2020. aug. 6. csütörtökBerta
EUR = 4.8336 RON
USD = 4.0757 RON
HUF = 1.4013 RON
GDP-növekedés = 2,4%
Átlagbér = 3189 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 8,568.90(0.11%)
Infláció = 2,68%
Alapkamat = 1,50%

Annyi élelmiszert hozunk be külföldről, hogy már rendszerszintű kockázatoktól kell tartani

Kicsid Attila Kicsid Attila utolsó frissítés: 17:14 GMT +2, 2020. július 29.

A sok szempontból versenyképtelen mezőgazdaságunk és az állami beavatkozások hiánya oda vezetett, hogy lassan már az ország élelmiszer-biztonsága kerül veszélybe.


Románia túl sok élelmiszert importál külföldről, ami egyre nagyobb kockázatot jelent az ország élelmiszer-biztonsága szempontjából - így lehetne röviden összefoglalni azt a jelentést, amelyet a jegybank makroprudenciális bizottságának egyik munkacsoportja készített. A százoldalas elemzés rámutat, az ország élelmiszer-kereskedelmi egyenlegének hiánya komoly sebezhetőséget mutat, és arra is megvan a lehetőség, hogy ez idővel rendszerszintű kockázattá alakul át.

A jelentés egy 2015-ben közzétett kormányzati dokumentumra is hivatkozik, amely még azt vetítette előre, hogy évtizedekre visszanyúló problémák után Románia élelmiszer-biztonságának megteremtődése valamikor 2020 környékére várható. Ez viszont idén szinte biztosan nem fog bekövetkezni, sőt, a jegybank szakértői csapata szerint a statisztikákat böngészve nem túl hízelgő kép rajzolódik ki a nagy hiánnyal küzdő élelmiszer-kereskedelmi mérlegünk várható alakulásáról sem.

Ez legalább két szempontból is nagy baj. Egyrészt azért, mert éppen a koronavírus-járvány mutatott rá, hogy rendkívül rövid idő alatt mennyire sebezhetővé válhat egy olyan ország, amely a lakosság élelmiszer-igényének jelentős hányadát külföldről fedezi. Másrészt, az is komoly aggodalomra adhat okot, hogy nálunk a lakosság jövedelmének harmada megy el élelmiszerekre, így az élelmiszer-kereskedelemben jelentkező fennakadások igen súlyos gondokat okozhatnak a reálgazdaság más területein is.

Fotó: Profit.ro

A mezőgazdaság problémáival kezdődik minden

Szóval efféle problémákkal küzd egy olyan ország, amely még nyugat-európai mércével mérve is jelentős mezőgazdasági kapacitásokkal rendelkezik. Az Európai Unió hatodik legnagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező országa vagyunk, nem mellesleg a tagállamok között élen járunk a gabonatermesztés tekintetében is. A gondok ott kezdődnek, hogy a termelékenységünk rendkívül alacsony, számos olyan EU-s ország van, amely sokkal kisebb területen képes nagyobb termésmennyiséget elérni.

A termelékenységgel kapcsolatos problémára a gabonatermesztésben elért, hektáronkénti terméshozammal kapcsolatos számokkal szoktak leggyakrabban hivatkozni. Az Eurostat becslései szerint 2015-ben Romániában az egy hektáron elért átlagos gabonatermés 3,1 tonna volt, míg az EU egészében 5,3 tonna, az Eurózónában 6,2 tonna, míg a régiós országokban is 3,9 tonna. 

A termelékenységgel kapcsolatos gondunk már önmagában is elég lenne, a jegybank elemzésének szerzői jelentésükben viszont egy ezen túlmutató problémára is ráirányítják a figyelmet. Kiemelik, hogy a termőföld és termelési struktúra alapján a hozzánk legközelebb álló Franciaországhoz viszonyítva az indokoltnál messze nagyobb arányban koncentrálunk az alacsony hozzáadott értékű mezőgazdasági tevékenységekre (például a gabonatermesztés is ilyen, Franciaországban a megtermelt javak 13,8%-át teszi ki a gabona, nálunk 26,1%-át), és kevésbé mutatkozik nyitottság a gazdák részéről az olyan magasabb hozzáadott értékű (ezáltal gazdaságilag is jobban fenntartható, de technológiát is igénylő) tevékenységek iránt, mint a borászat, a kertészet vagy az állati eredetű termékek készítése. 

Az alacsony termelékenységnek persze az egyik magyarázata az, hogy nagyon sokan, nagyon kis területeken gazdálkodva próbálnak mezőgazdaságból megélni. A statisztikákban 1,6 millió személy szerepel úgy, hogy mezőgazdasági tevékenységből tartja el magát, ami az összes romániai foglalkoztatott közel negyede. A jegybank szakértői emellett azt is kiemelik, hogy Romániában a gazdaságok 91,8%-a 5 hektárnál kisebb mezőgazdasági területen működik.  

Az államnak akadna dolga bőven

Persze nehéz termelékenységről beszélni, amikor számos tekintetben az állam sem végzi el a kötelező házi feladatait. A jegybank szakértői csapata több területet hoz erre példaként, elsőként azt emelik ki, hogy a vidéken tapasztalható rossz közúti infrastruktúra nehézzé és költségesebbé teszi a termelő-feldolgozó-fogyasztó lánc zökkenőmentes működését. Arra is rámutatnak, hogy sok vidéki településen még a megfelelő vízellátás és csatornahálózat sem került kiépítésre, így pedig nehéz azt elvárni a gazdáktól, hogy raktárak vagy feldolgozóüzemek építésével lépjenek a következő szintre, és ne áron alul legyenek kénytelenek eladni a termékeiket kereskedőknek.

A nagyobb beruházások megvalósulását persze az sem segíti, hogy az öntözési infrastruktúra hiánya miatt a gazdák minden évben ki vannak szolgáltatva a természetnek. Öntözési infrastruktúrát viszont addig építeni nem igazán lehet, amíg az ország nem oldja meg a földterületek kataszteri nyilvántartásával kapcsolatos, évtizedek óta húzódó hiányosságokat. Sok helyen ugyanis az sem nyilvánvaló, hogy ki egy-egy földterület valós tulajdonosa.

Az öntözőberendezések létesítésénél, meg úgy általában a mezőgazdaság technológiai fejlesztésénél viszont szintén a kis, nem túl tőkeerős gazdaságok problematikájához érünk vissza, amelyek saját forrásból alig, hitelekből pedig nagyon nehezen tudnak ilyen jellegű beruházásokat végrehajtani. Tehát az is eléggé egyértelműnek tűnik, hogy állami szerepvállalásra van szükség ezen a területen is.  

Ahogy szintén valamiféle értelmes beavatkozást sürgetne az is, hogy a mezőgazdaságban dolgozó humánerőforrás képzettsége rendkívül hiányos. A jelentés szerint Romániában a mezőgazdasággal foglalkozó személyek 96,4%-a csupán tapasztalaton alapuló tudással rendelkezik, 3,13%-ának alapszintű képzettsége van a mezőgazdaság valamely területén, míg csupán 0,47% esetében lehet beszélni teljes szakmai felkészültségről a területen.

Forrás: Pixabay

A mezőgazdaság problémái a kereskedelmi mérlegben is megmutatkoznak

Mindezek a mezőgazdaság területén jelentkező problémák oda vezetnek, hogy az ország a potenciáljához viszonyítva kevés élelmiszeripari terméket exportál, de amit exportál, annak is java részét alacsony hozzáadott értékkel bíró termékek teszik ki. Ehhez képest a külföldről behozott élelmiszeripari termékek hozzáadott értéke magas, tehát kissé sarkítva, az olcsó élelmiszeripari termékeket eladjuk külföldre, a drágát pedig behozzuk onnan. Ez az egyik magyarázata annak, hogy az élelmiszerek kereskedelmi mérlegének hiánya az elmúlt 5 évben megduplázódott, csak 2019 decemberében 4,3 milliárd euróval több élelmiszeripari terméket importáltunk (behozatal), mint amennyit exportáltunk (kivitel).

Az elsőre kissé bonyolultnak tűnő ábrát érdemes alaposan szemügyre venni, mert jól összefoglalja a problémáinkat. Az élelmiszer kereskedelmi mérlegünk évek óta fokozatosan romlik (a fekete rombusz a hiány mértékét mutatja). A vízszintes tengelyen felül azok a termékkategóriák vannak, amelyek javítják a kereskedelmi mérlegünket (nagyobb a kivitel, mint a behozatal), míg alul azok a termékek, amelyek rontják (nagyobb a behozatal, mint a kivitel). Az élőállat- és gabonaexport javítják az ország kereskedelmi pozícióját, míg a hústermékek, a tejtermékek, a zöldségek, a gyümölcsök, a gabonából készült termékek és italok rontják.

Nem arról van szó, hogy nem lesz mit enni

A jelentés szerzői kiemelik, hogy az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos problémák tekintetében nem azt a következtetést kell levonni, hogy akár az is előfordulhat, hogy a román állampolgárok tömegei nem juthatnak élelmiszerhez egy esetleges válsághelyzetben. A jelentés sokkal inkább arra akar rámutatni, hogy vészesen növekedik a külföldi élelmiszeripari termékekkel szembeni kitettségünk, ezért cselekvésre volna szükség az állam részéről.

Azt is megjegyzik, hogy önmagában a termelékenység növelése is sok problémánkat meg tudná oldani, de olyan reformokra van szükség ebben a tekintetben, amelyek megfelelnek a klímaváltozással kapcsolatos kihívásoknak, és a valós igényeknek megfelelő élelmiszerekre koncentrálnak. Az igények ugyanis az elmúlt időszakban a Román Akadémia erre vonatkozó kutatása szerint jelentősen változtak: a lakosság jövedelmének növekedésével kevesebb gabonaféle és keményítőt tartalmazó zöldség (például burgonya) fogy napi szinten, míg a húsfélék iránti kereslet jelentősen nő. A Román Akadémia kutatása szerint csak 2016 és 2018 között 10 kilogrammal nőtt az éves átlagos húsfogyasztás, 2020-ban pedig eléri a 73,8 kilogrammot (úgy, hogy korábban 66,9 kilogrammra számítottak az elemzők). 

Milyen megoldások lennének erre?

A jegybank jelentése azért is előremutató, mert az újdonságnak azért semmiképp nem nevezhető problémákra 10 pontból álló, konkrét akciótervet javasol megoldásként. Ráadásul a megoldási javaslatok jelentős része, ezt az Adevărul is kiemeli, nem is közvetlenül az állami büdzsére helyezne terhet, hanem jelentős EU-s források mellé lett hozzárendelve.

A munkacsoport szerint a területi mezőgazdasági szervezetekkel szorosan együttműködve alkalmazni kellene az Európai Unió Farmtól a villáig (Farm to Fork Strategy) elnevezésű stratégiáját, amelyhez jó eséllyel több milliárd eurónyi forrás (a jelentés 9,4 milliárd eurót ír) lesz elérhető az EU hétéves költségvetéséből, és amelynek célja, hogy a teljes élelmiszerláncot, a termeléstől a fogyasztásig, zöldebbé és fenntarthatóbbá tegye. A javaslat egyik eleme az, hogy teremtsék meg annak a feltételeit, hogy a hatóságok és finanszírozók úgynevezett zöld kötvények kibocsátásával vonhassanak be forrásokat a stratégiában szereplő projektek megvalósításába.

Forrás: Getty Images

Rövid távú célként fogalmazzák meg, és legalább 500 millió euró elköltését tartják szükségesnek egy másik programhoz, amely a mezőgazdaság és a vidéki települések digitalizálását tűzi ki célként. A jegybank szakértői a programmal annak a feltételrendszerét szeretnék megteremteni, hogy összekapcsolják a rendkívül jól fejlődő IT-szektort a mezőgazdasággal, ahhoz ugyanis szerintük minden feltétel adott volna, hogy Romániában regionális AgriTech hub alakuljon ki. 

A makroprudenciális bizottság munkacsoportja szerint emellett az is javallott lenne, hogy a hatóságok jól meghatározott feltételrendszer szerint azonosítsák és promoválják a minőségi helyi élelmiszereket, indokoltnak tartják, hogy amennyiben egy termék megfelel a szigorú minőségi standardoknak, a hatóságok jelentős népszerűsítési kampánnyal támogassák ezek értékesítését.

A szakértők szerint ugyanakkor üdvözlendőek lennének azok a támogatási vagy garancia programok, amelyek az élelmiszerláncokat, helyi klasztereket, ökológiai termékeket létrehozó vállalatokat, illetve az olyan élelmiszereket termelő gazdákat segítenék, amelyeket az ország jelenleg jelentős mértékben külföldről importál. A fő cél az lenne, hogy mivel az erre vonatkozó potenciállal rendelkezik Románia, belföldön, fenntartható módon, fejlett technológiákat használva termeljük meg azokat a javakat, amelyeket jelenleg túlnyomórészt külföldről hoz be az ország - írják a jelentésben. A teljes javaslatcsomag, ahogyan a jelentés is, ide kattintva olvasható.

mezőgazdaságélelmiszer
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális