi világ egy olyan, az egész iparágat átalakító és visszaszorító per- és szabályozáshullámmal szembesülhet, mint amivel a dohányipar találkozott a nyolcvanas évektől kezdve.
Az elemzők egyelőre nem mernek pontos becsléseket adni ezek várható kimeneteléről, hiszen a nemzetközi pénzügyi jog eddig ismeretlen területeit kell felfedezni a most kezdődő perekben: nyilvánvalóan nincs precedens arra, hogy egy román kisvállalkozó hogyan tudna kártérítést követelni egy, a kamatokat manipuláló svájci bankcsoporttól.
Szigoríthat az EU a bankbotrány miatt
A LIBOR kamatlábbal történt visszaélések következményeként az Európai Unió biztosa, Michel Barnier szigorítani akarja a piaci manipulációkra vonatkozó uniós törvényeket - értesült a Financial Times. A cél: bezárni az esetleges kiskapukat és bírsággal sújtani a referencia-kamatlábak befolyásolását.
Barnier szerint olyan csalásokról van szó, amelyek az egész rendszerre kihatással vannak. A szabályok módosítását mindenesetre az EU kormányainak és az Európai Parlamentnek jóvá kellene hagynia, ami akár egy évig is eltarthat.
Mi jön a LIBOR után?
Ha nagy nehezen át is vészeli a bankszektor a kártérítések és perek tömegét, az új, hitelesebb kamatláb meghatározásával is meg kell birkóznia. A Bloomberg összeállítása szerint a vállalatok a botrány óta még inkább a kötvénypiac irányában tájékozódnak, mintsem bankhitelből remélnének forrást.
A Napi Gazdaság szerint az egyik megoldás az lenne, ha nem a bankok által benyújtott becsléseket, hanem a valódi piaci adatokat vennék alapul, ez azonban a jelenlegi helyzetben nem járható út. A bankközi hitelpiac ugyanis a válság óta gyakorlatilag befagyott, és az azóta eltelt években sem kapott erőre.
A LIBOR-t összeállító brit bankszövetség és a szintén a bankok képviselőiből álló nemzetközi swap- és derivatív piaci bizottság a Financial Times szerint már munkacsoportot alakított, melynek feladata a hitelességét elvesztő kamatláb reformjának kigondolása. Az apróbb változtatásokon kívül felmerült az is, hogy másik, piaci kamatlábbal pótolják a LIBOR-t, például az amerikai államkötvények repokamatlábával. Egy másik lehetőség lenne, ha a bankok kamatbecsléseit kötelezővé tennék, tehát a benyújtott kamatlábakon valóban hitelezniük kellene.
Bármilyen irányban is mozdul el az ügy, a Times cikke úgy fogalmaz: az ügy maga az évszázad csalása, amely alapjaiban rengette meg a pénzügyi piacok hitelességét. És még koránt sincs vége.