2019. február 23. szombatAlfréd
EUR = 4.7619 RON
USD = 4.1988 RON
HUF = 1.4983 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2688 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,9%
BET = 7,766.87(-1.13%)
Infláció = 3,3%
Alapkamat = 2,25%

Piramisjáték: a becsapás és a pénzügyi racionalitás határán

K. E. utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.

A gyakorlat ma már illegális, de gyakran nehéz megkülönböztetni, meddig tart az MLM, és mikor kezdődik a piramis.


Gyakran vitatott kérdés, hol ér véget egy vállalkozás, és hol kezdődik a partnerek kizsákmányolása: hiszen egy olyan rendszer, ahol „mindenki jól jár”, miért is kéne erkölcstelen legyen? A piramis-sémára épülő modellek manapság is erős ellenérzéseket váltanak ki, noha az alkalmazott rendszerek most már törvényileg szabályozottak és objektíven áttekinthetőek.

A téma aktualitását az adja, hogy a Biztosítási Felügyelet nemrég megtiltotta Romániában, hogy a közvetítő brókertársaságok kedvezményesen kössenek biztosítást azokkal az ügyfelekkel, akik vállalják, hogy másokat is meggyőznek hasonló biztosítási csomag vásárlásáról. Emellett a brókertársaságok számára a Multi-level marketing rendszerek alkalmazását is megtiltották, ami viszont szerintük korrekt forgalmazási módszer.

Biró Albin, a Biztosítási Felügyelet tanácsának tagja kérdésünkre elmondta, hogy az intézkedés az ügyfelek érdekeit szolgálja.

„A tilalom egyelőre csak a brókercégekre vonatkozik. A biztosítási piac jellegéhez egyszerűen nem illik ez a fajta értékesítési mód. Nem mosószerről, hanem akár 15-20 évet lefedő életbiztosításokról van szó, amelyeket nem kéne ilyen erőszakos módon rátukmálni az emberekre. Gondot jelentett emellett a személyi adatok védelme is, ugyanis sok esetben ezeket nem tartották tiszteletben a közvetítők. Például családorvosok hatottak a betegeikre, az értékesítésnek árukapcsolásos-zsarolásos jelleget adtak, az adatok pedig a brókerek kezébe kerültek” – magyarázta Biró, hozzátéve, hogy a tilalmat akár a biztosítótársaságokra is kiterjeszthetik, bár az ő esetükben az alkalmazott MLM rendszer nem annyira veszélyes, mint amelyet a közvetítők alkalmaztak.

Simpf Norbert, a netas.ro biztosítási portál vezetője szerint is teljesen helyénvaló, hogy MLM rendszerben működjenek a brókercégek. „Az MLM nem egy kedves módszer, de egy eladási forma. Az életbiztosítás területén legtöbben így működtek. Az ügynökök kapnak minden behozott ügyfél után plusz jutalékot: van egy 200 lejes termék, te eladod, kapsz erte 10%-ot, behozol engem, kapsz 10 lejt, ha én is eladom 200 lejért, akkor én kapok 10%-ot, te pedig 2%-ot utánam. És így tovább. Végül amit én vettem, sokkal olcsóbb lesz, de ami igazán vonzó, az a passzív jövedelem. Ha betiltjuk azt a módszert, ami úgymond túl agresszívan ad el, akkor legközelebb szankcionáljuk azt az ügynököt, aki többet ad el? Továbbá kényes helyzetbe hozza majd a hosszú távú szerződésben lévő ügyfeleket, akik általában évente megújítanak, módosítanak” - magyarázta a brókercég vezetője.

Milyen is a piramisjáték?

A modell egészen addig nem is telik meg negatív töltettel, míg össze nem omlik: sokáig ezért a meggazdagodás gyors és korrekt formájának tekintették.

Az első rendszer Charles Ponzi nevéhez fűződik, aki 1903-ban vándorolt be Amerikába, és 1920-ban helyezték vád alá felettébb magas jövedelmet ígérő, de mögöttes befektetési tartalommal nem rendelkező üzlet beindítása miatt. A séma szerint az újabb befektetők pénzéből mindig az előző kör befektetőit fizetik ki, a rendszer pedig egy idő után összeomlik a saját súlya alatt.

A piramisjáték alapesetét az elhíresült lánclevél adja: fizess a pilótának X összeget, és küldj levelet 5 embernek, hogy annak küldjön X összeget, aki neked küldte a levelet. Ezután ők is küldjenek 5 embernek levelet, hogy neked küldjenek X összeget. Kiszámítható, hogy az aktuális pilóta X befektetéssel 25X profithoz jut. A piramisjátékból tehát csak a csúcson lehet kiszállni, amikor elértél a “pilóta” rangra, az exponenciális növekedés miatt pedig gyorsan elfogynak a potenciális "játékosok".

Miért fenntarthatatlan a piramisrendszer?

Miért fenntarthatatlan a piramisrendszer?



Ponzi vagy piramis-séma?

Noha egymásra alapulnak, a Ponzi séma és a piramisjáték között megfigyelhetõek jellegzetes különbségek:
- A Ponzi séma elindítója közvetlenül hat minden résztvevõre, pontosan lehet ismerni a személyét, így vád alá is lehet helyezni. A piramisjátékban lefelé haladva, már csak közvetlen kapcsolat létesül, ezért gyakran a hatóságoknak nehézséget jelent az elindító lebuktatása - A Ponzi séma elindítója gyakran bennfentes kapcsolatokat használ ki, például maga Ponzi is bostoni milliomosokat keresett meg azzal, hogy így megduplázhatják a vagyonukat. A piramis-rendszer esetében azonban mindig az újonnan beérkezõ pénz lesz az eredeti befektetés kifizetése - A piramis rendszerben sok résztvevõ csak egy alkalommal fizet be, általában kisebb összeget. A gyors növekedés miatt a rendszer gyakran magától, rövid idõn belül összeomlik, mivel elfogynak a csatlakoztatható egyének. A Ponzi séma esetén végig viszonylag kevés a résztvevõ, akik nagyobb összeget fektetnek be, gyakran több alkalommal is - A Ponzi sémában csak az elindító válhat nyertessé a végén, a piramisjátékban még szert lehet tenni nyereségre az elsõ egy-két szinten, de felmérések szerint itt is 88,1% a vesztesek aránya


Robert Shiller Tőzsdemámor című könyvében a tőzsdei befektetéseket is bizonyos szintig a piramisjátékokkal hozza összefüggésbe: akkor ér a legtöbbet egy vállalat, ha minél több befektető lelkesedik a papírjai iránt. A részvénypiacokat tekintve azonban nem beszélhetünk valós Ponzi-finanszírozásról, mivel a részvénytulajdonosok számára az osztalékfizetéssel egyenértékű, ha a vállalat értéke, tehát a részvényárfolyam emelkedik. Ebből eredhet a spekulációs buborék elmélete is, amely bizonyos értelemben Ponzi sémának tekinthető: a lufi folyamatosan növekvő árat feltételez egy nyitott piacon, az árak pedig azért emelkednek, mert a tagok erre a trendre spekulálnak. A Ponzi rendszerhez hasonlóan az eszközök ára meghaladja azok belső értékét, de nem egy személy ferdíti el a belső árakat. A „ki a nagyobb bolond?” elmélet szerint az emberek akkor is hajlandóak beruházni, ha felismerik, hogy a termék felülárazott.

Történelmi piramisépítések

Valójában a rendszert már Ponzi születése előtt megírta Dickens 1857-es, Kis Dorrit című regényében. Ponzi ’20-as években indított álvállalkozásának nyeresége eredetileg a nemzetközi postai válaszkuponok európai és amerikai árából, illetve a valutaárfolyamok eltéréséből eredő arbitrázs kihasználásából származott volna, azonban a tagok pénzét soha nem fektette be. Az ígért nyereség pedig akkor sem lett volna elérhető, ha a világ összes válaszkuponját értékesíti a vállalat.

Hasonló volt Bernard Madoff befektetési csalása, amellyel mind az egyéni, mind az intézményi befektetőket sikerült rászednie, illetve a tőkefelügyeletet hosszú időn keresztül kijátszania. A 2008 decemberében kirobbant botrány az eddigi legnagyobb, egyetlen személy által elkövetett befektetési csalás. A módszer lényege, hogy a némi kezdőtőkével rendelkező üzletember kiemelkedően magas kamatokat ajánl befektetőinek. Az első belépők óvatosak, hamar kiveszik befektetett pénzüket, és kellemes meglepetéssel nyugtázzák, hogy az ígért óriási kamatok valódiak. Ezután jóval nagyobb összeget fektetnek be, és azt hosszabb időre bent is merik hagyni. Madoff azonban állítása ellenére nem fekteti be pénzüket, egyszerűen csak a régebbi befektetők pénzéből fizeti ki az újabb belépőket. A valószínűtlenül magas kamatok híre gyorsan elterjed, a csaló bankszámláján lévő összeg pedig exponenciálisan nő.

A Madoff-háló <i>(network.blog.hu)</i>

A Madoff-háló (network.blog.hu)


Az ábrát eredeti méretben itt lehet megtekinteni

A csalás 21 milliárd dollár veszteséget okozott a tagoknak, ez az összeg egyáltalán nem volt részvényekbe fektetve, mint ahogyan azt a károsultak gondolták, hanem egyetlen óriási bankszámlán hevert. Ha ehhez még az ígért hozamokat is hozzászámolnánk, a kár 64,8 milliárd dollárra rúgna. A ‘90-as évek elején indított üzlet valószínűleg még tovább folyt volna, hacsak a gazdasági válság miatt nem vette volna ki egyszerre túl sok ember a pénzét. Az ábrán látható a kivetett háló egy része: Bernard Madoff ugyanis nem maga tárgyalt összes ügyfelével; nagyobb partnerei kisebb cégek pénzét fektették be, és a haszon egy részét maguk nyelték el. Így aztán sok befektető nem is tudta, hogy pénzét néhány közvetítőn keresztül a gondosan kidolgozott Madoff-csalásba fektették be. A csaló jelenleg 72 éves és 150 éves börtönbüntetéseit üli.

<i>forrás: thesunsfinancialdiary.com</i>

forrás: thesunsfinancialdiary.com


Hasonló piramisjátékokra hozzánk közelebb álló példákat is találunk. A Caritas 1992 áprilisa és 1994 augusztusa között működött, 400 ezer tagja volt országszerte, akik összesen 1257 milliárd régi lejt fektettek be, a csőd pillanatában a rendszer 450 millió dolláros adósságban volt.

A Caritast Ioan Stoica alapította Brassóban korlátolt felelősségű társaságként, 100 ezer régi lejes alaptőkével, majd Kolozsvárra költöztette a cég székhelyét. A hivatalos verzió szerint itt is befektették az ügyfelek pénzét, valójában azonban az új tagok befizetéseiből fedezték a kilépők jövedelmét. Kezdetben a befektetések alacsonyak voltak, 2000-10 000 lej köztiek, később azonban a minimális beszállóösszeg 20 ezer lejre emelkedett, a maximális pedig 160 ezer lej volt. A rendszer a belépéstől számított három hónapra a befektetett összeg nyolcszorosát ígérte, az éppen sorra kerülő „nyertesek” listáját a "Mesagerul Transilvan" lap közölte. A rendszer 1994. augusztus 14-én omlott össze, a kifizetések tulajdonképpen már 1993. októberében abbamaradtak. Az alapítót 1995-ben 7 éves börtönbüntetésre ítéltek, a fellebbezést követően a periódust másfél évre csökkentették, így Stoica 1996. június 14-én szabadult.

Verdery Katherine 1995-ös tanulmánya szerint a pénz legnagyobb része a politikusokhoz, a SRI-hírszerzőtisztekhez és azok hozzátartozóihoz került. A kedvezményezettek még manapság is magas politikai funkciót töltenek be, vagy neves vállalatokat vezetnek. A tanulmány szerint a kis emberek pénzéből épült ki a mai romániai vagyonos osztály, sokan házaikat adták el a meggazdagodás reményében. Ezután még több hasonló rendszer is beindult, mint a Philadelphia, Gerald vagy Mondoprosper.

A FNI-rõl

A FNI inkább Ponzi féle sémaként mûködött, az 1993-ban megalakult SAFI és FMOA befektetési alapok hivatalosan értékpapírok adásvételével, illetve az ügyfelek portfóliójának kezelésével foglalkoztak. Kezdetben egy Befektetõi Bizonylat névértéke 50 ezer lej volt, a hatásos reklámkampányoknak köszönhetõen olyan sok ügyfelet szereztek, hogy nem egészen két és fél év alatt 16,2-szeresére nõtt az összeg. Ahhoz, hogy még több pénzhez jusson, a SAFI hamis növekedési mutatókkal rukkolt elõ. 1993 márciusa és 1996 között a befektetési bizonylatok eladásából 222 619 befektetõtõl 488,5 milliárd lej folyt be a SAFI kasszájába.
Az óriási összegre a befektetési alapok mûködését szabályozó törvények hiányosságait kihasználva tett szert a SAFI úgy, hogy az alap aktívái közé sorolta a folyó befektetésekbõl várt összegeket is, ezzel mesterségesen felduzzasztva a befektetési bizonylatok alapértékét. Azok jártak jól, akik a FMOA összeomlása elõtt kivették pénzüket. Amikor a hatóságok betiltották a gyakorlatot, a befektetési bizonylat alapértéke több mint 45%-kal csökkent, az aktívák pedig 488,5 milliárd lejrõl 281,1 milliárd lejre estek vissza. Tehát pillanatok alatt 71 millió - tulajdonképpen soha nem is létezõ - dollár veszett a semmibe.
1995. október 19-én, amikor a SAFI-FMOA az összeomlás szélére sodródott, felbukkant a FNI. A legkisebb befektethetõ összeget 10 ezer lejben szabták meg, öt évre rá az alapösszeg 99 700 lejre nõtt. A lakosság kapzsisága és a pénzügyi mûveletlenség a befektetõk exponenciális növekedéséhez vezetett: két év alatt a befektetõk száma nyolcszorosára nõtt. A FNI sikeréhez a Nyugodtan alszunk, a FNI vigyázza álmunk kampány is nagymértékben hozzájárult, a CEC garanciavállalása a szkeptikusokat is meggyõzte. (transindex korábbi cikke)




MLM: korszerűsített piramisjáték?

Az MLM rendszer egyre elterjedtebb értékesítési forma, gyakran piramismodelleket álcáznak vele. Lényege, hogy az értékesítés a vállalattal alvállalkozói szerződésben lévő értékesítők vagy hálózatépítők által történik, személyes, az ismerősök felé történő ajánlás által.

Az MLM alapötletét az a felismerés adja, hogy egy termék elégedett fogyasztója a terméket feltehetően továbbajánlja, s így ő maga személyesen, közvetlenül részt vesz az értékesítésben. Ez alapján az általa „értékesített” termékek után bizonyos javadalmazás illeti meg. Amennyiben az ő vásárlója a saját vásárlás nyomán a terméket ismételten sikeresen továbbajánlja, s ebből következően újra vásárlás és fogyasztás történik, a tovább-ajánló személyeket jutalék illeti meg, és az eredeti ajánló ebből a jutalékból is jutalék-részesedést kap.

Elsõ MLM

Peter Clothier könyve szerint az elsõ MLM rendszer a ’90-es évek elsõ felében indult: a California Vitamin Company és a Nutrilite XX Vitamins termékeit árusították ilyen formában. A vezetõk azért, hogy kereskedõiket anyagilag ösztönözhessék és növeljék a vállalat forgalmát, 1941-ben létrehozták a C&M marketingtervet. Ennek alapján a kereskedõk 3%-os extra jutalékot kaptak az általuk személyesen csatlakoztatott tagok után. (wikipedia)

Egy ponton túl az értékesítőnek már nem is kell foglalkoznia termékeladással, mivel a hálózatban lévő fogyasztás jutalékaiból is szert tehet jövedelemre. Ekkor már csak a hálózata fenntartásával, a hálózat eróziójának csökkentésével kell foglalkoznia. A séma tehát hasonló a korábban felsoroltakhoz, hiszen a cél a piramis építése, a tagoktól befolyó jutalékok tartják fenn a rendszert. A különbség abból adódik, hogy itt a tagok tisztában vannak vele, mibe mennek bele, és valós termék értékesítése áll a háttérben.

1975-ben az Amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság beperelte a legnagyobb MLM-céget, az Amwayt illegális piramisjáték vádjával. 1979-ben azonban a bíróság kedvező ítéletet hozott az Amway-re. Ettől kezdve definiálták a legális hálózati marketing kritériumait, és azt, hogy miben különbözik az illegális piramisjátéktól.

A multi-level marketing kritikusai szerint valójában leplezett piramisjáték, melyben a termék csak ürügy, a valódi jövedelem a tagok beszervezéséből és más kapcsolódó jövedelmekből jön, nem a termékforgalmazásból. Sokan azzal vádolják a rendszer üzemeltetőit, hogy csak a legfelsőbb szinteken lehet korrekt jövedelmet szerezni, a tagok nagy része nehezen profitál belőle. Már évtizedek óta hangoztatják, hogy az MLM rendszereké a jövő, azonban részesedésük a kereskedelemben körülbelül 1%.

MLM rendszerek mögé még manapság is számos esetben bújtatnak illegális tevékenységeket: a válság által generált megszorult helyzet leginkább a hitelezési biznisznek kedvez. Ilyenek a Magyarországon gyakran fel-felbukkanó, de Romániában is terjeszkedő „fogyasztói csoportok”. Ezek tulajdonképpen nem hitelt nyújtanak: mindenki befizeti a kívánt összeg bizonyos százalékát meghatározott időközönként, és sorsolással kiválasztják, hogy az illető hónapban kinek jut a szerencse, hogy kölcsönt kapjon. A befizetett pénzt ezután “előtörlesztésként” értelmezik, és levonják a kifizetendő összegből. Tulajdonképpen azonban a tagok befizetéseit osztják újra, így megkérdőjelezhető a rendszer törvényessége – a versenyhivatal a tavalyi év folyamán több ízben megbírságolt ilyen csoportosulásokat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

pénzpiac