2018. október 18. csütörtökLukács
EUR = 4.6658 RON
USD = 4.0493 RON
HUF = 1.4494 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2669 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,6%
BET = 8,599.66(-0.81%)
Infláció = 5,41%
Alapkamat = 2,25%

Mitől ilyen alacsonyak a székelyföldi bérek? Hát nem a termelékenység miatt

Kicsid Attila Kicsid Attila utolsó frissítés: 20:00 GMT +2, 2018. április 18.

A termelékenység alapján nehéz megmagyarázni, hogy miért ilyen alacsony a Hargita és Kovászna megyeiek átlagos fizetése.


Nemrég egy interaktív térkép segítségével mutattuk be, hogy 2017-ben miként alakultak a nettó átlagbérek Románia megyéiben. Az ilyen összehasonlításoknak általában két előre borítékolható fontos következtetése szokott lenni számunkra:

  • Az első, hogy az ország nagy regionális központjai, illetve a főváros még inkább előnybe kerülnek a szegényebb, elmaradottabb megyékkel szemben (bár ebben a tekintetben mintha azért megmozdult volna valami az elmaradottabb megyék felzárkózása terén is, de infrastruktúra, magas színvonalú oktatás nélkül azért nincsenek könnyű helyzetben);
  • A második fontos következtetés, hogy két székelyföldi megyének, Hargitának és Kovásznának lassan már inkább azért kell szorítani, hogy legalább a moldvai megyékkel szembeni versenyt megnyerjék.

A térképen a magasabb nettó átlagbérrel rendelkező megyék sötétebb, az alacsonyabb nettó átlagbérrel rendelkező megyék világosabb színnel vannak jelölve. A részletesebb adatokért kattintsatok a térképre.

Az alábbi táblázat azokat a megyéket foglalja össze, ahol 2017-ben a statisztikai hivatal a legalacsonyabb nettó átlagbéreket mérte. A táblázatban az is szerepel, hogy mekkora volt a növekedés az átlagbérekben 2016-hoz viszonyítva. Ahogy azt a korábbi cikkünkben is kiemeltük, bár Hargita és Kovászna megyében is szépen növekedtek a nettó fizetések az elmúlt évben a 2016-ban mért adatokhoz viszonyítva, mindkét megye a legrosszabb ötben foglal helyet. Hargita megye tulajdonképpen csak Teleorman megyét tudja lekörözni, és a két székely megyénél számos, általában jobban lesajnált moldovai megye is "előkelőbb" helyen szerepel.

Ha azonban arra a kérdésre keressük a választ, hogy mivel magyarázható Hargita és Kovászna megye leszakadása a bérek tekintetében, akkor kisebb problémával szembesülünk. Adná magát ugyanis a magyarázat, hogy a két megyénél tapasztalható leszakadás a bérekben annak lehet az oka, hogy a térségben alacsonyabb a termelékenység, illetve olyan alacsonyabb hatékonysággal működő vállalatok vannak jelen, amelyek elsősorban csak az olcsó munkaerő okozta kedvező helyzet miatt vetették meg a lábukat a térségben.

Ha azonban az Eurostat megyék termelékenységére vonatkozó adataiból próbálunk következtetést levonni ezzel kapcsolatban, akkor arra jutunk, hogy Hargita és Kovászna megye korántsem áll rosszul országos összehasonlításban a termelékenység tekintetében (Maros megye meg pláne). Ráadásul még azoknál a moldvai megyéknél is jóval jobban állnak, amelyekkel jelenleg csak tartani tudják a lépést a fizetések tekintetében.

Miért ennyire lényeges a termelékenység, amikor a fizetésekről beszélünk?

A munkatermelékenység általában jó képet mutat egy ország, vagy akár egy térség általános gazdasági állapotáról is, de emellett a munkabérekre is jelentős hatással van. A munkáért kifizetett munkabér ugyanis nagyjából a munkás által előállított többletértékkel mozog együtt hosszú távon. Vagyis, ha egy munkás egységnyi idő alatt kisebb termelékenységgel dolgozik, akkor ennek megfelelően a vállalat kevesebbet is fog fizetni neki, hiszen ellenkező esetben a cégnek nem éri meg az alkalmazottat foglalkoztatni sem, ugyanis csak veszteséget termelne.

A termelékenység persze egy nagyon bonyolult témakör, de amit ebben a cikkben most érdemes kiemelni, hogy korántsem kizárólag a munkás képességeitől, szorgalmától függ. Az, hogy egységnyi idő alatt feleannyit termelünk, mint egy nyugati ország munkása, az sokkal inkább az alkalmazottak rendelkezésére bocsátott eszközöktől, technológiától függ, sőt, az olyan tényezők is szerepet játszanak benne, mint az infrastruktúra vagy az intézményrendszer fejlettsége. Nem nehéz belátni ugyanis, hogy amennyiben egy személy fejlett technológiával termel, a termékeit a fejlett infrastruktúrának köszönhetően viszonylag olcsón lehet szállítani, és nem hátráltatja sem őt, sem a vállalatát a munkában az intézmények nehézkes működése sem, akkor sokkal hatékonyabban tud dolgozni, és a munkaadónak magasabb fizetést éri meg neki adni.

A termelékenység elég felkapott téma volt mostanában, hiszen az elmúlt időszakban a gyakran bekövetkező hatósági bérnövelések miatt sokat hangoztatták a közgazdászok, hogy az ilyen intézkedéseknek összhangban kell lenniük a termelékenység alakulásával. Hiszen a mesterségesen emelt bérek nagyon gyakran a jólét helyett inkább csökkentik a megtermelt jövedelmet: ha a munka úgy lesz drágább, hogy közben a termelékenység nem növekedik, akkor a vállalatnak már nem éri meg foglalkoztatni az embereket, és inkább elbocsátanak, visszafogják a termelést, tehát összességében fordítva is elsülhet egy ilyen intézkedés.

Egy munkaerőhiánnyal, kivándorlással küzdő gazdaságban persze az elmélet gyakran borul, aki viszont azt állítja, hogy egyetlen tollvonással lehet nyugati fizetéseket, jobb életszínvonalat biztosítani nálunk, az egyértelműen nem mond igazat. A témáról bővebben itt és itt olvashattok.

Fotó: Haáz Sándor/MTI

Akkor hogy is állnak a székelyföldi megyék termelékenységben?

Bár a termelékenységről nem érhetőek el nagyon friss adatok megyei bontásban, de azért a néhány évvel korábbi, 2015-ös statisztikákból is megfelelő következtetéseket vonhatunk le róla. A megyékre szóló termelékenység számításánál két fontos szempontot kell figyelembe vennünk:

  • Az első, hogy mekkora volt az adott megyében az úgynevezett bruttó hozzáadott értek. Vagyis mekkora volt az az érték, amellyel a különböző termékek vagy szolgáltatások végértékéhez az adott térség vállalatai hozzájárultak. Ezt többnyire úgy számolják ki, hogy a bruttó hazai termékből levonják a termelőfogyasztást.
  • A második szempont pedig nyilván az, hogy mekkora az adott megye lakossága. Hiszen csak így kaphatjuk meg, hogy mekkora volt az egy főre jutó termelékenység.

Az így kiszámolt egy főre jutó bruttó hozzáadott érték alapján nem meglepő, hogy azok a megyék állnak legjobban, amelyekre általában Románia nagy gazdasági központjaiként gondolunk. A listát messze Bukarest vezeti, Constanța megye második, harmadik Kolozs, negyedik Temes, míg ötödik helyen Brassó megye áll.

Ami viszont különös, hogy a gazdasági szempontból általában a listák végén szereplő Hargita és Kovászna megye egyáltalán nem áll olyan rosszul a termelékenységét tekintve, mint arra például a bérek alapján következtetni lehetne. Kovászna megye, amely a fentebb mutatott táblázatban az ötödik legrosszabb helyet foglalta el 2017-ben a nettó átlagbérek tekintetében, ezen a listán viszonylag könnyedén a középmezőnyben szerepel, Hargita megye pedig, a tavalyi évre számított második legalacsonyabb nettó átlagbérrel a lista 10. helyén foglal helyet. És ha már Székelyföldnél tartunk, akkor Maros megye 7. helye is nagyon előkelőnek számít.

Adatok forrása: Eurostat

Adatok forrása: Eurostat

A fenti ábra pedig még inkább azt támasztja alá, hogy a székelyföldi megyék termelékenység tekintetében magabiztosan túlteljesítik azokat a megyéket, amelyekkel a nettó bérek tekintetében nagyon hasonló szinten állnak. Ugyan az Eurostat-felméréssel kapcsolatban érdemes megjegyezni azt, hogy több helyen is kicsit furcsa adatok követik egymást. (Ilyen például, hogy Kovászna megyében 2014-ről 2015-re majdnem 20 ezer személlyel nő a dolgozó személyek száma, ez pedig az ábrán a csökkenő termelékenységi adatokban érhető tetten). De az adatsorok alapján a Kovászna és Hargita megyei alkalmazottak joggal tehetik fel a kérdést, hogy a magasabb produktivitásuk miért nem érhető tetten a magasabb fizetésekben is?

Arra, hogy mi lehet a válasz erre a kérdésre, egy későbbi cikkünkben visszatérünk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális