Erdélyi Pitch
2017. november 18. szombatJenõ
EUR = 4.6400 RON
USD = 3.9322 RON
HUF = 1.4878 RON
GDP-növekedés = 6,1%
Átlagbér = 2376 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,0%
BET = 7,772.14(0.72%)
Infláció = 1,42%
Alapkamat = 1,75%

Halmen Balázs: elegem lett abból, hogy csak írom a vállalkozási ötleteket

 Kérdezett: Kicsid Attila utolsó frissítés: 09:50 GMT +2, 2017. április 18.

Hogyan lett baristából egy biciklis futárcég alapítója, és hogyan kellene megreformálni a kolozsvári csomagszállítást? Vállalkozói profil.


Halmen Balázs baristaként dolgozott, amikor elkezdett vállalkozási ötletekről olvasni és írni. Később egyiket, egy biciklis futárcég ötletét meg is valósította. A cég iránt nemrég kockázati tőkebefektetők is érdeklődtek. Volt munkahelyén, a Kofferben beszélt arról, hogy a befektetők végül miért álltak el a befektetéstől, illetve arról is, hogy ennek ellenére miként próbálná megreformálni a kolozsvári csomagszállítást.

Hogyan lettél te egy biciklis futárcég alapítója?

Halmen Balázs: - Én korábban baristaként dolgoztam a Kofferben, és itt kezdődött az az időszakom is, amikor elkezdtem vállalkozásokról olvasni. Régebb semmi közöm nem volt a vállalkozások világához, nem is voltam különösebben érdekelt iránta. Mindig is tudtam viszont, hogy szeretném a saját utamat járni, a kávézóban pedig van egy polc, amely tele van vállalkozásról szóló könyvekkel. Innen, illetve az internetről kezdtem ötletekről olvasni. Nagyon beindult az agyam, rájöttem, hogy ilyen szempontból nagyon kreatív vagyok, nagyon sok vállalkozási ötlet pörög a fejemben. Attól a ponttól kezdve kattantam rá erre, hogy én vállalkozni szeretnék. Így kezdődött.

Később elkezdtem blogot vezetni Villanykörte címen, ahol az ötleteimről írtam. Azóta ez a blog már nem aktív, de ott van az éterben. Egy idő után elegem lett abból, hogy csak írom ezeket az ötleteket, és elkezdtem megvalósítani az egyiket. Ez volt a biciklifutár vállalkozás. Szeretek biciklizni, gondoltam, hogy kössük össze a vállalkozást azzal, amit szeretek, és csináljunk egy olyan szolgáltatást, amelyre Kolozsváron igény van. Persze felmértem a piacot, és nyilvánvaló volt, hogy a logisztikai szolgáltatások mindig problémásak. Kolozsváron az volt a tapasztalat, hogy nincs olyan versenytárs, aki kizárólag biciklis szolgáltatást nyújtana. Volt egy fiú korábban, de ő sem aktív már. 

Szóval ilyen körülmények között létrehoztam egy vállalkozást, és most főként egy partnernek, egy nagyon érdekes ötleten dolgozunk. Igazából az ötlet nem is a miénk, hanem egy temesvári cégé, akik tulajdonképpen telekkönyvi kivonatok ügyintézését vállalják. Csináltak egy platformot, ami Kolozsvár mellett már nagyon sok városban működik. Ezen a platformon, ha neked szükséged van egy telekkönyvi kivonatra, és akár cégről, akár magánszemélyekről beszélünk, nagyon sok esetben van szükség ilyen iratokra, akkor te könnyen megrendelheted. Ez annyira berobbant, és annyira felkapott Kolozsváron, hogy napi 5-10 rendelésünk van, ezeknek a telekkönyveknek a házhoz szállítása ráadásul nagyon jól fizető dolog. Az elmúlt évben elsősorban ezt csináltuk, ez az első igazi partnerünk, és most ezt szeretnénk bővíteni, hogy ne egy partneren álljon a cég.

Korábban befektetőknek is bemutattad a vállalkozásod, akiknek a fejlesztési terveidről is beszéltél.

- Korábban egy befektetői pitchen is beszéltem arról, hogy szeretném Kolozsvár központi részen, ahol nagyon nehezen megy a parkolás, megoldani a kiszállítás utolsó szakaszát. A központ tele van cégekkel, vendéglátóhelyekkel. Biciklizés közben is legalább harminc esetet látok naponta, amikor a szállító kocsi 50-100 méterrel parkol odébb, és egy kis szekérrel tologatják az árut, akár öt utat is megtesznek oda-vissza a kipakolásnál. Azt gondolom, hogy nem kell újra kitalálni a spanyol viaszt, hanem alkalmazni külföldön már működő megoldásokat, ahol a last mile-t (utolsó mérföldet), az utolsó kiszállítást biciklivel oldják meg. Nagyon sok olyan partnert lehet találni, akiknek a központi disztribúció gond, illetve vannak, akik már várják, hogy bővítsük a flottát. Most keressük az útját annak, hogy miként tudunk pénzt szerezni. Három lehetőségen lavírozunk, vagy banki kölcsönt veszünk fel, vagy befektetőket próbálunk meggyőzni, vagy pályázni fogunk. Vizsgáljuk, hogy melyik a legoptimálisabb megoldás.

Ezen a pitchen a befektetőknek nagyon tetszett az ötleted, sőt, ha jól tudom, tárgyalásra is hívtak téged. Mi lett a tárgyalások végkimenetele?

- Nagyon tetszett nekik az ötlet, de a befektetők végül visszaléptek. Ők most olyan vállalkozásba akartak befektetni, ami könnyen skálázható. Ez viszont egy felettébb lokális vállalkozás, persze át lehet vinni más városokba is, de korántsem annyira egyszerű, mint egy szoftverprojektet átvinni akár határon túlra is. Ez a visszautasítás nem volt könnyű nekem, mert nagyon fellelkesültem, nagyon örültem volna, viszont megértettem, hogy olyasvalamit akarnak a befektetők, ami könnyebben skálázható.

Ez azért sokkal több számodra, mint egy egyszerű vállalkozás. Arról beszéltél a pitchen is, hogy fontos üzeneteket is szeretnél átadni azzal, ahogyan vállalkozol.

- Nem tudok én olyan vállalkozásba fogni, aminek ne legyen egy társadalmi hatása, vagy hozzáadott értéke, ami akár a mostani, akár a jövőbeli generációt is segíti. Én ezen kívül ugye még az afrikai oktatás támogatója is vagyok, mert azt is fontosnak tartom, hogy határon kívül is gondolkodjunk. Ez a biciklis projekt a zsúfolt, szennyezett város problémájára nyújt egy megoldást. Mert valahányszor autóba ülök - és én azt ritkán teszem, de van, amikor családosként rá vagyok kényszerülve - nagyon sokat káromkodom. A közlekedés nincs jól kitalálva, nagyon sok az autó.

Miben próbálsz jobb lenni, mint más futárcégek?

- A kommunikációban, az online jelenlétben, illetve abban próbálok jobb lenni, hogy legyen egy arca a vállalkozásnak. Azt vettem észre, hogy a lokális futárcégek - és itt nem a nagyokra gondolok, mert ők valójában nem is konkurencia, hiszen tulajdonképpen városok között foglalkoznak szállítással - gyakorlatilag nincsenek jelen online, illetve nem használják ki az online adta lehetőségeket.

A másik dolog pedig maga a szolgáltatás. Egyszerűen szeretném használni a technológia adta lehetőségeket, hogy az emberek egy gombnyomásra tudják megrendelni a legközelebbi futárt, és utána tudják követni a csomagjukat. Tehát az egész szolgáltatásnak legyen egy bizalmi oldala is. Arra még nincs példa, hogy ennyire konkrétan lehessen követni a csomag útját. Illetve a harmadik fontos dolog, amit még senki nem csinál, teherbiciklikkel bebizonyítani, hogy 150-180 kilóig biciklivel is lehet kiszállítani dolgokat, illetve jobban kommunikálni a világ fele azt is, hogy füstmentes, zajmentes szolgáltatást nyújtunk. Negyedrészt, érdemes lenne kihasználni a sok egyetemistát, aki itt van. Ők gyakorlatilag egy rugalmas munkaerő, több ezren vannak, és ez számukra is jó kereseti lehetőség lenne. Meg kell találni, milyen formában tudjuk meggyőzni őket arról, hogy tekerjenek. 

Mondtad, hogy a nagy cégeket nem versenytársnak tekinted, hanem sokkal inkább arra törekednél, hogy alvállalkozóként dolgozz nekük. Van erre igény?

- Mindig is nagy hibának tartottam azt, hogy a piacon tevékenykedő többi vállalatot versenytársaknak tekintjük. Meg is lepődtek, hogy amikor ezt a vállalkozást indítottam, minden versenytársat felhívtam, és segítséget kértem tőlük. Elsőre nagyon meglepődtek, mert ez ugye nem szokás. Az az elfogadott, megszokott, hogy a többieket eltaposva törtessünk előre, holott a nyugati és amerikai modell pont arról szól, hogy úgy tudunk a legjobban fejlődni, ha egymástól tanulunk, vagy egymást támogatjuk. Amerikában is pont a segítségkérésnek van divatja, hogy merjünk kérdezni a másiktól. És érdekes, hogy bár a futárcégek nagyon meglepődtek a megkeresésemre, utána viszont nagyon segítőkészek voltak. Ezért is gondolom, hogy a nagy futárcégeket nem konkurenciának kell tekinteni, hanem megoldani a városközponti problémáikat. Nyugaton teljesen természetes, hogy cargo biciklikkel oldják meg a központi szállítást. Ezt szeretnénk bevezetni itt is.

Múlt héten beszéltem a Transilvania Posttal, és tetszett nekik az ötlet. Nagyon gyakran az ő kocsijukat és mikrobuszaikat látom, izzadtak, stresszesek, idegesek. Ők várják már, hogy bővítsük a flottát, nyitottak arra, hogy a központi részt átvegyem alvállalkozóként, nyílván meg kell próbálni azt is még, hogy miként működik a dolog.

Mi jelentene neked további előrelépést?

- Azt említettem, hogy nagyon szeretem, ha van egy erős társadalmi hatása is a kezdeményezésnek. Ez is csak egy merész ötlet, de úgy szeretném, hogy fogyatékkal élőket is tudjunk alkalmazni. Erre is láttam érdekes külföldi mintákat, ahol fogyatékkal élőket alkalmaztak, hogy olyan kiszállításokat végezzenek el, amiket ők is meg tudnak oldani. Például egy virágos cég Down-kórosokat alkalmazott, hogy virágokat szállítsanak ki. Nyilván ez egy nagyon merész ötlet, de nagyon jó lenne elmenni ebbe az irányba.

Hol szeretnél tartani öt év múlva, a dolgok jelenlegi állása mellett?

- Öt év múlva szeretném, ha lenne egy 20-30 fős csapat, amelynek körülbelül fele egyetemista, fele fogyatékkal élő, akik nagyon jól dolgoznak együtt, és van egy jó csapathangulat. Szeretném, hogy öt év múlva Kolozsvár legprofibb, legkedvesebb, illetve legvagányabb logisztikai szolgálata legyünk. Jelenleg nincs vagányság a piacon. Ez nagyon is elérhető, Budapesten a példakép a Hajtás Pajtás és a Kantaa. A Hajtás Pajtásnak a legjobb korszakában 170 alkalmazottja is volt. Nyilván az egy nagyobb város, de azt szeretném, hogy 5 év múlva Kolozsváron is egy nagyobb csapat teherbiciklikkel rohangáljon fel-alá a városban, és vigye a vinnivalót.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

marketing