2020. április 8. szerdaDénes
EUR = 4.8314 RON
USD = 4.4445 RON
HUF = 1.3400 RON
GDP-növekedés = 4,1%
Átlagbér = 3075 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,8%
BET = 8,020.15(4.07%)
Infláció = 3,6%
Alapkamat = 2,00%

„Az lenne a legjobb, ha minden erdélyi nagyvárosban nyílna ilyen bolt”

Kérdezett: Kicsid Attila utolsó frissítés: 12:53 GMT +2, 2020. február 27.

Fancsali Ernővel, a helyi termékeket áruló Bejön a vidék! bolt alapítójával beszélgettünk, aki szerint nem ez a nagy nyereséggel kecsegtető álombiznisz, a célt viszont sikerült elérni vele. Vállalkozói profil.


Tavaly júniusban indult Kolozsvár belvárosában a Bejön a vidék! termékvásár továbbgondolásaként. Már első nap legalább 60 termelő terméke volt a polcokon, ez a szám mára több mint duplájára emelkedett. Nincs olyan termékük, amely ne működött volna, inkább szezonális sikerekről és kudarcokról lehet beszélni. Fancsali Ernővel, a Bejön a vidék! bolt alapítójával beszélgettünk.

Már egy sikeresnek mondható mozgalom, a Bejön a vidék! termékvásár is a nevedhez fűződik. Milyen vívódásaid voltak akkor, amikor felmerült, hogy megnyitnád ezt a boltot? Mi a története a bolt indításának?

- A történet azzal a felismeréssel kezdődött 2016-ban, hogy a helyi termelőknek nincs megfelelő támogatottsága, ezért valamilyen lépésre volna szükség a segítésük érdekében. Akkoriban még nem ismertünk elég termelőt, nem volt meg a szükséges kapcsolatrendszerünk. Ezért azzal kezdtünk, hogy 2016 novemberében megszerveztünk egy vásárt a helyi termelőknek. Sikeres volt, ezért három évig havonta egyszer megismételtük. Időközben viszont azt is felismertük, hogy nem elég az, ha a vásáron jelen levő termékeket csak havonta egyszer találhatják meg a vásárlók Kolozsváron. Nagyjából egy évvel ezelőtt született meg a döntés, hogy belevágunk egy ilyen bolt működtetésébe. Tavaly júliusra sikerült megnyitni.

A bolt megnyitásával kapcsolatos döntés nem volt könnyű. Nem voltunk biztosak abban, hogy fenntartható-e egy ilyen kezdeményezés, emellett egy ilyen bolt működtetése nem is olyan egyszerű, mint bármilyen más kisboltot vinni. Itt minden egyes termelővel egyenként tárgyalni kell, emellett a beszállítás is sokkal nehezebben megoldható. Mérlegeltünk, meghoztuk a döntést, és úgy érzem, hogy jól döntöttünk.

Tehát a válasz arra a kérdésre, hogy fenn lehet-e tartani egy ilyen boltot, az, hogy igen?

- Igen. Sok munkával fenntartható, de nem hoz kiemelkedő jövedelmet. Mondhatnám azt is, hogy ez nem az álombiznisz. Viszont a célunk az volt, hogy támogassuk a kistermelőket, és ez összejött.

Honnan érkeznek a termékek? Földrajzi szempontból hol vannak a határaitok?

- Erdély a határ, viszont a célunk az, hogy minél több Kolozs megyei termék kerüljön a polcokra. Most nagyjából egyharmada származik a termékeknek Kolozs megyéből, a többi Székelyföldről, Máramarosról és a Partiumból. Mindenhonnan van valamilyen termékünk. Nyilván az is cél, hogy minél több magyar termelőt tudjunk megmozgatni, nálunk viszont nincs a termelő nemzetiségével kapcsolatos kitétel. Jelenleg nagyjából 50-50 százalék a megoszlása a magyar és a román termelőknek. Ahhoz a feltételhez viszont ragaszkodunk, hogy kistermelők, kisvállalkozások legyenek a beszállítóink.

Említetted, hogy a kisebb termelőktől nem egyszerű begyűjteni a termékeket. Hogyan lehet ezt optimálisan csinálni? Mik ebben a kihívások?

- Ha elég nagy a kereslet a termelő termékei iránt, akkor már megéri neki behozni. Már szerencsére eljutottunk odáig, hogy nagyon sokan behozzák a termékeket. Főként a zöldségeknél jellemző, hogy több termelő összefogott, és együtt hozzák be. De Székelyföldön is van néhány olyan termelő, akik szintén együttműködnek abban, hogy a termékek feljussanak Kolozsvárra. Emellett nekünk is vannak kiszállásaink, havonta kétszer megyünk Székelyföldre termékekért, illetve havonta megyünk Nagyváradra is.

Még nem a legoptimálisabb az, ahogyan ezt megoldottuk, bőven van még mit gondolkodni ezen. Az lenne a legjobb, ha minden erdélyi nagyvárosban nyílna ilyen bolt, és létre lehetne hozni egy hálózatot, aminek köszönhetően a termékek célba jutása is olcsóbb tudna lenni.

 

Ami mindig kihívást okoz, hogy a kistermelők nem mindig tudják tartani a határidőket. Ha megegyezel mondjuk egy nagyobb lerakattal, akkor azok kiszállítják határidőre. Itt viszont előfordul, hogy két hetet, sőt, akár egy hónapot is várni kell egy megrendelésre. Ez nem éppen kedvező a vásárlókra nézve, problémás mikor egy ügyfelünk két hétig keres egy terméket, és nem tud hozzájutni. Viszont általában az a pozitív tapasztalat, hogy megértik az emberek az ilyen helyzeteket is. 

Mai szemmel hogy látod, mennyiben lett volna nehezebb megnyitni ezt a boltot, ha nem lett volna előtte a termékvásár, illetve nem rendelkeztél volna az annak köszönhető hálózattal?

- Véleményem szerint az erőforrásainknak nagyjából 50%-át ez a hálózat adta. Nagyon sok termelővel ismerkedtünk meg a mozgalomnak köszönhetően. De azért az is lényeges, hogy ez a munka nem csak 2016-ban kezdődött, 2013 óta szerveztünk konferenciákat például. Mondhatjuk viszont, hogy a vásárokkal lett viszonylag nagyméretű ez a hálózat. Rendkívül fontos, hogy ez megvolt, ellenkező esetben elképzelhető, hogy nem tudtuk volna az indulás utáni első perctől kezdve ilyen sok termékkel ellátni a boltot. Első nap is volt legalább 60 termelőnk, jelenleg 140 van. Ez egy szép szám volt már az indulás pillanatában is.

A termékek közül mi az, aminek nagy sikere van, vagy melyek azok a termékek, amelyek nem jöttek be?

- Az igazság az, hogy nincs olyan termékünk, amely ne működött volna. Inkább szezonális sikerek és kudarcok vannak. A szárított gyümölcsök és fűszerek ősszel mentek nagyon jól, most éppen stagnál az eladásuk. A tökmagolaj mindig népszerű, a különböző házi tészták, a teák is jól mennek. A lekvároknál volt egy rövid időszak, amikor nem igazán ment az eladásuk, de most ismét beindult az értékesítés. Van egy új, nagyon népszerű termékünk, a házikolbász. Összességében, azok a termékek mennek jól, amik csak nálunk vannak: a mézek, fűszersók, kézműves szappanok, pálinkák, a kézműves csoki, illetve a torma.

És mindezek mellett persze nagy sikere van a tejtermékeknek. A keresztúri tejszövetkezettel dolgozunk főleg, egyrészt azért, mert a szövetkezeti formákat is támogatjuk, és szeretnénk, hogy minél többen összefogjanak a hatékonyabb gazdaság érdekében. A keresztúri az egyetlen nagyobbnak nevezhető vállalkozás, amely jelen van a boltban.

Ez azért nem egy sarki bolt vagy szupermarket, ahová az emberek kénytelenek majdnem minden nap bemenni vásárolni. Milyen stratégiákkal lehet tenni azért, hogy a vásárlók visszajöjjenek a boltba? Hogyan lehet őket megszólítani?

- A kampányaink során általában a közösségi médiára építettünk, mert azt látjuk, ha célzottan kommunikálunk, akkor több embert tudunk elérni. Kolozsvár nagy város, ezért nem biztos, hogy más eszközök - például az újságban vagy a hirdetőtáblákon megjelenő reklámok - hatékonyak lennének. A közösségi médiás stratégiánk bevált, nagyjából az a célcsoport jár be a boltba vásárolni, amelynek céloztuk a közösségi médiás megjelenéseket: a fiatal és középkorú kolozsvári polgárok, akik tudatosan vásárolnak.

Hogyan lehet visszahozni őket? Jó termékekkel. Ha tartjuk a minőséget, akkor visszajönnek. Nagyjából 60%-a a betérőknek törzsvásárló. Vannak olyan vásárlóink is, akik heti szinten négyszer is megfordulnak nálunk, többnyire kenyérért, tojásért vagy tejtermékért jönnek. Akik havonta egyszer vagy kétszer jönnek, azok nyilván inkább hosszan tartó termékeket vásárolnak itt: mézet, tökmagolajat.

Az a célunk, hogy kialakuljon egy nagyobb vásárlói bázis, két- vagy háromezer vásárló az a szám, amely fenn tudja tartani a boltot. Ennél több viszont akár az üzlet kárára is mehet, hiszen előfordulhat, hogy nem tudjuk megoldani a termékek pótlását. Egyébként jelenleg is van egy ilyen utánpótlással kapcsolatos problémánk, mert nem számítottunk arra, hogy bizonyos termékek iránt ekkora kereslet mutatkozik. Tulajdonképpen próbáljuk kontroll alatt tartani a növekedést, a fokozatos bővülés pártján állunk. Egy ilyen üzlet esetében ez az egészséges szerintünk. 

Készül lista is? Fel lehet iratkozni azokra a termékekre, amikből esetleg nincs készleten, de a vásárlók szeretnének venni belőle?

- Meglehetősen gyakran fordul elő, hogy lista íródik. Általában pont olyankor történik ez, amikor a megrendelt áru az ígértnél később érkezik meg. Az is előfordul, hogy olyan terméket rendelnek meg, amit nem is tartunk az üzletben. Ha valakinek szüksége van egy termékre, ami megtalálható valamelyik termelőnél, akkor mi gyakorlatilag átvevő pontként funkcionálunk. A boltnak nem származik jövedelme az ilyen ügyletekből, segítünk a gazdáknak annyival, hogy amolyan lerakópontként működünk.

Nagyon feltűnő szerintem, hogy a polcokon igényes, szép csomagolásban jelennek meg a termékek. Egyébként is így néznének ki ezek a csomagolások, vagy sok esetben kifejezetten ennek a lehetőségnek köszönhető, hogy a kistermelő továbblépett ebbe az irányba?

- Van, aki már a vásárokon hasonló csomagolással jelent meg, de van olyan termelő is, aki a bolt miatt érezte úgy, hogy megéri befektetni a csomagolásváltásba. Olyan is van, aki miattunk engedélyeztette a tevékenységét, amíg mi nem kértük fel őket, hogy értékesíthessük a termékeiket, addig ők egyszerű csomagolást használtak. A mi kérésünkre végigmentek egy fél évig tartó engedélyeztetési procedúrán, most pedig szép csomagolásban kerül a termék a polcokra. Bizonyos termékek esetében most tárgyalunk arról, hogy azok saját csomagolást kapjanak, és kizárólag a mi boltunkban lehessen abban a csomagolásban megkapni ezeket. Az ötletet a környezettudatosság is vezérli, például szeretnénk elérni, hogy a laska műanyag helyett kerüljön papírcsomagolásba.

Valóban, sok gazdára sikerült ráhatni és előrelépni ebben a tekintetben, igaz, nem abban az ütemben, amelyben szerettem volna. Sokkal több termelőnél szeretném elérni, hogy váljon igényesebbé a csomagolása, illetve kétnyelvűsítse azt. Ez utóbbi is fontos szempont, hiszen nagyon sok gazda gyakorlatilag öncenzúrázást végez, azt gondolja, hogy sokkal jobban megy a terméke, ha csak románul van rajta a címke. Mi arra kértük őket, hogy írják fel két nyelven. Érdekes egyébként, hogy sikerült román termelőt is meggyőzni arról - aki egyébként csak rajtunk keresztül értékesít célzottan magyaroknak is -, hogy kétnyelvűsítse a címkéjét. Vannak jó jelek, csak lassabban haladunk ebben, mint azt szeretném. 

Mondtad, hogy inkább a lassabb, fenntartható növekedés pártján álltok. De hova tudna továbbfejlődni ez a vállalkozás? Mik a tervek?

- Jó lenne valamelyik negyedben is megjelenni. Az egyik célunk, hogy nyissunk még egy munkapontot, és a bolttal szeretnénk megjelenni különböző eseményeken, hogy népszerűsítsük a mozgalmat. A másik célunk a vásárok bővítésével kapcsolatos, a havi szintű vásárokon 20-25 termelő vesz részt, ezt szeretnénk növelni.

Gondolkodunk emellett házhoz szállításon is, mivel erre volna igény. Az elmúlt időszakban sokan jelezték, hogy jó lenne, ha tudnánk kiszállítani. Eddig azért sem akartunk ezzel foglalkozni, mert van még ehhez hasonló szolgáltatás, és nem szeretnénk közös gondolkodású emberekkel versenybe szállni. De ha az igény még nagyobb lesz, akkor fogunk kiszállítani is.

vállalkozói profil
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális