2019. január 17. csütörtökAntal, Antónia
EUR = 4.6890 RON
USD = 4.1126 RON
HUF = 1.4591 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2688 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,9%
BET = 7,184.84(1.52%)
Infláció = 3,3%
Alapkamat = 2,25%

Mire jók a székelyföldi termék-védjegyek?

Kérdezett: Sipos Zoltán utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.

A Transylvania Authentica szigorú, a Székely Termék kritériumainak könnyebb megfelelni. A termelők mindkét védjegy mögött valamilyen lehetőséget, szakmai közösséget látnak.  


Hogyan változtak az EU-csatlakozással a helyi, hagyományos termékek standardjai? Miképpen lehet a külföldi gyakorlathoz hasonlítani az itthoni folyamatokat? Ezekre a kérdésekre keresett választ Borsos Emőke Elképzelt Székelyföld című dolgozatában. A Bajnokok Ligája társadalomtudomány konferencián bemutatott tanulmány a székelyföldi alternatív élelmiszer-termelést, a termék-védjegyeket kutatta.

Honnan jött az ötlet, hogy a székelyföldi termék-védjegyeket kutasd?

Borsos Emőke: – 2010-ben, amikor az államvizsgám kapcsán elkezdtem foglalkozni a témával, az egész jelenség nagyon friss volt: akkor jelentek meg az első Góbé termékek a boltokban, akkoriban szervezték az első Hagyományos Termékek Vásárát Csíkszeredában.

Nagyon tetszett az ötlet, hogy a kezdeményezők helyi, hagyományos termékeket segítenek piacra, azok fogyasztását szorgalmazzák. Ennek több belátható előnye van a környezettudatosságtól a kultúragazdasági meggondolásokig.

Egyes részletek ugyanakkor elgondolkodtatóak. Gyergyói tojás, gyergyói lekvár, rendben van, de vannak olyan termékek, amelyek a környezettudatosság és hagyományosság csak igen „tág” kritériumának felelnek meg. Ez keltette fel leginkább az érdeklődésemet, és ezt próbáltam megragadni.



Melyek a főbb székelyföldi termék-védjegyek, és mi a különbség közöttük?


– Miközben egyre több a márka és kezdeményezés, védjegy jelenleg kettő van Székelyföldön: a Székely Termék és Transylvania Authentica. Ezek közösségi illetve szellemi védjegyekként működnek.

Remélem, senkit nem sértek meg, ha kimondom, amit az interjúim is alátámasztanak: a kettő között épp a hagyományosság és környezettudatosság terén vannak nagy különbségek. A Transylvania Authentica védjegy program kezdeményezői kizárólag (valamelyest néprajzilag is) hagyományos, környezettudatosan készült termékekre teszi rá a címkét, szelekciós és ellenőrző gyakorlataik igen szigorúak, s a védjegyet csak az ezeknek megfelelő termékek kaphatják meg.

Úgy gondolom, hogy valójában a program – amelyet Károly herceg alapítványa is támogat – legfőbb erőforrásai erre a minőségbiztosítási tevékenységre mennek el. Ők egy fajta örökséget konzerváló vonalat képviselnek, amelyet Szászfehéregyháza turisztikai arculatának kialakításában is látunk. Ezt egyébként az ADEPT alapítvány is képviseli a Segesvár környéki szász falvak, az épített örökség és gazdálkodási formák megőrzésénél.

A Székely termék védjegy munkacsoportja is megfogalmaz hasonló kritériumokat, de a végeredmény minden szempontból sokkal permisszívebb. Sokkal több a termék, a hagyományosság és környezettudatosság kritériumát lazábban értelmezik.

Ugyanakkor belátható az is, hogy egyelőre kevés termelő tud a Transylvania Authentica magasabb standardjainak megfelelni (amennyiben akar egyáltalán). Ennek egyik oka a keresletben és a piacokban, a másik ok a kistermelői-kisvállalkozói életviszonyokban rejlik. Sok apróságtól függ a – legtöbbször nem túl jelentékeny – profit, amelyet a munkájukból nyernek.

Borsos Emőke Gyergyószentmiklóson született 1987-ben. Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban végezte, társadalomtudományok szakon. 2011-ben végzett a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, Antropológia szakon. Ekkor, az államvizsga témájaként kezdte el az alternatív élelmiszertermeléssel kapcsolatos jelenségeket kutatni, ennek fogyasztói oldalát szeretné megragadni a BBTE Civil és Nemkormányzati Szervezetek Menedzsmentjében Alkalmazott Antropológia és Szociológia mesterszakán írt disszertációjában. Az antropológiai és szociológiai elméletek mellett a faluszociológia, vidékfejlesztés érdekli leginkább.


Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a Székely terméket működtető Hargita Megye Tanácsa nem csak ezen a vonalon indult el: nagy segítséget nyújtanak termelőknek, gazdáknak a vásárokon és egyéb programokon, mezőgazdasági beruházásokon, képzéseken keresztül. Ezekbe a programokba szélesebb társadalmi rétegeket, termelői hálózatokat tudnak bevonni.

Milyen feltételekkel szerezhet meg egy termelő egy-egy ilyen védjegyet?


– A termelőnek mindenekelőtt vállalkozással valamint élelmiszerbiztonsági papírokkal kell rendelkeznie. Ezután jönnek a védjegyeztető szervezet kritériumai (hagyományosság, környezettudatosság, esztétikum), amelyeket a nemzeti intézménynél benyújtott alapdokumentumban jóváhagynak.

Innentől kezdve azonban eléggé szabad az értelmezés. Ha megnézzük a Székely termékek honlapját, eléggé különböző a minőség. Az eljárás szigorúsága (szelekció, ellenőrzés) is különböző a két szervezetnél.



Van-e adatod arról, hogy ezek a védjegyek mennyivel drágítják meg az előállítást?


– Hogy pontosan mennyivel, arról sajnos nincs pontos adatom, de érdekes és alapvető kérdés mindenképp, ahogy az is, hogy egy ilyen védjegy az eladási árat mennyire növeli.

A TA standardjainak megfelelő termékek előállítása igen sok pluszköltséggel jár, nem beszélve arról, hogy ezek a standardok nagytermelésnél nem alkalmazhatóak. Néhány példa: az esztétikus üveg drágább, mint a műanyag, azt ki kell választani, megrendelni stb. Az esztétikus címke és a védjegy címke kinyomtatása szintén anyagi beruházást igényel (nem keveset).

A kevésbé látható dolgok a természetes hozzávalók. Ezek az élelmiszerek tartósítószert nem tartalmaznak, nem állnak el hosszú ideig, így ezeket ennek megfelelően kell árusítani. Lassabb a termelési folyamat, kisebb a termelt mennyiség, kisebb a profit. Ezen kívül leggyakrabban kisvállalkozókról van szó, akik számára az idő pénz, a profit különben sem nagy. Az apró dolgok is költségesebbek ezen a kistermelői szinten.



Ugyanakkor pedig mennyivel segítik az eladásokat?


– Ez inkább attól függ, hogy milyen piaci közegben árulják, a mennyiségtől, csomagolástól, termék típusától. És tudni kell, hogy egy termék lehet közösségi védjegyes és bio minősítésű egyben. Ebben az esetben nem teljesen egyértelmű, hogy melyik címkét fizetik meg a vásárlók.

De egyelőre a régióban kevés is a bio termék, a mézet leszámítva: ebben a szektorban viszonylag könnyebb megszerezni a minősítést. Az ár nem olyan egyszerű kérdés: a különböző piacokon ugyanaz a termék más áron jelenik meg. A kisvárosi boltokban, vásárokban (amelyek nagyrészt ezeknek a termelőknek legközelebbi piacai) ezeket a termékeket alacsony áron lehet értékesíteni.

Ha a nagyvárosi piacokat, konkrétan a TA és Székely termék védjegyes termékeket nézzük, Románia nagyobb városaiban, a bio boltokban, az Auchan áruház román termékeknek fenntartott polcain fellelhetőek már ezek a termékek, néhány közülük a kiforrottabb, sikeresebb termelőktől.


Információim szerint egyelőre ezekben a boltokban nem nagy, kb. 10-20%-os felárral kínálják az ilyen minőségi termékeket. Magyarországon ugyanazon termék – kézműves termékként, webáruházakban – kb. 30%-os felárral kapható. Itthon talán a csúcsminőségű bio élelmiszernek van ilyen ára.

Ez nem azt jelenti, hogy a profit ezen a piacon a termelőé. Sőt, sok külföldi példa azt mutatja, hogy ezt a piacot is a nagyvállatok kezdik uralni, termékek és profit, befolyás szempontjából. A különböző közösségi mezőgazdasági formák, amelyre már nálunk is vannak példák (Caritas Vidékfejlesztés Átalvető projektje) a helyi termékek értékesítésének egy másik módozata, ami nem ebbe az irányba, hanem a helyi, személyes értékesítés fele nyit.

Ez a kategóriájú élelmiszer a termelői áron sem a legolcsóbb. Gyakran 25-30%-kal olcsóbban is lehet hasonló (jóval alacsonyabb minőségű, kevésbé tetszetős külsejű) terméket vásárolni, nem beszélve a legolcsóbb nagykereskedelmi élelmiszerekről. Erre azonban nem terjedt ki a kutatásom.

Az árak alakulása az „ökologikus” piacon ugyanakkor érdekes téma, amelyről a fogyasztó kutatások alkalmából én is többet tudok majd meg remélhetőleg.



A termelők milyen alapon választják egyik vagy másik védjegyet?


– Nem így tenném fel a kérdést. A Székely termék védjegyet nagyon könnyű megszerezni, sokkal bővebb a termékkínálat is. Bátorítják is a kezdeményezők, hogy minél többen jelentkezzenek. Egyes elkötelezett TA tagok szándékosan nem is kérvényezik a Székely termék védjegyet, mert gyakorlatilag nem látják a minőséget mögötte (ezek nem élelmiszertermelők).

Ugyanakkor a TA-sok is mind elvárásként fogalmazzák meg, hogy a védjegy továbbra is a megfogalmazott magas minőséget képviselje, és igen büszkék is ezen termékeikre. Gyakorlati szempontból mindkettő mögött valamilyen lehetőséget, szakmai közösséget látnak, így vagy úgy mindkét szervezet segít nekik. A Székely termék esetén szerintem nem elhanyagolható politikai tőkét is kovácsolnak a szereplők belőle.

Borsos Emőke az Elképzelt Székelyföld című dolgozatát a „Bajnokok Ligája” Társadalomtudományi Konferencián mutatta be, a Szociológus Napokon belül. A „Bajnokok Ligája” egy évente megrendezett interdiszciplináris diákkonferencia, amelyen az ETDK társadalomtudományi szekcióinak nyertesei mutatkoznak be. A konferencia célja, hogy az erdélyi magyar egyetemisták legjobbjai egy minél magasabb szakmai színvonalú versenyben mérjék össze tudásukat, valamint az is, hogy elősegítse e legkiválóbb fiatalok számára az egyetemen kívüli bemutatkozást. Ez utóbbi cél érdekében a dolgozatok elbírálását társadalomtudományi folyóiratok szerkesztőiből és a társadalomkutatásban érdekelt intézmények képviselőiből álló zsűri végzi.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

marketing