2018. július 18. szerdaFrigyes
EUR = 4.6572 RON
USD = 3.9685 RON
HUF = 1.4421 RON
GDP-növekedés = 4,0%
Átlagbér = 2487 lej (nettó)
Munkanélküliség = 4,6%
BET = 8,005.25(0.26%)
Infláció = 5,41%
Alapkamat = 2,25%

Bálint Csaba: 2022-re oda juthatunk, hogy az adóbevételek fele fizetésekre megy

Kérdezett: Kicsid Attila utolsó frissítés: 14:17 GMT +2, 2017. május 12.

Ha a bértörvény módosítások nélkül megy át, akkor alig marad forrás arra, hogy tényleg komoly infrastrukturális beruházásokat vigyünk véghez az OTP Bank Románia makrogazdasági elemzője szerint.


Bálint Csaba szerint bár tavaly majdnem 5%-os volt a gazdasági növekedés, nem ez Románia igazi arca. A költségvetést továbbra is nagy kérdőjel övezi, a közalkalmazotti bértörvény elfogadása azt eredményezheti, hogy nem marad pénz beruházásokra. A kormány által tervezett új adórendszer bevezetése pedig több szempontból is nagyon kockázatos. Az OTP Bank Románia makrogazdasági elemzőjét a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kolozsvári szervezetének borkóstolóján tartott előadása után kértük meg, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.

Románia már évek óta nagyon szép növekedési pályán van. Ha csak szigorúan a számokat nézzük, akkor bármelyik ország megirigyelhetné ezt a teljesítményt. Viszont ha a számok mögé nézünk, akkor sok problémára hívják fel a figyelmet a szakértők, például, hogy ezt a növekedést a fogyasztásnak köszönhetjük elsősorban.

- A tavalyi 4,8, majdnem 5%-os gazdasági növekedésre nem jelenthetjük ki azt, hogy ez volna Romániának az igazi arca. A potenciális növekedési ütem, vagy más szóval, amire Románia gazdasága valóban képes anélkül, hogy jelentős egyensúlytalanságok épülnének fel, valahol a 3-3,5%-os sávban mozog. Ahhoz, hogy a GDP hosszú távon is egészségesen tudjon növekedni, szükség van munkaerőre, tőkére, egy másik szemszögből nézve beruházásra, illetve technológiai fejlődésre. A válság kirobbanását követően a gazdaság nagyon nehéz helyzetbe került, de 2011-ben megtörtént a fordulat, és ezt követően a dolgozók száma elkezdett ismét növekedni, a beruházások volumene újra emelkedett, a termelékenység tekintetében is láthattunk egyfajta felzárkózást, illetve a produktív külföldi tőkebefektetések is bővültek. Ezek a hosszú távú faktorok 3-3,5%-os potenciális növekedést tesznek lehetővé.

Rövid távon viszont számos más tényező is közrejátszik, amelyeken keresztül mind a keresletet, mind pedig a kínálatot képesek vagyunk befolyásolni. Ha visszautazunk néhány évet az időben, azt vesszük észre, hogy ezt a 3-3,5%-os növekedést már korábban sikerült elérnünk. A 2015-ös és 2016-os áfacsökkentés, illetve általában a költségvetési lazítás viszont egy plusz lökést adott a gazdaságnak. Az empirikus kutatások azt mutatják, hogy egy 1 százalékpontos költségvetési lazítás nagyságrendileg 0,3-0,4%-ot tud hozzáadni a gazdaság növekedéséhez. Természetesen ez nagyban függ attól, hogy a gazdaság az üzleti ciklus melyik szakaszában tartózkodik.

Hogyha egy recessziós űrben, tehát potenciális szint alatt teljesít a gazdaság, akkor a költségvetési lazítás pozitív hatása ennél jelentősen magasabb is lehet. Azonban érdemes megjegyezni, hogy ez fordítva is igaz. Ebből kifolyólag nem bölcs dolog épp akkor lazítani a költségvetésen, amikor a gazdaság már túlhevült állapotba került, ugyanis ebben esetben a lazítás pozitív hozadéka sokkal alacsonyabb a növekedésre nézve, illetve az ilyen irányú lépések rendszerint további egyensúlytalansági problémákhoz vezetnek.

A költségvetésen túl érdemes kiemelni a monetáris politika támogató szerepét is. A ROBOR (romániai bankközi kamatláb) új mélypontokra ért. Az alacsonyabb kamatszint alacsonyabb hitelrészleteket eredményezett, valamint segítette a hitelezési aktivitás helyreállását. Ezek a folyamatok is egy plusz lökést eredményeztek, további tizedszázalékokat hozzáadva a tavalyi gazdasági növekedéshez. Fontos megjegyezni, hogy mivel a monetáris politika tekintetében nincsen hely további lazításra, vagyis arra lehet számítani, hogy beindul a kamatok növekedése, normalizálódási időszak elé nézünk, ezért ebből az irányból jelentős plusz stimulusra szerintünk már nem lehet számítani. A költségvetés viszont egy nagy kérdőjel. Alapvetően ott sincs több mozgástér, mert már tavaly elértük a felső, 3%-os deficit küszöböt, de egyelőre nem világos, hogy a kormány az új terveivel kapcsolatban milyen döntéseket hoz, vajon tényleg a jelenlegi elképzelések mentén vezeti majd be ezeket, vagy lesznek jelentősebb korrekciós lépések, annak érdekében, hogy a hiány ne szaladjon el messze a céltól.

Összefoglalva, a nagykép azt mutatja, hogy Románia gazdasága 3-3,5%-ot tud hozni. A közel 5%-os növekedés, nem szakmai kifejezéssel élve, szerencsés csillagállás alatt született. Arra számítunk, hogy a gazdaság a következő időszakban fokozatosan elkezd lassulni, megközelítve a potenciális növekedési szintet. Természetesen azt azért meg kell jegyezni, hogy egy 3%-os ütem is kiválónak számít eurózónás viszonyok között.

A kormány még idén év közepére ígéri az új közalkalmazotti bértörvény életbe léptetését, amely szakértők szerint elképesztő terheket ró a költségvetésre. Ha ebben a formában fogadják el a törvényt, a pénzügyi tanács szerint Románia 2022-re gyakorlatilag csak a fizetésekre és az államapparátus működésére fog majd költeni, másra egész egyszerűen nem marad pénz. Milyenek lehetnek ennek a bértörvénynek a gazdasági hatásai?

- 2022-re oda juthatunk, hogy nagyságrendileg az adóbevételek fele menne majd fizetésekre. Ez az arány európai léptékben mérve példátlanul magas volna. Jelenleg GDP arányosan az állami alkalmazottak fizetésére kicsivel több, mint 8%-ot költünk. Ha módosítás nélkül kerül gyakorlatba ültetésre a terv, ez az arány elérheti a 12%-ot, jelentősen meghaladva az EU-s átlagot. Ez a 12% önmagában nem is volna baj, az igazi probléma ott van, hogy nálunk az adóbevételek GDP arányosan sokkal alacsonyabbak mint az EU-s tagországok többségében, ezért a béremelésekhez szükséges forrásokat nagyon nehéz volna előteremteni. Egyrészt viszonylag alacsonyak az adókulcsok, többek között az áfacsökkentések hatására, másrészt az adók beszedése is nagyon körülményes. 100 lejnyi áfából csak kicsit több mint 60 lejt tudunk beszedni Romániában, amíg Németországban például 90%-os hatékonysággal működik a behajtás.

Ha a bértörvény módosítások nélkül megy át, akkor alig marad forrás arra, hogy tényleg komoly infrastrukturális beruházásokat vigyünk véghez. És amikor infrastruktúráról beszélünk, nem csak az autópályákra kell gondolni, hanem hagyományos utakra, gyorsforgalmi utakra, csatornarandszerekre, kórházi épületek, iskolák rendbehozatalára, új gépek és eszközök beszerzésére és még hosszasan sorolhatnánk. Ahogy a Nemzetközi Valutalap egyik jelentése is rámutatott, jelenleg nem csak az okozhat gondot, hogy mekkora az államháztartás hiányának a mértéke, hanem az is aggasztó, hogy milyen magának a költségvetésnek a szerkezete. Olyan költségvetésünk van, amelyik elsősorban a fogyasztást serkenti tovább, mindezt a beruházások kárára. A hazai fogyasztás már most is gyorsan növekszik, ezen a területen nincsen szükség külön segítségre, nem kell tovább serkenteni. A keresletet rövid távon az áfacsökkentésekkel valóban fel tudjuk futtatni, de hosszú távon a növekedéshez nélkülözhetetlenek a beruházások, szükség van infrastruktúrára, hatékony oktatásra és egészségügyre. Ezekre viszont nem igazán fog pénz maradni, legalábbis korrekciós lépések nélkül nem látom, hogy honnan lenne rájuk elegendő forrás. 

Adóreformra mindenki szerint szükség van, de a globális, háztartásokra kivetett adórendszer lehet tényleg a megoldás? Mik lehetnek a hátulütői ennek?

- Véleményem szerint ezzel az egyik probléma az, hogy pénzügyi tudatosság tekintetében még nem állunk ott, hogy egy ilyen rendszer jól tudjon működni. Egy másik fontos tényező, hogy az adókulcs 16%-ról10%-ra mérséklődik, számos esetben pedig adómentessé válnak a jövedelmek. Ez azt jelenti, hogy potenciális adólejeket veszítünk el akkor, amikor már egyébként is egyre nagyobb a hiány a költségvetésben. Azt is fontos kiemelni, hogy ez az új rendszer rendkívül bonyolult a korábbihoz képest. Adószakértők kell majd végiglátogassák a családokat a legnagyobb városoktól a legszélreesőbb falvakig.

Az elképzelés szerint a háztartások nem havi részletekben, hanem évente kétszer egy-egy jelentősebb összeget kell majd kifizessenek az adóhatóság felé. Sajnos nehéz azt elképzelni, hogy minden háztartás tudatosan fog takarékoskodni annak érdekében, hogy a szükséges összeg rendelkezésre álljon a kifizetés napján.

Azon kívül, hogy pénzügyileg nem vagyunk elég fegyelmezettek, van egy további probléma is. A kormányzat saját becslése szerint is szükség volna 35 ezer adótanácsadóra ahhoz, hogy a tervet meg lehessen valósítani. 35 ezer tanácsadót viszont nagyon nehéz egy olyan piacról összegyűjteni, ahol már most is jelentős hiány van felkészült munkaerőből. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a munkanélküliségi arány nemrég rekord mélységbe süllyedt. Most áprilisban a mutató 5,3%-on állt, ilyen alacsony szinttel még 2008-ban sem találkoztunk. A nyilatkozatok szerint az adótanácsadók bérjutattása 10 ezer lejt tenne ki. Ez egy hónapban 350 millió lejt, éves szinten pedig 4,2 milliárd plusz kiadást jelentene a költségvetésnek, vagy GDP arányosan 0,5%-ot. Ennyi az indulóköltsége a rendszer működésének, és ekkor még egyetlen lejt sem hajtottunk be.

Mindezek mellett egy cash flow probléma is felmerül az új adótörvénnyel kapcsolatban. Ugyanis ha ezt bevezetjük jövőre, akkor az azt jelenti, hogy 2018-ban jövedelemadóból származó bevétel nem folyik be a költségvetésbe. Gyakorlatilag másfél év telik el addig, amíg először elkezdenek csordogálni a költségvetésbe a pénzek. Ez nyilván jelentős finanszírozási szükségletet jelent majd az államháztartásra nézve, amit feltehetően hitelekből, állampapírkibocsátáson keresztül sikerül majd megfinanszírozni. Mindezt egy olyan időszakban, amikor  a kamatok várhatóan elkezdenek emelkedni.

Természetesen maga az alapelképzelés nem ördögtől való. Ehhez némileg hasonló rendszerrel például az Egyesült Államokban is lehet találkozni. Öszességében inkább arról van szó, hogy egy ilyen összetett mechanizmusra még nem vagyunk felkészülve, valószínűleg nem ez az alkalmas időszak. Talán egy 10-15 éves horizonton, amikor nem csak a lakosság válik pénzügyileg tudatosabbá, hanem az illetékes hatóságok is hatékonyabb belső információs rendszereket építenek ki, akkor egy nagyon alapos felkészülési ciklust követően ezt a fajta megközelítést be lehetne vezetni. De így, egyik évről a másikra, rendkívül kockázatosnak tűnik. 

Mennyire nehéz ilyen bizonytalanság mellett előre látni azt, hogy miként fog teljesíteni a gazdaság egésze, és a gazdaság különböző szektorai?

- Mindenképp megnehezíti a dolgunkat az, amikor egy olyan alapjaiban más adórendszer van a tervek asztalán, aminek a hatásait tényleg rendkívül nehéz felmérni. Ilyenkor az előrejelzések hibamarzsai emelkednek. A statisztikai előrejelző modelljeinkbe nehéz ezeket a bizonytalanságokat átvinni. Ha tényleg jóváhagyásra kerül az új bértörvény, akkor az például egy egész láncreakciót indít el. Várhatóan ez megdobja majd a belső keresletet, ami erősíteni fogja az inflációs nyomást, serkenti az importot. Emellett a magánszektornak is válaszolnia kell egy ilyen jellegű béremelésre, egyfajta bérspirált elindítva. És mindezt egy olyan környezetben, amikor a munkaerőköltségek már egyébként is nőnek. Az infláció megugrása is gyorsabb lehet annál, mint amivel az alapforgatókönyvünkben számolunk. Ez azt vonhatja maga után, hogy a jegybank is rá lesz kényszerülve arra, hogy gyorsabb ütemben emelje az alapkamatot.

Azt is nehéz előre látni, hogy milyen korrekciós lépések jöhetnek, vajon a döntéshozók gondolkodnak szektoriális adókon? A bevezetett lazító intézkedések hatására tavaly Románia mutatta fel a harmadik legmagasabb költségvetési deficitet az Európai Unióban, miközben korábban pozitív példaként szolgált számos tagország számára. Fontos azt is kiemelni, hogy ilyen gyors egyenlegromlást 2016-ban sehol máshol nem lehetett látni. A várakozások szerint pedig idén már Románia kerülhet az EU élére a deficit tekintetében. Ez minden bizonnyal szemet szúr majd nem csak itthon, hanem az Európai Bizottságban is.

Ilyen bizonytalanságok mellett mennyire sérülékeny a román gazdaság a számos világgazdasági kockázattal szemben?

- Jelenleg Románia makrogazdasági szempontból rendkívül stabil, sőt, ilyen kedvező helyzetben talán sosem volt. Az egyetlen kiemelendő belső kockázat a költségvetés. Hogyha nem engedjük el a költségvetési hiányt, és ennek megfelelően a gazdaság sem pörög túl, akkor, azt hiszem, hogy 2008-hoz képest sokkal nyugodtabban állhatunk egy új gazdasági világválság elé.

A gazdaság külső finanszírozási képessége enyhén pozitív tartományban áll, azaz nincs szükségünk külső hitelekre, persze ebben fontos szerepet játszanak az EU-s alapok is, mivel ezek nem generálnak adósságot. Közvetlenül a 2008-as válságot megelőző időszakban ez egyáltalán nem volt így. A külső finanszírozási mutatóink GDP arányosan messze 10% feletti deficitet jeleztek. Más szóval élve, ennyi forrásra volt szükségünk ahhoz, hogy hozni tudjuk a rekord növekedési számokat. Amikor a külső csapok elzárultak a válság hatására, az az ország gazdaságát nagyon érzékenyen érintette. Fontos volna, hogy a döntéshozók a jelenlegi kedvező gazdasági feltételek közepette, sokkal inkább a hosszú távú problémák megoldására figyeljenek. Felelős és szakmai szempontból jól kivitelezett intézkedésekkel akár egy lengyelországi forgatókönyv is képbe kerülhet. Lengyelország 2009-ben elkerülte a recessziót, ebben fontos szerepet játszottak a válság előtt végrehajtott reformok.

Kockázatokból most is számosat találunk, elég a kínai vállalati szektor addósághegyeire gondolni, az EU-ban a ciklikus fellendülés ellenére több tagállam is strukturális problémákkal küzd - itt Olaszország példáját érdemes kiemelni, de Görögország helyzete sem oldódott meg, a görög államadósság továbbra is fenntarthatatlannak tűnik. Nem utolsó sorban pedig az új Trump adminisztráció is okozhat még meglepetéseket. Ezért is nagyon fontos felelősen kihasználni ezt a Románia számára most még láthatóan kedvező időszakot.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális