2019. február 23. szombatAlfréd
EUR = 4.7619 RON
USD = 4.1988 RON
HUF = 1.4983 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2688 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,9%
BET = 7,766.87(-1.13%)
Infláció = 3,3%
Alapkamat = 2,25%

Új pénzrendszer állíthatná le a válsághullámokat?

Kudor Emese utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.

A szabadpénz gyorsan forog, a kamat pedig nem az egyén, hanem a közösség vagyonát gyarapítja. Globálisan azonban szinte lehetetlen lenne bevezetni. Interjú Gyulai Iván ökológussal. 


Gyulai Iván ökológus, a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány igazgatója. Nemrég a Sapientia EMTE-n tartott előadást, ahol többek között a kamatos kamatról, mint a válság egyik kiváltó okáról beszélt. A jelenlegi pénzrendszer hibáiról, és egy alternatív megoldásról beszélgettünk vele. 



Mi a gond alapvetően a mostani pénzrendszerrel?

- A pénz alapvető eszköze a társadalmi munkamegosztásnak, nélkülözhetetlen a gyors árucsere lebonyolításához.  Amíg a csere nem a pénzen keresztül történt, addig mind a halásznak, mind a gabonatermelőnek sürgős volt a csere, mert unalmas lett volna mindig csak halat vagy kenyeret enni, másrészt mindkettő egyaránt romlandó. Amikor a pénz megjelenik, mint közvetítő jel, akkor sem a halásznak, sem a péknek nem sürgős a halért vagy kenyérért kapott jelet elcserélnie. 

Ha túl sok halat fogott a halász, akkor azt pénzre cseréli, de csak egy részéért vesz kenyeret, vagy más szükségleti cikket. A többit pedig felhalmozza. Másnak viszont pénzre lenne szüksége, hogy megjavítsa a hálóját, vagy csak éppen, hogy halat vegyen, és akkor kölcsön fog kérni attól, aki felhalmozott. Mivel a pénz jól eláll, ezért értékesebb jószág, mint az, amely megromlik. Ez az extra tulajdonság követelte ki a kamatot, vagyis a pénz fölényét az áruval szemben a kamatban ismerték el.  

A kamatot azzal szokták megvédeni, hogy a pénz inflálódik, és a kamat ezt kompenzálja, vagyis így őrzi meg az értékét. Igaz, hogy a kamatot általában úgy állapítják meg, hogy magasabb, mint az infláció mértéke, vagyis egy szerény reálkamat általában megjelenik a betéti kamatban. Így csak a betét nagyságának a kérdése, hogy mennyi is a pénz hozadéka. 


Hogyan hat a kamat az emberek jövedelmi viszonyára?

- Az emberek úgy gondolják, hogy csak akkor fizetnek kamatot, ha hitelt vettek fel a banktól. Pedig kamatot mindenki fizet, az is, aki soha nem folyamodott hitelért. Hiszen elegendő, ha a cipőgyár hitelből létesült, mert ilyenkor a hitel összege és a fizetendő hitelkamat megjelenik a cipő árában, és ha veszek egy cipőt, már magam is fizettem kamatot. Belátható, hogy közvetlenül, vagy közvetve mindent terhel kamat, és nem is gondoljuk, hogy minden harmadik dollárunkat vagy eurónkat kamatra költjük. Az állam adósságát is mi fizetjük ki adók, járulékok formájában. 

A bank elvileg a hitelt a betétesek pénzéből nyújtja, akik ezért betéti kamatot kapnak. Egyszerűen belátható, hogy a betéti kamat, vagyis a kamatjövedelem mások befizetett hitelkamatjából származik. Ez az egyik kiváltó oka annak, hogy a legjobban azoknak nő a jövedelme, akik a pénzüket forgatják. Sajnos azonban ez a társadalmi különbségek folytonos növekedéséhez vezet, egyre több szegényt, és egy kisszámú, de egyre gazdagabb társadalmi réteget termel ki. 


Miért vezet önkéntelenül is válságok sorozatához a jelenlegi pénzrendszer?

- A fenntarthatatlanságnak két fontos tünete van. Az egyik a társadalmi igazságtalanság, amelynek a kapcsolatát a pénzzel az előbb szemléltettük. A másik a környezet degradálása és leromlása. Ez is szorosan kapcsolódik a fenti fejtegetéshez. Azok, akiknek ki kell termelniük a magas kamatokkal nyújtott hiteleket, vagy összébb húzzák a nadrágszíjukat, vagy kénytelenek növekedni. Az eladósodott állam is hasonlóan cselekszik, mert muszáj megadni az adósságait. Aki a másik oldalon a betéti kamatból, befektetéseiből gyarapítja tőkéjét, ő is a növekedésben érdekelt, hiszen felhalmozott pénzét még tovább óhajtja gyarapítani. A növekedés azonban elválaszthatatlan a környezeti terhelések fokozódásától, még a legnagyobb hatékonyság mellett is. 

Előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy a természeti tőkejavak nem tudnak lépést tartani a pénztőke növekedésével, mivel nem képesek megújulni. Hogy a kamatos kamat léte mennyire nincs összhangban a környezet adta lehetőségekkel, arra nagyon jó példa a József fillér felkamatolódása. Amennyiben Szent József egyetlen pfenniget Jézus születésekor 5%-os kamatra betett volna a bankba, akkor 1990-ben a keletkezett pénzvagyonból 134 milliárd aranyból lévő Földet (bolygót) vásárolhatott volna. A pénzvagyon exponenciális növekedésének azonban látható módon nincs fedezete. 

Minél magasabb kamattal terhelt egy hitel, annál nagyobb a kockázata annak, hogy nem lehet majd visszafizetni. Ezért a hitel kockázati felára is nő, és ezért lesznek magasak a teljes hiteldíj mutatók. Egy idő után sem a bankoknak, sem a befektetőknek nincs bizalma, hogy viszontlátják pénzüket, viszont a fogyókúrára fogott társadalom sem tud drága hiteleket felvenni, sőt, mivel a fogyasztását is kénytelen visszafogni, a növekedési modell sem tud működni. 


Milyen más, alternatív pénzrendszereket lehetne elképzelni?

- Silvio Gesell svájci-német közgazdász 1916-ban írt, „A természetes gazdasági rend” című könyvében javasolta a szabadpénzt, vagy forgásbiztosított pénzt.

A szabadpénz működését a legjobban a Wörgl-i „csoda” szemlélteti. Wörgl kis város Tirolban, ahol a nagy gazdasági világválság idején próbálták ki Gesell javaslatát. A Schillinget a helyi önkormányzat betette a bankba, és helyette pénzhehyettesítőt bocsátott ki, amely negatív kamatozású volt. A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy egy papírlap egyik oldalán a névérték volt nyomtatva, a másik oldalán pedig 12 üres négyzet. Minden hóvégén lejárt a pénz, és a névérték 1%-ának megfelelő bélyeget kellett venni az önkormányzatnál, és a papírt érvényesíteni kellett. Ha ezt nem tették meg, akkor lejárt, teljes értékét elvesztette. 

Két azonnali következmény lett. Az egyik, hogy mindenki igyekezett megszabadulni a papírtól, hogy ne nála „romoljon meg”. Ezért a pénzforgás sebessége felgyorsult, hússzor, harmincszor gyorsabban forgott, mint ma. A másik, hogy a kamatos pénzzel szemben a betéti kamat nem az egyén vagyonát gyarapította, hanem a pénz érvényesítésére befizetett illeték az önkormányzatot illette. Ebből pedig közmunka programokat kezdtek, járdát, felvonót, stb. építettek. A válságban rövid idő alatt felszámolták a munkanélküliséget, a helyi gazdaság fellendült. Mielőtt még a környék lakosai csatlakoztak volna, a jegybank betiltotta a kísérletet, mint ahogyan az a közel harminc amerikai város  is erre a sorsra jutott, ahol hasonló kísérletekbe kezdtek a válság idején. 


Milyen akadályokba ütközne a globális szintű bevezetés?

- Gesell világosan látta, hogy egy ilyen pénz is csak globális keretek között működhet a társadalom hasznára, egyébként akik bevezetik, előnyt élveznek másokkal szemben. A bevezetést azonban megakadályozná az, hogy a felső tízezerként definiálható réteg egyáltalán nem érdekelt kiváltságos pozícióját feladni, hiszen a pénz intézménye, a többi funkciója mellé, felvette a hatalmi funkciót is. 

Vannak persze más ellenérvek is, például, hogy hogyan lehetne negatív kamatozás mellett felhalmozni vagy  megtakarítani a jövőre. Megoldás az lehetne, hogy aki képes megtakarítani, beteszi a bankba a pénzét, így megszabadul attól a gondjától, hogy neki kelljen érvényesítenie a pénzt, ha lejár. A megtakarított pénz így nominál értékben megmarad. A hitelintézet vállalja át a kockázatot, hogy kölcsönadja azoknak, akik beruházni szeretnének. Így a bankokban sem állhatna a pénz, hiszen, ha nem tudják kölcsönadni, akkor az érvényesítés az ő veszteségük. Viszont a hitelezés jóval kockázatmentesebb, mivel a hiteleket nem terhelik kamatok, csupán a banki költségek. 


Mire adhatna még megoldást egy ilyen pénzrendszer?

- Egy ilyen pénzrendszernél megszűnik a spekulatív tőke: a pénz a valós szükségletek kielégítését, nem a spekulációt szolgálja. Nem lehetne pénzzel pénzt keresni, megszűnne a jövedelem átrétegződése, és egyszerűbb, kisebb kockázattal terhelt lenne a hitelezés. Nem lenne mindenáron folyó növekedési kényszer, mert nem keletkeznének megadhatatlan adósságok. A növekedési hajsza megszűnése jelentősen hozzájárulna a környezet erőforrásainak megkíméléshez, takarékos felhasználásához. De szerintem a legfontosabb az, hogy egy ilyen közösségi pénz teljesen más értékrendet sugall, és képes lenne változtatni azon az erkölcsi hanyatláson, amely az önzésben nyilvánul meg.   

válságkamat
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

pénzpiac