2018. aug. 20. hétfõIstván
EUR = 4.6483 RON
USD = 4.0737 RON
HUF = 1.4353 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2487 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,6%
BET = 8,234.80(0.60%)
Infláció = 5,41%
Alapkamat = 2,25%

Nagy a hisztéria a ROBOR körül, pedig csak minden visszaáll a megszokott kerékvágásba

Kicsid Attila Kicsid Attila utolsó frissítés: 08:44 GMT +2, 2018. május 23.

Érdemes hozzászokni a mostani magasabb kamatlábakhoz, elmagyarázzuk miért.


Év eleje óta nehezen telt el hét úgy, hogy ne érkezett volna menetrendszerűen a ROBOR “megállíthatatlan”, “tomboló” és “mindent elsöprő” növekedéséről szóló hír. Bár a hitelek törlesztőrészleteinek növekedése nagyon sok embert érint érzékenyen, ezért aztán elbagatellizálni sem szabad a témát, azt viszont érdemes kiemelni, hogy bizonyos szempontból

a ROBOR szintje nem most magas, hanem sokkal inkább eddig volt alacsony.

Mostanában egyre gyakrabban halljuk azt a ROBOR emelkedését megmagyarázni szándékozó szakemberektől, hogy egyfajta normalizálódás történik a piacokon, illetve hogy véget ért az olcsó pénz, vagyis az alacsony kamatlábak korszaka. Ennek a magyarázatnak a jobb megértéséhez érdemes egészen a 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági válság ideéig visszatérni, amikor a világ legjelentősebb jegybankjai egy korábban elképzelhetetlennek gondolt intézkedéssel próbálták talpra állítani a gazdaságaikat: a nullához közeli kamatlábakkal.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, majd később az Európai Központi Bank (EKB) is párhuzamosan a legtöbb európai tagállammal olyan úgynevezett mennyiségi enyhítési programokat jelentettek be a gazdasági válság kezelése érdekében, amelyeknek az volt a célja, hogy plusz pénzforrásokat, likviditást juttasson a piacokra. Az igen gyakran pénznyomdának is nevezett eszköz célja elsősorban az volt, hogy a válság éveiben rendkívül alacsonnyá váló, legtöbb országban nullához közeli inflációt újra növelni tudják.

Az alacsony infláció, az árak változatlansága ugyanis nagymértékben nehezítette a kilábalást, hiszen ha az árszínvonal változatlansága viszonylag magas kamatlábakkal is párosul, akkor az emberek nem éreznek késztetést arra, hogy elköltsék a jövedelmüket, sokkal inkább a megtakarítási lehetőségekben kezdenek gondolkodni, de ami talán még rosszabb, a vállalatok sem akarnak munkahelyeket létrehozó beruházásokat eszközölni. Fogyasztás és beruházások nélkül viszont a gazdaság nem teljesít jól.

A jegybankok ezért a pénznyomda eszközéhez nyúltak.

Gyakorlatilag értékpapírokat vásároltak pénzért, aminek a hatására a gazdaságba többletpénz került. A pénznyomda ugyanakkor nem működhetett volna magas kamatlábak mellett, hiszen akkor legfennebb mindenki köszönte volna szépen a gazdaságba juttatott többletpénzt, de nem sok minden változott volna. Ezért rendkívül fontos intézkedés volt az is, hogy az alapkamatok szintjét a legtöbb országban - de ami fontos, hogy az Egyesült Államokban és az Eurózónában is - nullához közeli szintre csökkentették.

A kissé leegyszerűsítve felvázolt kétpilléres válságkezelés, a gazdaságba juttatott pénz, valamint az alacsony kamatlábak részben működtek is, meg nem is. Tény, hogy Amerikába és Európába is visszatért az infláció, beindult a fogyasztás, vannak beruházások. Volt viszont egy hátulütője is az intézkedéseknek: egyre több, úgynevezett eszközbuborék alakult ki. Drágák a részvények, és az alacsony kamatlábak miatt egyre drágábbak lettek az ingatlanok is.

És mivel a fejlődő országok, köztük Románia is, a fejlettektől kis túlzással gyakorlatilag "importálja" a monetáris politikáját, ezért a kamatlábak Romániában is alacsony szintre csökkentek az elmúlt időszakban. Romániában az alapkamat ugyan nem volt közel a nullához, mint számos más fejlett országban, de így is rekord alacsony szintre mérsékelték: 2015 májusa és 2018 januárja között 1,75% volt a legfontosabb referencia kamatláb.

A nemzetközi környezet, a rekord alacsony kamatlábak így pedig megágyaztak a banki hiteleknél alkalmazott kamatlábak rendkívüli csökkenéséhez is. Az ugyanis, hogy a mennyiségi enyhítési programoknak és az alacsony referencia kamatlábaknak köszönhetően a bankok is olcsóbban tudták finanszírozni a tevékenységüket (gyakorlatilag a pénzintézetek is olcsóbban tudtak hitelt felvenni egymástól) viszonylag hamar meglátszott a magánszemélyeknek, valamint vállalatoknak nyújtott hitelek kamatlábaiban is. Ha alacsonyak a kamatlábak, akkor alacsonyabb kamatköltségek mellett lehet pénzhez jutni. Erre a helyzetre szokták mondani a közgazdászok, hogy “olcsó a pénz”.   

De hogy jön ide a ROBOR?

Úgy, hogy a ROBOR, vagyis a romániai bankközi kamatláb a legfontosabb referencia kamatláb a lejhitelek kamatterheinek meghatározásánál. A bankok ugyanis jellemzően a 3 vagy 6 hónapos bankközi kamatlábak alapján határozzák meg azt a kamatlábat is, amely mellett a hitelfelvevőnek a havi banki részleteket törleszteniük kell. A hitelszerződésekben ugyanis a fizetendő kamat mértéke egyenlő a 3 vagy 6 hónapos ROBOR szintjével, valamint annak a kamatnak az összegével, amelyet a bank annak megfelelően határoz meg, hogy a hitelfelvevő mennyire számít kockázatos ügyfélnek.

A ROBOR használata a hitelek kamatterheinek meghatározásánál tulajdonképpen egy teljesen logikus kockázatkerülési taktika a bankok részéről, amely a fix kamatozású lejhitelek esetében a hitelfelvétel pillanatában, a változó kamatozású lejhiteleknél pedig a teljes futamidő alatt határozza meg a törlesztőrészleteket. A ROBOR ugyanis minden nap változik 10 jelentős romániai bank bankközi kamatainak alapján. Hogy miként számolják a szintjét, azt viszont nem árulja el részletesen a jegybank, már csak azért sem, hogy a bankok ne tudják befolyásolni az alakulását.

A lényeg viszont, hogy a változó kamatozású hitelek esetén a bankok három havonta a ROBOR alapján számítják újra a lejhitelek törlesztőrészleteit, ami a ROBOR rekordalacsony szinjte mellett nagyon jó hír volt a hiteleseknek - mondhatjuk, hogy a változó kamatozási hitelkonstrukciókat választó ügyfelek jól jártak -, a 2017-ben elkezdődött emelkedés után viszont inkább vesztesekről beszélhetünk.     

Azt viszont a rövidebb, illetve a hosszabb időtávot is bemutató ábrák mutatják, hogy sem a három, sem a hat hónapos ROBOR esetében sem igazán értünk el a sajtóban gyakran csillagászatinak jelzett szintekre. Sokkal inkább arról van szó, hogy már nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek 2015 és 2017 között a korábban talán elképzelhetetlennek gondolt alacsony szintekre mozdították a bankközi kamatokat: már nem alacsony az infláció, és a világ nagy jegybankjai is elkezdték lezárni a pénznyomdát. Már csak azért is, mert egyre több vélemény szól arról, hogy talán túl messzire mentek, és az is kérdéses, hogy mekkora eredményt értek el.

De visszatérve az infláció növekedéséhez, szinte borítékolható volt, hogy a kormány fogyasztást ösztönző intézkedései után beindul az fogyasztói árak növekedése is. Nőttek ugyanis a jövedéki adók, nőtt a villamos energia és a földgáz ára. Közben pedig a nyugati országokba is visszatért az infláció, a béremelések, a nyugdíjemelések és az adók, illetve az illetékek csökkenése tovább növelte a fogyasztást. A megnövekedett igényeket viszont a román gazdaság nem feltétlenül tudta kielégíteni, aminek következtében jelentősen nőtt a külföldről behozott termékek mennyisége is. Utóbbi nem csak az árfolyamra helyezett nyomást, hanem az inflációra is: a nyugati termékekkel együtt ugyanis nyugati inflációt is importáltunk.    

A megnövekedett inflációs nyomásra lépnie kellett a jegybank igazgatótanácsának.

Hosszú idő után alapkamatot emeltek, először januárban (2%), majd februárban (2,25%) és májusban (2,50%) is. A cél az, hogy a magasabb kamatkörnyezet megteremtésével kordában tartsák az áprilisban már 5,22%-ot elérő éves inflációt. Az 5% körüli fogyasztói árnövekedésről ugyanis könnyű belátni, hogy mindenkit rendkívül károsan érint, szemben egy 2-2,5%-os inflációs rátával, amelyet a szakemberek “egészségesnek” tartanak.   

A magasabb alapkamat és a megnövekedett infláció viszont a ROBOR emelkedéséhez vezetnek, ugyanis senki nem ad olyan hitelt, amelynek a kamatlába nem fedezi az infláció változását. Ezzel viszont nyilvánvalóan a lejben felvett változó kamatozású ingatlanhitelesek járnak a legrosszabbul. Hogy ők mennyivel kell magasabb törlesztőrészletet fizessenek havonta, arról az Economica.net készített összeállítást. A gazdasági portál több bankot is kérdezett a törlesztőrészletek alakulásáról, és egy viszonylag magas értékű, 460 ezer lejes (körülbelül 100 ezer eurós) Első lakás programban felvett jelzáloghitel esetén, amelynek futamideje 30 év, úgy számol, hogy a törlesztőrészletek értéke körülbelül 140 lejjel emelkedhetett év eleje óta: 2 556 lejről 2 699 lejre. Ekkora hitellel számolva ez persze messze a legrosszabb forgatókönyv.

A magasabb kamatlábakhoz és inflációhoz viszont érdemes lesz középtávon hozzászokni, illetve elfogadni azt, hogy a korábbi években megszokott alacsony kamatlábak elsősorban egy válságkezelési mechanizmus nálunk is jelentkező hatása voltak. 

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

pénzpiac