2018. november 19. hétfõErzsébet
EUR = 4.6650 RON
USD = 4.0855 RON
HUF = 1.4511 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2688 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,1%
BET = 8,566.30(-0.10%)
Infláció = 5,03%
Alapkamat = 2,25%

Rácz Attila: két hónappal az alapítás után már jött az első nagy ügyfél

Kérdezett: Kicsid Attila utolsó frissítés: 10:29 GMT +2, 2016. november 18.

A csíkszeredai Magic Solutions alapítója szerint a titok az, hogy meg kell határozni a nagy célt, tudatosan kell dolgozni, és az eredmények jönni fognak. Vállalkozói profil. 


Rácz Attila egy sikeres székelyföldi IT vállalat, a csíkszeredai Magic Solutions alapítója, de nem áll távol a startupok világától sem. Családjával egy kastélyszálló tulajdonosa is Olaszteleken, de a Székelyföldi IT Plus Klaszter alelnöki feladatait is ellátja. Többek között olyan kezdeményezések is fűződnek a nevéhez, mint a Digitális Székelyföld projekt, vagy a sepsiszentgyörgyi Design Bank. Azt mondja, jókora mázlinak is köszönheti, hogy sikeres céget tudtak felépíteni, ma viszont szerinte kevés az olyan fiatal, aki azért alapít vállalatot, mert lenni szeretne valaki. 

Hogy néz ki egy átlagos napod? Vagy könnyebb lenne egy hetet összefoglalni?

Rácz Attila: - Nincs olyan, hogy átlagos nap, eléggé dinamikusan élünk. A napi kihívásoknak próbálunk eleget tenni, de persze tervezünk is -  a következő hónapokat, éveket. Van egy négylaki életünk, aminek a központja Sepsiszentgyörgy és Olasztelek, ahol a kastélyszálló is van. Emellett heti két napot Bukarestben, heti egy napot Csíkszeredában töltök. Ezt a rendszert viszont gyakran külföldi utazások is borítják. De fontos, hogy az esték és a reggelek a családról, gyerekekről szóljanak.

Nyár végén egy kerekasztal-beszélgetésen úgy fogalmaztál, hogy ma kevés az olyan fiatal, aki, mint régebb a ti generációtok, azért vág bele egy vállalkozásba, mert lenni szeretne valaki. Mi a te történeted? Mindig is tudtad, hogy vállalkozó szeretnél lenni?

- Amikor Csíkszeredában befejeztem a középiskolát, igazából még nem is tudtam, mit jelent az, hogy vállalkozó. Informatika osztályban végeztem, és elsőre nem jutottam be egyetemre. Megpróbáltam otthon, informatikai cégeknél munkát találni. Felvettek, de elég hamar ki is rúgtak, mert nem voltam elég jó programozó. De közben gyakran gondoltam arra, milyen jó, hogy van ez a három-négy informatikai cég Csíkszeredában, és jó volna még egy ilyen céget létrehozni. A sors úgy hozta, hogy ez sikerült is. 

Visszanézve azt látom, hogy most is körülbelül két-három nagyobbnak mondható informatikai cég van Csíkszeredában. Azok is megmaradtak, amelyek annak idején működtek, de már inkább számítógépkarbantartással, -forgamlazással foglalkoznak. Szerencsére az én generációmnak köszönhetően még létrejött két-három informatikai vállalkozás, viszont hiányoznak az újak. Nem látom azokat a fiatal vállalkozókat, azokat a huszonévekeset, akik azon dolgoznának, hogy felépítsenek egy informatikai vállalkozást. Inkább mindenki munkahelyet keres, ami nekünk jó, mert főként Csíkszeredában nagyon sokan nálunk kötnek ki.

Az egészséges konkurencia így viszont nagyon hiányzik a huszonévesek részéről. Mondom ezt úgy, hogy kicsit tartok is tőlük, hiszen teljesen más gondolkodásúak, más hozzáállásúak, gyakran sokkal innovatívabbak is, de sajnos nem látjuk bennük a vállalkozói szellemet. Én a Design Bank projektünkkel, és sok egyéb kezdeményezéssel is kicsit paradox módon a saját üzleti céljaim ellen fordulva próbálnám támogatni a vállalkozó szellemű fiatalokat. Arra van szükségünk, hogy helyben jöjjenek létre vállalkozások, mert mindannyian tudjuk, hogy a KKV-k a gazdaság lelke. Ezen dolgozunk.

A kívülállók valószínűleg valahogy úgy látják az IT-szektort, hogy a siker kulcsa az első komolyabb ügyfél megszerzése, aki majd referenciát jelenthet a későbbiekben. Ez valóban így van? Ti hogyan kerültetek kapcsolatba az első komolyabb ügyféllel?

- Egyértelműen így van, a saját tapasztalatunk szerint is nagyon fontos az első ügyfél. Mi is el tudjuk azt mondani magunkról, hogy óriási mázlinak köszönhetően sikerült vállalkozást indítani. A társammal Csíkszeredában ugyanabban az iskolában, a Márton Áron Gimnáziumban végeztünk. Ő Budapestre, én Bukarestbe kerültem, mindketten csináltuk a dolgainkat. Aztán találkoztunk Csíkszeredában, és létrehoztunk egy céget, egy bizonyos céllal. Egészen pontosan azzal, hogy a Magic technológiát bevezessük Romániába, mert ugyan Magyarországon óriási sikernek örvendett, nálunk egyáltalán nem volt meghonosodva ez az izraeli technológia.

A vállalat alapítása után egy csíkszeredai cég volt az első ügyfelünk. Az első hónapokban kínszenvedés volt az egész. És akkor jött az az óriási szerencse, hogy felkeresett minket egy magyarországi nagyvállalat, amely olyan helyi vállalkozást keresett, ahol beszélnek románul és magyarul, Bukarestben és Budapesten van székhelyük, és ismerik a Magic technológiát. A Magic még akkor is egy réstechnológia volt, biztos, hogy rajtunk kívül nem volt olyan cég, aki ezt ismerte volna. És mindez két hónapra rá történt, hogy bejegyeztük a cégünket.

Annyit azért hozzátennék ehhez az óriási szerencséhez, hogy a természetemből adódóan gyógyíthatatlan optimista vagyok. Amikor bejegyeztük a céget, akkor is azt mondtam, hogy kell jönnie egy nagy ügyfélnek. Kitaláltam, elgondoltam, és jött. Lehet, hogy ez eléggé ponyvaregényesnek tűnik, de a titok szerintem, hogy meg kell határozni a nagy célt, tudatosan kell dolgozni, és a siker jönni fog. 

A Magic Solutions példája is azt mutatja, hogy Székelyföldön is lehet sikeres egy IT vállalat, nem kell feltétlenül Kolozsváron, Bukarestben vagy Budapesten lenni. Nyilvánvaló hátrányai vannak annak, ha egy kisebb városból próbál egy vállalat például jó szakembereket meggyőzni. De milyen előnyökkel jár Székelyföldről dolgozni? Esetleg melyek a nem is annyira nyilvánvaló hátrányok?

- A legfontosabb előny az, hogy a székely ember, a székely fiatal egy kicsit más. Különböző gondolkodású, nyugodtabb, kevésbé oportunisztikus emberek vagyunk mindannyian, legalábbis én így érzem. Igaz, nehéz nekem a kolozsvári piachoz hasonlítani a tevékenységünket, hiszen én Bukarestben tanultam, és ott építettem a vállalkozásomat is. Ráadásul az ügyfeleink túlnyomó része jelenleg is Bukarestből, illetve Budapestről származik, így nem igazán tudom, hogy Kolozsváron mi jellemző. De azt látom, hogy Bukarestben sokkal oportunisztikusabbak, komolytalanabbak az emberek. Nálunk azért van egy amolyan székely becsület: ha valaki elkezd egy feladatot, akkor igyekszik azt a legjobb tudása szerint véghez is vinni.

Abban biztos vagyok, hogy az emberanyag jobb Székelyföldön. Szakmailag viszont jelentős kihívással szembesülünk, hiszen nincsenek nálunk neves informatikai szakképzések. A Sapientia ezen dolgozik, és ott igyekszünk is besegíteni azzal, hogy üzleti és piaci információkat vigyünk az egyetemnek. Ezzel az a nem rejtett hátsó szándékunk, hogy a fiatalok szakmai képzése jobb legyen.

Mindezek mellé még társul az is, hogy bár sokkal jobb az emberanyag, általában az alkalmazottakat nulláról kell felépíteni. A legtöbb új munkatársnak van egy alap informatikai tudása, amelyet fejleszteni kell. Minimum egy, de normál esetben legalább két évnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy programozóról azt tudjuk mondani, hogy értékesíthető szakmai tudása van. Addig pedig úgy tekintünk rá, hogy befektetünk az emberekbe.

A vállalaton belül létrehoztatok egy startupot is. Részben ez is a munkaerőbe való befektetést szolgálja?  

- Az ötlet valójában többoldalú. Onnan indult el, hogy mi bankoknak gyártunk informatikai rendszereket, a bankokról viszont azt kell tudni, hogy borzasztóan konzervatívak, és nagyon komplex szoftvereket szoktak kérni. Általában olyan alkalmazásokat készítünk számukra, amelyekről sok mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy szépek lennének. Mert a bankokat nem is érdekli, hogy a szoftver szép-e vagy sem, általában szeretik, ha fehér alapon feketével írja az információkat, s ha egy kis designt mégis belecsempészünk, azt nagy valószínűséggel nagyon jó néven veszik, de biztos, hogy nem fizetik meg.

Jó néhány évig csináltuk ezeket az alkalmazásokat, amelyekkel valamilyen módon minden romániai vagy magyarországi állampolgár találkozik, amikor pénzügyi dolgai vannak, csak nem tud róla, mert az előtte ülő kiszolgáló bütyköli ezeket. Egy adott pillanatban aztán feltettem azt a kérdést, hogy miként lehetne valami teljesen mást csinálni úgy, hogy közben sikerüljön kicsit a cégnek a gondolkodását is átírni. Ekkor az a gondolatom támadt, hogy amikor tizenévesen nem jutottam be az egyetemre, és több cégből is kirúgtak, mert programozóként nem sikerült megfelelően teljesítenem, annak volt egy olyan rejtett oka is, hogy megszállott gamer (számítógépes játékos, szerk.) voltam, ahogy ezt manapság mondják. Fiatalon mindenféle játékot játszottam, Starcraft, Warcfaft, meg hasonlókat. Persze ez azóta kimaradt az életemből, nem is bánom, de ezeknek a játékoknak a hiánya azóta is bennem maradt.

Szóval megfogalmazódott bennünk, hogy csináljunk egy olyan startupot, ami három kritériumot elégít ki: egyrészt az akkori játékos kedvemet, amire most már egyáltalán nincs időm, másrészt azt, hogy egy alkalmazásnak köszönhetően üzleti problémákat oldjak meg játékosan, vagyis egy olyan üzleti univerzumot építsünk ki, amelyben a bolygók a cégeket és üzleti vonalakat képviselik, és azokat húzogatva lehet a vállalkozást vezetni, döntéseket hozni, akárcsak anno a Starcraftban stratégiát építeni. A harmadik cél pedig az volt, hogy olyan informatikai eszközöket használjunk, amelyek játékokra voltak kitalálva, mobilra írjuk, ne asztali számítógépre, és legyen végtelenül egyszerű. Tulajdonképpen mindannak, amit a bankok tőlünk kérnek, teljesen az ellenkezőjét akartuk csinálni. Ezt a három célt kombináltuk, és létrehoztunk egy alkalmazást, egy belső startupot, ami a céget is fejleszti, és egy olyan játékot is ad a vállalkozók kezébe, amellyel játékosan tudják a kicsi vagy nagy vállalkozásukat kontrollálni és építeni. 

A székelyföldi startup ökoszosztéma fejlesztését célozza a Design Bank kezdeményezésetek. Miről szól ez a projekt, és hol tart most?

- A Design Bank már szűkön egyéves projektünk. Az ötlete a harmadik Székelyföldi IT&C Innovációs Konferencián került elő, amelyen Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád is részt vett. Behívtuk őt egy inkubációs ökoszisztémáról, startupokról szóló kerekasztal-beszélgetésbe, ahol volt egy olyan kijelentése a polgármester úrnak, hogy szerinte egy közösségépítő és hosszútávú vállalkozásfejlesztő térre Sepsiszentgyörgyön is szükség van. Általában eléggé célorientált típusú ember vagyok, ahogy a polgármester úr ezt kimondta, feltettem a kérdést, hogy mikor lehet erről jövő héten beszélni. Ez a beszélgetés péntek délután történt, a polgármester úr pedig hétfőn reggel kilenckor már fogadott minket az irodájában. Akkor kezdtük el ezt a projektet összerakni.

Nagyon pozitív meglepetésként ért az ilyen szintű nyitottság, ahogy az is, hogy rögtön az elején megkérdezte, hogy egy ilyen acceleratornak mire is volna szüksége. Mindenek előtt ugye kellett egy székhely, és akkor jött az ötlet, hogy mindenképp Sepsiszentgyörgy központjában kellene létrehozni, az iskolák és az üzleti élet közelében. Elsőre eléggé nagy kihívásnak tűnt, hogy egy ilyen viszonylag újszerű dologra a város központjában az önkormányzat feláldozzon valamit, de a polgármester úr mégis felajánlotta a volt Nemzeti Bank épületét, ahol ugyan folynak különböző tevékenységek, de általában semmi konkrét, inkábbtároló helynek van használva, és ott a központ középpontjában. Ezt követően kezdtük el a helyszín szerint kigondolni a koncepciót. A gondolkodás folyamatába meghívtuk a magyarországi Design Terminált. A dolog érdekessége, hogy a Design Terminál Budapesten egy volt autóbuszterminálnak a székhelyén működött, és onnan is kapta a nevét. Adta is a helyzet magát, hogy nálunk akkor ez Design Bank lesz. Innen indult el a történet.

Most folyik a tervezési fázis, és reálisan nézve a Design Bank körülbelül egy év múlva fog működni. Egy olyan közösségépítő teret szeretnénk, ahová az emberek elsősorban azért térnének be, hogy ismerkedjenek, kapcsolatokat építsenek, játsszanak. Azt szeretnénk, hogy legyenek kiállítóterek, ahol inspirálódhat az ember, legyenek mentoring terek, valamint olyan helyek, ahol konferenciákat szervezhetünk, és ahová heti szinten neves előadókat tudunk meghívni. Az emeleten mellesleg egy coworking teret is szeretnénk kialakítani, illetve leválasztott irodahelyiségeket is, ahol, ha valaki elszánja magát arra, hogy vállalkozni akar, akkor kap üzleti tanácsadást, jogi tanácsadást, nemzetközivé válási, vagyis internacionalizálódási útmutatást. A cél az, hogy olyan szakértők legyenek jelen a térben, akik azonnal, helyben tudnak tanácsot adni ilyen kérdésekben.

Hogyan illeszkedik a Design Bank a Digitális Székelyföld projektbe?

- A Design Bank is, és a Digitális Székelyföld is több más kisebb projekt mellett az IT Plusz Klasztertől származik. Ez a székelyföldi informatikai cégeknek a társasága, és úgymond azt a fontos felelősségünket sikerült felismernünk, hogy a mai digitális világban a székelyföldi életet a digitalizáció irányába elmozdítani az informatikai vállalatoknak kell. Ez egy olyan felelősség, amit minden informatikai és egyéb vállalkozónak, valamint a politikusnak is komolyan kell vennie. Vannak ugyanis már sikertörténetek olyan országokban, vagy régiókban, ahol a régió vezetője után a következő személyt informatikai igazgatónak hívják, vagy más néven a CIO-nak (chief information officer). Ezek a régiók jellemzően exponenciálisan fejlődtek, és rendkívüli mértékben nőtt ott a jólét. Nem csupán arról van szó, hogy bevezetünk informatikai rendszereket, hanem arról beszélünk, hogy általánosan növelni lehet az életszínvonalat azáltal, ha felkapcsolódunk erre a trendre.

Azon kezdtünk el gondolkodni közösen, hogy miként lehetne a digitális világot Székelyföldre is implementálni. Erre épült a Digitális Székelyföld kezdeményezés, amely egyelőre egy konceptuális projekt. Keressük a megfelelő eszközöket, hogy bevonjuk a helyi adminisztrációkat, az önkormányzatokat, emellett próbáljuk megszólítani a helyi vállalkozókat. Mondhatjuk azt is, hogy próbálunk evangelizálni, és elmondani, hogy mekkora hatása van a digitalizációnak bármilyen régióban, bármelyik iparágra. És ezt négy pillérben foglaltuk össze: a Digitális Székelyföld projekt első pillére a közösségépítés, a második az oktatás, a harmadik az e-adminisztráció, míg a negyedik pillérünk a vállalkozásfejlesztést, vagyis a startup-ökoszisztéma kiépítését jelenti.

Az első pillér, a virtuális közösségépítés, lényegében azokkal a szakemberekkel való kapcsolattartásról szólna, akik kimentek külföldre dolgozni. Nem feltétlen a hazatérésről szeretnénk őket meggyőzni, hanem a tudásuk, tapasztalatuk átadásáról. A második alappillér az oktatás reformjáról szól, szeretnénk a székelyföldi szakoktatást privát, önkéntes rendszerben újragondolni. A projekt harmadik pillére az elektronikus ügyintézés megvalósulása lenne. Próbáljuk Székelyföldön kialakítani azt, amit Románia egészére nézve még mindig nem sikerült megoldani, mégpedig hogy elektronikusan tudjuk leadni, felvenni a szükséges információkat. És ez szorosan kapcsolódik olyan területekhez is, mint az oktatás és az egészségügy, de sokkal hatékonyabbá teszi a döntéshozatalt is a legfelsőbb szinteken. A negyedik pillér pedig a vállalkozásépítés, és a startupokhoz szükséges ökoszisztéma megvalósítása, ide illeszkedik a Design Bank is. Ezt azért az utolsó pontként fogalmaztuk meg, mert az első három pont teljesülése nélkül az utolsó pillér nem fog igazán működni.

A klaszter szintjén már olyan ötletek is megfogalmazódtak, mint egy kardiológiai big data létrehozása.

- Meg kell keresnünk azokat az értékeinket, amelyek világviszonylatban is kimagaslóak lehetnek, és érdemes is azokat digitalizálni. Jó példa erre Bihari Bélának a kovásznai szívkórházzal kapcsolatos ötlete. Az az intézmény valóban olyan információkon ül - mert egyszerűen nincsenek meg hozzá az eszközeik, hogy rendszerezzék azokat -, amelyek világszintű értékeket jelentenek, és nagyon neves orvosok jönnének ide, hogy ezeket tanulmányozzák. Az információkat viszont strukturálni kell. Vannak elérhető kutatás-fejlesztési források, valóban érdemes volna erre építeni.

De felhoznám Henning László, a Kovászna megyei tanács alelnökének is az ötletét: ott vannak a borvizeink, amelyekre nagyon büszkék vagyunk, viszont a lehetőséget nem használjuk ki Háromszéken, nem építünk a borvizeinkre balneoturizmust. Magyarországon egy hasonló térség már tele lenne különböző turisztikai létesítményekkel, amelyek ezt az értéket használják. Nekünk mi kellene ehhez elsősorban? Ezekről a vizekről kutatásokat kellene elvégezni. Nagyon sok esetben kifolynak a földből, és nem tudunk róluk semmit. Meg kell nézni, hogy a különböző vizeknek milyen hatásai, esetleg gyógyhatásai vannak, utána lehet építkezni, és kigondolni, hogy miként lehetne ebből az értékünkből is továbblépni, és ténylegesen fejleszteni Székelyföldet.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

marketing