2019. december 5. csütörtökVilma
EUR = 4.7764 RON
USD = 4.3067 RON
HUF = 1.4437 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 3075 lej (nettó)
Munkanélküliség = 3,8%
BET = 9,961.05(0.13%)
Infláció = 3,40%
Alapkamat = 2,50%

Barabási Albert-László: Székelyföld sikerképlete nem a Szilícium-völggyel való versengésről szól

Kádár Kata Kádár Kata utolsó frissítés: 15:45 GMT +2, 2019. október 02.

Az igazi kihívás, hogy fenn tudjuk-e tartani az egyediséget, a diverzitást vagy beolvadunk a globalizációba, válaszolta kérdésünkre a neves hálózatkutató.


A múlt hétvégi, szeptember 26–29. között zajló Digitális Székelyföld konferencia egyik kiemelt eseményének számított a székelyföldi származású Barabási Albert-László fizikus, hálózatkutató és Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány igazgatótanácsi tagjának beszélgetése, ahol lényegében azt vitatták meg, hogy Székelyföldnek milyen gazdasági potenciáljai vannak és hogy a digitalizációs technológiákkal mit kellene kezdenie ennek a régiónak.

Érdekfeszítő beszélgetés alakult ki, amelynek lényegét egy mondatban talán így lehetne megfogalmazni: Székelyföld esetében nem működnek a "nyugati minták", saját magunknak kell megteremtenünk egy olyan stratégiai formát, ahol a viszonylagos elszigeteltségből előnyt tudunk kovácsolni.

Képlet: ha nincs minőség és érték, akkor nincs siker sem

A beszélgetés egyik legérdekesebb megállapítása arra vonatkozott, hogy a székelyföldi, természetközeli életforma, a tradicionális(abb) körülmények nagyon izgalmasak lehetnek a Nyugat számára. Ezek olyan értékeket vonnak maguk után, amelyeket mi igazából fel sem fogunk. Az lenne a legnagyobb eredmény, ha a fiatalokkal és az aktív munkaerővel "elhitetnénk", hogy a földművelés vagy a rámás csizma készítése igazából "cool", és ne abban gondolkodjanak, hogy "bezzeg külföldön". A közösség ki kellene emeljen néhány sikersztorit, és fellendíteni az örökölt kulturális értékek sikerét. Naiv ábránd ugyanis, ha a Google-t vagy a Facebookot akarjuk utolérni. A mi esélyünk abban rejlik, ha mi MÁSOK vagyunk a nagyvilágban.

Kutatások is kimutatták, hogy Erdélyben - a világon egyedülálló módon - magas a biodiverzitás, ami azt mutatja, hogy az élőlények és együtteseik minden öröklött változatossága nálunk rendkívül eklektikus. Ez pedig rengeteg turisztikai és mezőgazdasági potenciált biztosít a közösségünknek.

Barabási Albert-Lászlót az előadást követően egy gyorsinterjúban kérdeztük arról, hogy személyes meggyőződése szerint mi lehetne Székelyföld sikerének képlete a jövőben.

Balról jobbra: Barabási Albert-László, Rácz Attila moderátor (szervező) és Kolumbán Gábor

Szerinte az értékeinkről kellene kommunikáljunk

- Ennek a régiónak nagyon sok alternatív jövője lehetséges. Én úgy látom, hogy az egyedisége az, amiben a jövője rejlik. Adott egy mezőgazdasági, táj- és hagyományrendszer, amely bizonyos szinten érintetlen maradt. Ez pedig nagyon fontos érték! Az igazi kihívás az, hogy ezt fent tudjuk-e tartani, avagy beolvadunk a globalizációba és mindannyian a McDonald’s-ban fogunk enni. Ha pedig meg is tudjuk tartani, kérdés, hogyan tudjuk lekommunikálni a világgal: mert a nyugati világ élményekre vágyik, eredeti, autentikus dolgokra éhezik. Ha Amerikában bárhová konferenciára megyek, egyszerűen nem tudok semmilyen egyedi ajándékot vinni a családomnak, mert ugyanazt lehet megvásárolni Új-Mexikóban is, mint Bostonban. Amerikában nincs diverzitás, minden globalizált. Székelyföldet egy nagyon erős másság jellemzi, itt életben van egyfajta diverzitás, ami óriási élményt tud nyújtani, hogyha ezt megfelelő módon tudjuk csomagolni. És itt kap hatalmas jelentőséget a digitalizáció.

Persze ehhez az is szükséges, hogy a diverzitás ne vesszen ki. Ezzel kapcsolatban olyan példával szoktam jönni, hogy Székelyföldön már senki nem készít rámás csizmát, Magyarországról kell behozni. Pedig ezek a tradicionális mesterségek a kulcsai annak, hogy mások legyünk a világban, és valóban  tudjunk valamit felmutatni, olyan értékeket teremteni, amire kíváncsi a turista, ami érdekli a befektetőket. A legnagyobb kérdés szerintem, hogy hogyan tudjuk ezt a kettősséget megtartani: egyszerre legyünk digitálisak és materialisták, valamint klasszikusak és hagyományőrzők. Na, ez az igazi kihívás Székelyföld számára! 

Az üzenet ezek szerint világos, viszont milyen konkrét lépésekre lenne szükség a megvalósításhoz?

- Valóban a kérdés az, hogy hogyan lehet a folyamatokat lebontani és ez mindig a helyi körülményektől függ. Ha már a közösség szerepéről beszélünk: már az csodálatos, hogy itt vagyunk a Digitális Székelyföld konferencián, ahova eljönnek a hasonló érdeklődésű emberek és egymásnak bemutatják, hogy mivel foglalkoznak és mit tudnak. Networkingolnak, kapcsolatokat építenek és azt a tudást, amelyet itt megszereztek, hazaviszik a saját közösségeikbe. Ez egy nagyon fontos lépés ebbe az irányba.

Gábor is arról beszélt az előadásában, hogy a székely közösségnek volt egy nagyon erős hálózatszerveződése, viszont a mai világban nagyon erős a globalizáció hatása, ami azt jelenti, hogy nagyon jellemző a nyugati gondolkodás másolására való hajlam. A kérdés az, hogy ezt a kettőt hogyan tudjuk összekombinálni. Mert nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mit kell tenni. Elsősorban azért, mert nagyon sok mindentől függ, hogy mik a feladatok és milyen eszköztár áll rendelkezésünkre egy adott pillanatban.

Erre szoktam azt a példát elmondani, hogy én sokat dolgozom rákkutatókkal, de nem én fogom a rák ellenszerét megtalálni, hanem ők. Én csak a segítséget tudom adni, más szempontokat a probléma megoldásban. Tehát létezik egy globális váz, de helyileg kell lépni ebben a kérdésben. A lépések a helyi közösségektől és a helyi vezetőktől függnek. Nem létezik ugyanis egy fekete-fehér lista, amely öt pontban minden falu és kisváros részére egyformán előírja, hogy mit kell tenni. Ami nekem lejött ebből a beszélgetésből, hogy ne azon gondolkodjunk, hogy hogyan legyünk méltó versenytársai a Szilícium-völgynek, hanem azon, hogy mi lesz az a tartalom, amit a digitális technológiával közvetíteni tudunk a világ számára. Ne csak abba fektessünk be, hogy fantasztikus legyen a technológia, hanem arra is figyeljünk, hogy megmaradjanak azok az értékek, amiket érdemes kommunikálni. 

A beszélgetéskor megemlítette, hogy egy ideig visszavonul. Milyen projekteket fog bemutatni a visszatérésekor?

- Van néhány előadás-felkérés, amelyet elfogadtam, így az elkövetkezendő időszakban azokat még megtartom. Ez nem azt jelenti, hogy nem leszek a közösség része és nem találkozom továbbra is emberekkel, csak most egy jó ideig inkább a hallgatóság soraiban ülnék. Szükségem van egy új lendületre. A siker továbbra is dübörög a laborban, ott még gondolkodunk, hogy milyen irányvonalak felé mozduljunk, de amibe nagyon sok időt, energiát és pénzt szeretnénk befektetni, az az élelmiszer szerepe az egészségben. Az élelmiszeripari termékek ugyanis olyan kémiai elemeket tartalmaznak, amelyeket nem tüntetnek fel a csomagoláson. Igaz, az alapvető nutricionális elemek feltüntetése kötelező, de ez csak egy töredéke a teljes képnek. Most megfelelő adatmennyiséggel és erőforrással rendelkezünk ahhoz, hogy ezzel a témával komolyan foglalkozzunk.

Jelenleg egyébként átfedéses időszakban élek. Az időm 40%-át Budapesten töltöm, és a maradék 60%-ot Bostonban. De lemondtam a bostoni állásom 40%-áról azért, hogy ezt az időt Budapesten tölthessem. Budapest és Erdély számomra az otthon, és próbálom részben hazahozni azt a tudást, amelyet Amerikában szereztem. Azt tervezem, hogy Magyarországon, és akár Erdélyben, lehetőség szerint kutatócsoportokat hozzak létre. Egy csíki srác most érkezik amúgy a laboromba, hogy ott folytassa kutatását. Mindenesetre próbálok továbbra is részese lenni annak a kulturális közegnek, amelyben felnőttem, és amely érték számomra.

Fotókat készítette: Bereczky Sándor

jövőkonferenciamezőgazdaságSzékelyföld
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális