2018. szeptember 23. vasárnapTekla
EUR = 4.6559 RON
USD = 3.9517 RON
HUF = 1.4386 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2487 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,6%
BET = 8,382.72(0.34%)
Infláció = 5,41%
Alapkamat = 2,25%

Egy hashtagprofesszor reformálná meg Románia gazdaságát

Kicsid Attila Kicsid Attila utolsó frissítés: 14:52 GMT +2, 2018. július 11.

A PSD legfontosabb gazdasági stratégája szerint a #bérvezéreltnövekedés nélkül esélyünk sincs a felzárkózásra.


Minimálbér-emelés, egymást követő nyugdíjemelések, növekvő szociális kiadások, közben pedig az állam nemhogy növelné a bevételeit, hanem még adócsökkentéseket is végrehajt. A 2016 végi választások utáni gazdaságpolitikát joggal nevezték már sokkterápiának is, amelyről számos hazai és külföldi szakértőnek is az volt a véleménye, hogy a kormány veszélyes játékot játszik a folyamatos kiadásnövelő intézkedéseivel. S bár a kritikák korántsem voltak alaptalanok, mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy az intézkedések egy gazdaságnövelési stratégiát követnek, amelynek egyik legnagyobb hazai híve a PSD legfontosabb gazdasági gondolkodója, Cristian Socol.

Socol a Bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem (ASE) professzora, az országos előrejelzési bizottság (CNP) égisze alatt működő gazdaság-programozási bizottság vezetője. Victor Ponta miniszterelnöksége alatt volt a kormányfő tanácsadója is. Kicsit ellentmondásos figura, aki több állami intézménynél is dolgozott már, és aki a gazdaság állapotáról alkotott elemzéseiben a szakértői konszenzusnál gyakran jóval optimistábban, a mindenkori PSD-kormány javára értékeli a helyzetet.

Cristian Socol. Fotó: Adevărul

A közgazdászprofesszor személye azért is érdekes, mert gyakran blogbejegyzésekben magyarázza azokat a gazdaságfejlesztési stratégiákat, amelyeket a PSD kormányai szerinte már Ponta miniszterelnöksége óta követnek. Socol is abból indul ki, hogy a lassan már a világ minden bajáért felelősségre vont neoliberális gazdaságpolitikák rendkívül sokat ártottak Romániának is a rendszerváltást követő években. Szerinte hiába volt soha nem látott gazdasági növekedés Romániában, önmagában a piacok hatékonyságában és az állam szerepének csökkentésében bízni rendkívül primitív elképzelés volt.

Egyik blogbejegyzésében például azt írja, hogy ennek a primitív elképzelésnek köszönhető az is, hogy a rendszerváltást követő tranzíciós időszak első felében, az átalakulások közepette, mély recessziók követték egymást, milliónyi munkahely szűnt meg, odalettek a versenyképes ipari klaszterek és szerinte a neoliberális nézetek felelősek a gazdaságilag polarizált, és gyűlölettel teli társadalom kialakulásáért is az országban.

A közgazdászprofesszor szerint Romániának csak akkor van esélye a fejlődésre, ha szakít ezzel a gazdasági nézettel, és más gazdaságfejlesztési stratégiákat alkalmaz. Arról persze sokat lehetne vitatkozni, hogy Socol mennyiben túloz akkor, amikor mindent a neoliberális nézetek nyakába varr és kihagyja a történetből például a rendkívül gyenge színvonalú intézményrendszert, vagy a kilencvenes évekbeli korrupciót, de írásai alapján egyértelművé teszi, hogy véleménye szerint két alapvető pillérre támaszkodó gazdaságfejlesztésre van szükség Romániában ahhoz, hogy valódi felzárkózás vegye kezdetét: bérvezérelt növekedésre (#wageledgrowth) és - talán legjobb, ha a kifejezést így használjuk - developmentizmusra (#developmentism). (Mivel a kifejezéseket bejegyzéseiben Socol is így használja, ezért mi is hashtaggel láttuk el.)

#bérvezéreltnövekedés

Szóval Socol szerint a neoliberális nézeteknek néhány éven belül befellegzett, már csak azért is, mert a 2008-ban kitört válság kezelését követő években elsősorban két gazdaságpolitikai eszközt vagy stratégiát kezdtek el használni az európai országok gazdaságpolitikusai: a bérvezérelt, valamint a profitvezérelt makrogazdasági stratégiát.

Ha egy kisebb kitérővel a dolgokat jelentősen leegyszerűsítve akarjuk magyarázni, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a gazdasági válság egyfajta trendfordulóhoz is vezetett, amelyben a keresletet és a gazdasági növekedést erőteljesebben fűtő eszközök kerültek előtérbe. Marc Lavoie és Engelbert Stockhammer már egy 2012-es tanulmányukban leírják ezeket a stratégiákat, amelyekben korántsem arról van szó, hogy a jobboldali kormányok mindig a profitvezérelt modellt, a baloldali kormányok pedig a bérvezérelt modellt helyeznék előtérbe.

A profitvezérelt modell alkalmazása akkor hatékonyabb, ha a gazdaságban a vállalatok fogyasztási hajlandósága a nagyobb, illetve magas a vállalatok által elért profit újrabefektetési hajlandósága, miközben a háztartások jövedelmeiket inkább megtakarításra fordítják. Az európai gazdaságok viszont sokkal inkább a másik, bérvezéreltnek nevezett modellel írhatóak le. Európában ugyanis a fogyasztás mértéke sokkal nagyobb kölcsönhatásban van a profithányad alakulásával, mint például amilyen hatása van arra a beruházásoknak.

Így a kontinens más országai mellett Romániában is a bérvezérelt növekedési modell került elsősorban alkalmazásra. De visszatérve Socolhoz, szerinte ez azért is pozitív, mert ha növekszik az állam újraelosztása után a jövedelmekre fordított összeg (fizetések, nyugdíjak, szociális juttatások), akkor annak olyan keresletösztönző hatása van, amely végül úgyis a beruházásokhoz és a vállalatok termelésének növekedéséhez fog vezetni.

Socol szerint ugyanakkor nem is volt kérdés, hogy a román gazdaságpolitikának ezt az utat kell követnie. Azzal érvel blogbejegyzéseiben, hogy

  • miközben az EU-ban a munkabérek átlagos nagysága GDP-arányosan eléri a 47%-ot, addig Romániában a 2008-as 36,5%-ról ez a szám 2012-re 32,8%-ra csökkent;
  • Románia egyébként is az egyik utolsó helyezett az EU-ban az átlagbérek tekintetében, ami a fő oka annak, hogy egyre többen vállalnak munkát fejlett nyugati országokban;
  • ráadásul a román gazdaság potenciális növekedése sokkal érzékenyebben reagál az aggregált kereslet bővülésére is, hiszen a romániai vállalatok a többletkereslet megjelenése nélkül nehezen döntenek úgy, hogy növelik a termelésüket;
  • ráadásul szerinte egy baloldali érzelmű párt nem is tehetne mást, mint hogy ezt a bérvezérelt posztkeynesi stratégiát kövesse.

A bérvezérelt gazdaságnövelési stratégiát már 2012-ben elkezdték alkalmazni. Ugyanakkor azt Socol is beismeri, hogy az első intézkedéseik hatása nem volt tetten érhető, amit azzal magyaráz, hogy hiába emelkedett a minimálbér, Romániának akkoriban költségvetéssel kapcsolatos problémái voltak, és az akkori kormány azzal küzdött, hogy az ország kikerüljön a túlzottdeficit-eljárás alól. Ezzel magyarázható szerinte, hogy a munkabérek aránya a GDP-ben 2013-ra, a jövedelmeket növelő stratégia ellenére is 31,3%-ra csökkent, s bár 2014-ben ez a szám 32,8%-ra nőtt, 2015-re (32,3%) újabb csökkenés következett be.

A közgazdászprofesszor saját bevallása szerint ezért javasoltak 2015-ben egy sokkal erőteljesebb intézkedéscsomagot, amellyel szerinte jelentős gazdasági egyensúlytalanságok megjelenése nélkül sikerült elérni, hogy 34%-ra emelkedjen a munkabérek aránya. Ezzel magyarázható az is, hogy a PSD 2016 végi választási győzelme után 2017-re is a bérvezérelt stratégia alkalmazását javasolták, mint a fogyasztást serkentő eszközt, ami szerinte bizonyos szempontból kényszerpálya is volt, hiszen nem voltak jelentős infrastrukturális beruházási lehetőségek a fiókban.

Így növelték 2017-ben 50 milliárd lejjel a Románia által munkabérekre költött összeget: nőtt a minimálbér, az orvosok, a tanárok és további közalkalmazotti kategóriák munkabére. A 2017-es növelési hullámot 2018-ban újabb követte, amely Socol szerint év végére oda fog vezetni, hogy újabb 36 milliárd lejjel növekedjenek mindössze egyetlen év alatt a bérekre fordított kiadások.

Socol szerint a várakozások abba az irányba mutatnak, hogy a piaci  bérnövelő intézkedések hatására 2018-ban a munkabérek a GDP 37,1%-át fogják kitenni, míg 2021-re el fogják érni a bruttó hazai össztermék 40%-át. A bérvezérelt növekedésnek viszont amellett, hogy jólétnövelő hatása is van, Socol azzal érvel mellette, hogy a munkabérek növekedése, a gazdasági növekedés és az elmúlt években egyre erőteljesebben jelentkező munkaerőhiány együttesen a termelékenység növekedéséhez is fog vezetni. Ezért most már elérkezett annak az ideje is, hogy a gazdaságfejlesztési stratégiájuk másik fontos pillérét, a befektetések növekedését ösztönző intézkedéscsomagjukat gyakorlatba ültessék.

#developmentizmus

A kormány gazdasági stratégája szerint a beruházásokról és az állam gazdaságban betöltött aktívabb szerepéről szóló elgondolást már régebb ideje alkalmazzák, viszont most már nagyobb sebességi fokozatra kell kapcsolni az elképzelések gyakorlatba ültetése terén.

Socol a gazdaságfejlesztési stratégia egyik legfontosabb pontjaként az állam stratégiai szerepét emeli ki a gazdasági stabilitás, a közberuházások és az államadósság fenntartható szintjét illetően. Sokféleképpen lehet értelmezni Socol szavait, viszont érdekes, hogy a blogbejegyzéseiben éppen azzal dicsekszik, ami miatt a kormányt nagyon sok szakértő, valamint nemzetközi szervezet is kritizálta az elmúlt időszakban. A közgazdászprofesszor szerint ugyanis a kormány jól tartja a költségvetési hiány GDP-arányosan 3%-ot nem meghaladó szintjét, ami az államadósság fenntarthatóságának egyik záloga.

Tartani tartja, viszont az elmúlt év példája is azt mutatja, hogy ezt csak a közberuházások visszatartása mellett tudta megtenni, és ez a forgatókönyv számos szakértő szerint ebben az évben is könnyen megismetlődhet. A kormánykoalíció a költségvetés elfogadása után még azzal az ígérettel vágott neki ennek az évnek, hogy a beruházások értéke el fogja érni a 38 milliárd lejt. 2017-ben is hasonló összeg került bele a költségvetésbe, mint közberuházásokra fordítandó tétel, viszont még a költségvetés-kiegészítéseket is figyelembe véve csak 27 milliárd lej körüli összeg került elköltésre. A 3%-on belül költségvetési hiány még így is csak éppenhogy tarthatónak bizonyult.

Befektetésekre márpedig nagy szükség van, Socol ezért amellett is érvel, hogy Romániának egy állami kézben levő fejlesztési bankra van szüksége, és a kormánynak el kell érnie, hogy a bankszektor hosszú távú, "türelmes" befektetésekkel finanszírozza a gazdaság fejlődését. Bár bővebben nem fejti ki az ezzel kapcsolatos álláspontját, de véleménye szerint a román államnak kellene birtokolni az összes banki eszköz legalább 20%-át.

A közgazdászprofesszornak sajátos ötlete van arról is, hogy miként lehetne újraiparosítani az országot. Egy olyan beruházási alap létrehozása mellett érvel, amely azonosítaná a versenyképes iparágakat, elemezné, hogy kizárólag állami, vagy vegyes szerepvállalásra van szükség, majd licenszekkel segítené az arra érdemes vállalatokat, amelyek nyereségükből fizetnék vissza az államtól kapott segítséget. Arról a semmiképpen nem elhanyagolható kérdésről viszont nem ír, hogy ez az elképzelés mitől lenne hatékonyabb a jelenlegi piaci mechanizmusoknál.

Azt viszont egyértelműen kijelenti, hogy jelentős beruházások, nagy infrastrukturális projektek nélkül az ország gazdasági növekedése 2019 után nem fogja meghaladni az 5%-ot, akkor pedig búcsút inthetünk a felzárkózásnak. Ezért is érvel amellett, hogy olyan platformokat és kezdeményezéseket kell gyakorlatba ültetni, amelyek prioritásként kezelik a külföldi tőke Romániába vonzását, és a kis- és középvállalkozások jó kezdeményezéseinek finanszírozását.

Megbeszélés a kormány tagjai és a jegybank kormányzója között, amelyen Cristian Socol is részt vett. Fotó: comisarul.ro

#ezazértnemilyenegyszerű

A Cristian Socol által a blogbejegyzéseiben felvázolt gazdaságfejlesztési stratégia összességében persze számos pontban támadható. A szakértők többsége úgy véli például, bár kétségtelen, hogy szükség volt a bérek növekedésére, de a kormány az intézkedések bevezetésének ütemében a lehetőségeihez képest komoly túlzásokba esett. Voltak olyan becslések, amelyek szerint 2022-re oda juthatunk, hogy a 2017-ben elfogadott bértörvény hatásaként az adóbevételek fele az állami alkalmazottak fizetésére menne el, ami európai összehasonlításban példátlanul magas arány lenne.

A kormány gazdaságpolitikáját kritizálók emellett azzal is érvelnek, hogy a bérek növekedése, bár valóban jelentősen növelte a romániaiak elkölthető jövedelmét, és ezáltal a hazai fogyasztást, viszont a keresletnövelő intézkedés nem feltétlenül jól sült el abban az értelemben, hogy a hazai vállalatok termelés terén nem tudtak kielégíteni a megnövekedett igényeket. A kereslet terén keletkező nyomást Románia külföldről behozott árukkal és szolgáltatásokkal tudja kielégíteni, aminek az is az egyik következménye, hogy a hazai béremelések a külföldi vállalatok növekedéséhez, és a külföldi munkahely-teremtéshez a mi szempontunkból indokolatlanul nagy mértékben járulnak hozzá. Nem beszélve arról, hogy az importnövekedés pontosan a Socol által messze elkerülendőnek tartott belső egyensúlytalansághoz vezet azáltal, hogy jelentősen nő a külkereskedelmi mérleg hiánya, ami részben magyarázza a magasabb inflációt, a lej romló értékét és a kamatlábak növekedését is.

Legutóbb Mugur Isărescu, a jegybank kormányzója hívta fel a figyelmet arra, hogy a kormány által a gazdaság élénkítésére alkalmazott stimulusok, az adócsökkentések és a fizetések növekedése könnyen belátható, hogy nem folytathatóak a végtelenségig. "A fizetések és a termelékenység, a bevételek és a kiadások közötti korrelációk nagy tűzerővel fognak visszaütni. Ezeket az ellentéteket nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen ha nem mi, akkor a piac, a gazdaság fog korrekciókat végrehajtani, ilyen vagy olyan formában. És akkor majd az lesz a kérdés, hogyha elhasználtuk ezeknek a stimulusoknak a hatását, akkor lesz-e majd mit a helyükbe tenni?" - tette fel a kérdést Isărescu.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális