2019. december 5. csütörtökVilma
EUR = 4.7764 RON
USD = 4.3067 RON
HUF = 1.4437 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 3075 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,8%
BET = 9,961.05(0.13%)
Infláció = 3,40%
Alapkamat = 2,50%

Seer László: a mesterséges intelligencia adatot eszik reggelire, és az ebédet már ő főzi

Tőkés Hunor utolsó frissítés: 14:05 GMT +2, 2019. augusztus 29.

Az adatok lettek a legértékesebb elemei az új világberendezkedésnek. Egyrészt azok a globális cégek kerültek fölénybe, akik birtokolják, másrészről viszont a mesterséges intelligenciára egyre nagyobb szüksége lesz az emberiségnek. Értjük, vagy csak észleljük ezeket a jelenségeket?


Seer László digitális marketing és innovációs szakember, aki egyben a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának adjunktusa. Egykori oktatómmal a Iulius Mall kávéházi szegletén az adatok értékéről, mesterséges intelligenciáról, zavaros jogi helyzetekről beszélgettünk és arról, hogy hol lehet a határa a gigantikus cégek számára a világhálón.

A 21. század fekete aranya az adat

Bár még most is háborúkhoz vezet a fekete arany birtoklása, a kőolajnál sokkal fontosabbá vált az információ, ami új kihívásokkal jár. Milyen hatással van ez ránk nézve?

- Az emberi játszmák meghatároznak bennünket. Sosem volt mindegy, miként terjed az információ, vagy kik azok, akik tudnak bizonyos dolgokról. Az információkontroll egyidős az emberiséggel. Ahogy egyre inkább fejlődik az emberiség, egyre bonyolultabbá válik a kommunikáció és az információ felértékelődik. Az információ áramlását a középkorban úgy cenzúrázták, hogy gondoskodtak arról, hogy bizonyos emberek ne beszéljenek (ne érje meg nekik beszélni...). Manapság sokkal könnyebben terjed az információ, most arra is kell gondolniuk, hogy bizonyos csatornákon azonnal ki lehessen szűrni: ki miről beszél? Miről kommunikálnak egymással az emberek? A legfontosabb ebben a kérdésben az, hogy ez intézményesítetté válik-e?

És azzá válhat?

- Amíg régen az információ kontrollját – különböző okokból – állami intézmények látták el, például azzal, hogy engedélyezték-e az újságok működését, vagy nem, addig manapság a magánvállalatok is beleszólnak az információ áramlásába – ezzel befolyásolva a közélet alakulását. Vannak közös érdekeik az állammal, a non-profit szférával, de problematikusnak látom azt, hogy a két legnagyobb magánvállalat túlzottan is megerősödött. Felmerül a kérdés, hogy milyen szinten elszámoltathatóak. Egyáltalán az állam, a kormány, tud-e parancsolni, jogokat érvényesíteni velük szemben – vagy nem? Ennek a végkimenetele ködös. Gond nélkül létrejöhetnek olyan folyamatok, amelyekben egyesek nagyon sok információval rendelkeznek, mások meg nagyon kevéssel… Hogy mennyire lesz az információ szabadon hozzáférhető érték a jövőben, ebből a szempontból szkeptikus vagyok. Ahol információ van, ott érdekek is – és nem kell feltétlenül rosszra gondolni, de ezen a területen nagyon sok esetben nem várhatunk javulást.

Hogyan képesek beleszólni a közélet alakulásába a legnagyobb vállalkozások?    

- Tudjuk azt, hogy információs rendszerek manipulálásával, elrontásával, átjátszásával, irányításával és fejlesztésével bele tudnak szólni nagyon nagy társadalmi folyamatokba. Ez azt is mutatja, hogy nem csak az információ, hanem a csatorna szerepe is felértékelődött. Ez olyan jelenség, mint a középkorban a kikötők: akié a kikötő, az nagy hatalommal bír. Ma a kikötő analógiája az lenne, hogy kinek a kezében van mondjuk a szerver, a cloud, ahol nagyon sok információ összegyűl.

Mitől lesz olyan értékes az angol kifejezéssel big data-nak (nagy adathalmazoknak) vagy a cloud-nak (adathalmaz tárhelyének) nevezett adatmennyiség?

A big data-ban az információ azáltal válik értékessé, hogy a piacon a különböző adatok összefüggéseit, hatalommá lehet alakítani. A Google és a Facebook adataiból akár másodpercenként új életszerű ötletek, elképzelések hozhatóak létre. Valószínűleg ki is használják ezt a lehetőséget. Ha statisztikailag (vagy egyéb módszerekkel) feldolgozhatóvá válnak az adatok, akkor abból új összefüggések rajzolódnak ki, és ezeket üzleti vagy más célokra fel lehet használni. A Facebook például abból az eszeveszetten sok információból, ami beleáramlik a rendszerükbe, új összefüggéseket olvas ki: milyen igények, szükségletek vannak, amikre a piacon még nincs kínálat, vagy milyen új divatirányzatok kezdenek feljönni. Ez az egyik legfontosabb része, de szólhat a véleményekről és cselekedetekről, amelyek visszakövethetőek. Tegyük fel, ha megnézzük valakinek a képeit és pozitív indexű beszélgetést folytatunk róla, akkor a Facebook ki tudja sakkozni, hogy az a valaki nekünk tetszik. Egyediek és láthatóakká válnak azáltal, hogy az egyén adott tevékenységet többször megejt. 

Hogyan lehetséges az, hogy még a Cambridge Ananalitica botrány után is, rá vagyunk kényszerülve a személyes adataink kiszolgáltatására, azáltal, hogy vagy elfogadjuk, vagy kizárnak bennünket a rendszerből – akarata ellenére pedig senki sem szeretne kimaradni?    

- A jogot az emberek hozzák létre. Főleg az új technológia kapcsán, több területen lemaradásban van. A jogalkotás valamilyen társadalmi igény mentén jön létre. Hogy milyen úton-módon jut el a politikum a törvényalkotás szükségének felismeréséig, ez sok mindentől függ. Az is megtörténhet, hogy lobbi tevékenység késlelteti az ilyen jellegű folyamatokat. Az is megtörténhet, olyan komplexitású technológiai jelenségekről van szó, amelyet még a jogalkotók sem tudnak definiálni. Így voltak anno a torrenttel. Mi számít lopásnak? Ki kitől lop, amikor több millió része van a fájlnak és ki tudja hány helyről – hisz folyton cserélődnek. Ijesztően hangzik, de sokszor a jelenséget a megalkotói sem tudják pontosan felfogni. Tehát, az alkotóknak, néha az az érzése, hogy már nem tartja kontroll alatt. És a leggyakrabban a mesterséges intelligencia kapcsán szokott ez felmerülni. Sok Google mérnök nyilatkozta ezt. A hivatalos sajtóanyagjaikban is megjelenik, hogy olyan fejlett ez az algoritmus, hogy néha ők se tudják, mit miért csinál. Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogyha a szakemberek sem értik teljesen, akkor hogyan várható el a jogászoktól, akik eleve kívülről látják a dolgokat?

GDPR: Az adataink védelmében, de még töltődés alatt.

A GDPR például nagyszerű példa: bevezették és Romániában még nincs kialakulva. Egyszerűen nem lehet elvárni a cégek nagy részétől, hogy nagyon gyorsan be tudják tartani. Olyan előírások vannak benne, hogy nincs annyi szakember a cégnél, hogy ezt nagyon gyorsan meg tudja oldani. Törvény ugyan, de ha nem tartod be, elvileg nagy büntetésre nem számíthatsz. Az is megtörténhet, hogy nem számíthatsz büntetésre. Talán csak jövőre.

Mit fed le amúgy a GDPR fogalma? Mert sok esetben – talán pont ebből kifolyólag – azt tapasztalom, hogy nem igazán értjük, vagy nem teljesen.

- A GDPR egyfajta törekvés arra, hogy milyen szabályok vonatkozzanak arra, hogy mások információit hogyan használjuk fel. Teljesen jogos dolog, hogy van olyan törvénykezés, ami megvédi az embereket az adataik nem megfelelő felhasználásától. Amikor nem volt GDPR, akkor nagyon sok mindent meg lehetett tenni. Persze, akkor is voltak dolgok, amit nem lehetett, mert nem voltak megfelelően definiálva. A GDPR biztosítja a jogot az információkra, amelyeket itt-ott elszórunk. Visszakérhetjük általa adatainkat. Nyilván nem fizikailag, hanem törölniük kell az adatbázisukból. Ha jön a kinevezett szakhatóság és rajta kapja őket, hogy nem adtam engedélyt, de ott van az e-mail címem náluk. Akkor ez azt jelenti, hogy ők tulajdonképpen elloptak tőlem valamit!

A fogyasztók szempontjából nagyon korrekt, viszont folyamatban kell gondolkoznunk, amelyben még nem tudjuk egészen pontosan: kiknek árt, kiknek használ. A fogyasztóknak biztosan a hasznára van, de hogy a nagyvállalatoknak mennyire árt? Ez kétséges. Sokan azt mondják, a közép- és a kis vállalkozások szívnak a GDPR miatt. Ők kell ugyanis nagy erőfeszítéseket tegyenek, hogy ennek megfeleljenek. Miközben a nagy vállalatok könnyedén alkalmazkodnak. A jogászaik gondoskodnak arról, hogy megfelelően legyen a határ meghúzva a törvény és a vállalat tevékenysége között. Ez jó kezdet, de még korántsem tökéletes abban: hogyan alkalmazzák, mire értik – ezen a területen még szükség lesz finomításra.


Hatalmas szükség van problémamegoldó számítógépekre 

A technológia változásairól több sorozat beszámol, több helyen olvashatunk róla. A mesterséges intelligencia elszabadulásáról pedig számos filmet rendeztek. Ez feltételez egy befogadói igényt. Azért vagyunk ennyire kíváncsiak, mert megpróbáljuk megérteni a technológiai környezetet, felkészülni bizonyos helyzetekre? Mi a mesterséges intelligencia egyáltalán?

- A sorozatok, a science fiction és az irodalom egy része, azért jók, mert segítenek nekünk szimulálni jövőbeli lehetséges forgatókönyveket. Ezek persze nem biztos, hogy a valóságban is bekövetkezhetnek. Az intelligencia alapú dolgok ott kezdődnek, hogy úgy van megalkotva a processzor, hogy tanul. A mesterséges intelligencia adatot eszik reggelire és az ebédet már ő főzi. Bizonyos sémák alapján az információt nem csak feldolgozza, és azzal valamit csinál, hanem optimalizálja a tevékenységét. Analógiával élnék: amiben a klasszikus számítógépet a húsdaráló lesz. A húsdaráló működése viszonylag egyszerű: beleteszem egyik felől a húst, a másik felől kijön a darált hús. Gyakorlatilag soha semmi mást nem fog csinálni, csak ezt. Az mesterséges intelligencia (továbbiakban MI) húsdarálója ezzel szemben – ha mi azt kérjük tőle –, eleve fasírtként fogja kiadni. Mert megtanítjuk neki mi az a fasírt. És ez, egyre optimálisabb outputtal fog járni.

Az MI, mint a tehermentesítés eszköze.

Egy ilyen bizonytalan világban nem lehet elvárni egy rendszertől, hogy mindenre ugyanazt a kimenetelt adja. Mint a romantikus kapcsolatokban: első nap romantikus vacsora lehet a hamburger szalma krumplival. Ha azonban ezt egy évig csinálod, a romantikus kapcsolat szétesik. Ha MI vagy, a szenzoraid érzékelik, hogy kellene kicsit változtatni, mert ez is fontos szempont. Manapság nagyon nagy fejlesztések vannak és sokféle MI-ről beszélhetünk, a mesterséges intelligencia inkább csak gyűjtőszó: van benne gépi tanulás, mély tanulás – mindenféle fogalmat magába foglal, amiről beszélhetnénk. A lényeg mégis az, hogy mit tesz az információval. Amikor beáramlik rengeteg, változatos adat, akkor azt fel kell dolgozni, amihez információ feldolgozó képesség kell – tulajdonképp mi emberek is ezt csináljuk tudatosan, vagy automatikusan.

Miben fogja segíteni a mesterséges intelligencia az embert?

- Az MI, akkor kezd el érdekessé válni az ember szempontjából, amikor elég fejlett lesz arra, hogy bizonyos információk alapján el tudja dönteni, mi fog következni. Az emberek ebben nem jók. Nem erre voltunk kifejlődve. Olyan szinten tudunk előre jelezni jelenségeket, hogy megfigyelünk dolgokat és levonjuk a következtetést. Az értékesség határa ott húzható meg, ahol az MI képes túlszárnyalni az agyunkat. Olyan dolgokra képes, amire mi nem – ezzel megkönnyítve az életünket. Számára nem nehéz több millió adatot feldolgozni. Ha arra programoznánk be, műhold segítségével figyelje meg Kolozsvár forgalmát, egy szatellit segítségével. A GPS adatok szerint ki tudna dolgozni olyan terveket, ami hozzásegítene a rengeteg közlekedési probléma megoldásához. Hogy a mesterséges intelligencia tíz év múlva mire lesz képes, jelenleg elképzelni sem tudjuk. Valószínűleg olyan megoldásokat fog találni, amilyeneket mi még nem ismerünk. Viszont mivel a programozása dönti el, hogy mire lesz képes. Nem jelenti azt, hogy bármit megtehet.

Ez, ha jól értem szembe megy a futurisztikusak retorikájával. De mi az, amit megtehet és mi az, amit nem?

- A mesterséges intelligenciát el kell választanunk két felé. Egyik felől ott van a szűken értelmezett MI (Narrow AI), és a másik felől van az általános (General AI). A kettő közötti fő különbség, hogy a Narrow AI-t egy adott dologra hozták létre, nincs, hogy mást csináljon, tehát a mi okos húsdarálónk, ami ha kell fasírtokat ad ki, az Narrow AI. Mert nem fog az egyik napról a másikra Sudokut játszani úgy, hogy akár megverje a világbajnokot. Egyszerűen határai vannak. A General AI, az meg képes úgy tanulni a környezetéről, hogy utána kompetens legyen különböző területeken. Mondjuk, megfigyeljen tíz millió telefonbeszélgetést, ezek alapján pedig felfedezze, hogy az emberek hogyan beszélnek egymással telefonon. Ez alapján ő is képes lesz arra, hogy telefonáljon egyet, mint a Google fejlesztése, ami egy fodrászati szalonba programáltatta be magát nem is olyan rég. General AI másnap akár olyan matematikai problémákat oldhat meg, amelyeket mi ötszáz éve sikertelenül próbálnak. Azután gondol egyet: kifejleszt egy űrhajót, amivel el lehet menni a Marsig. Ezért is ez a típusú MI foglalkoztatja leginkább a sci-fi írókat.

Futurisztikusok: Az embert leigázza saját teremtménye – nos, ez valóban csak a jövőben történhet meg

Amit fontosnak tartok, hogy az emberek tudatosítsanak: a jövőben a mesterséges intelligenciák elsöprő többsége Narrow AI lesz. Ha mondjuk, az okos autó balesetezik, a többi azonnal elemzi a helyzetet és megtanulja, hogyan kerülje el a hasonló ütközést – de ez még mindig Narrow AI. Tehát abban lesz jó, hogy szuperül vezesse az okos autódat, önvezető autóként. Optimális élményt nyújtson a sofőrnek, biztonságot a járókelőknek, tartsa be a szabályokat. De nem fog tudni kávét főzni. Nem fog tudni mondjuk vörösen pislákoló szemekkel cselt szőni és tönkretenni a gazdáját. A Narrow AI-ok fognak dominálni valószínűleg azért is, mert ezekre van igény a piacon, mert problémamegoldó számítógépekre már manapság is hatalmas szükség van.

De van egy másik fajta korlát is, hisz egy állam polgáraiként bizonyos jogokkal rendelkezünk. Itt konkrétan szaud-Arábiai Sofia nevű robot jut az eszembe, aki állampolgárságot kapott. Ez azért felveti azt a kérdést, hogy az olyan országokban, ahol a nőknek még harcolniuk a jogi egyenlőségért, milyen jogai lehetnek a mesterséges intelligencia robotjának?

- Az etikai kérdések inkább arra vonatkoznak, hogy meg lehet-e úgy oldani a AI-t, hogy ne sérüljenek a fogyasztó jogai. Ne ártson az egészségének és hasonló körülmények. A General AI-nál, hogy ha már mindent megtehetne, akkor hol vannak a határai? És ebbe az embernek bele kell-e szólnia? Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy nem kellene. Az ember Istent játszik, és létrehoz egy élőlényt – ezért mondta Stephen Hawking, aki nagyon sok General AI ellenes kritikát fogalmazott meg: az General AI az emberiség utolsó találmánya lesz, mert azután már nem lesz, amit felfedezni, az Narrow AI felfedez mindent helyette.

Az önálló cselekvőképességgel rendelkező rendszereknek – hívjuk így, mert nem biztos, hogy robotformát vesznek fel – milyen jogai lesznek, ez a jövő jogászainak és társadalmának a nagy kérdése. Egy okos lakás, amelyik össze van kötve az Amazon Alexánkkal, az Amazon Echoval, vagy a Google Home-mal, most is elég sok mindent tudnak rólunk. Használhatják a nagy cégek adatbázisait. Olyan dolgokról is dönthetnek, amelyekkel felruházzuk. Esetleg rájön arra, hogy arról érdemes döntést hozni, hogy tányércsapkodás kapcsán, az adatbázisából kiderül, hogy a tányércsapkodás gyakran családon belüli erőszakról szól. Volt már rá példa, hogy Alexa kezdeményezte a rendőrség kihívását anélkül, hogy valaki utasította volna erre. Ebből látjuk, hogy egy kellőképp betanított MI akár önálló döntéseket is hozhat, akár helyettünk is. Ennek pedig valljuk be, sok esetben még örülnénk is. Például mi lenne, ha magától jönne rá arra, hogy az anyagi kereteinktől függően a számláinkat minden hónapban kifizetné, ahhoz igazítva, hogy mikor van több pénzünk a bankszámlánkon. Ő megtanulná, hogy ezt miként kell és akkor egy gonddal kevesebb lenne. Itt már az kezdődne, hogy nem kell mindenre utasítsuk, csak átruházzuk a döntési jogot.

Itt azért felmerül az a kérdés, hogy ha az MI rengeteg döntést meghozhat, az ember micsoda jogi szempontból? A döntéseinek az összessége és ennyi, vagy annál több?

- Ha igen, akkor feltehetően nagyon sok élőlénynek és mesterséges intelligenciának, már most kellene személyi jogot adjunk. A személy valószínűleg nem ott kezdődik, hogy saját akarata van, hanem, hogy tudatra ébred. A tudat, sajnos egy nagyon nehezen és csak filozófiai szinten megválaszolható jelenség. Azt, hogy az Narrow AI igazi legyen, vagy konkurense az embernek, jelenleg azt nagyon nehéz elképzelni. Sokan azt mondják, hogy eleve kizárt is, mert a tudat jelensége, tehát az, hogy tudom azt, hogy én itt vagyok, az nem programozható és nem megtanulható. A csecsemő születését követően rájön erre, hogy itt van – a jelenben létezik. A tudatra ébredés az, ahol el lehet határolni az Narrow AI-t az embertől. És itt fontos megemlíteni, hogy a tudatra ébredés nem azt jelenti, hogy megdöbbentően hasonlít arra, mintha tudatra ébredt volna. Lehet, hogy a tudatra ébredés állapotát le tudja modellezni egy éjjel alatt, megtanulja, hogy mit jelent. Tegyük fel, képesek leszünk 20-30 év múlva egy agyat rákapcsolni a számítógépre, és az minden agyműködést élőben láthat. Ez alapján megtanulná, hogyan működik az agy, de ez még nem azt jelenti, hogy tudatra ébredt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

marketing