2020. szeptember 22. keddMóric
EUR = 4.8590 RON
USD = 4.1404 RON
HUF = 1.3419 RON
GDP-növekedés = -10,5%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,019.56(1.44%)
Infláció = 2,68%
Alapkamat = 1,50%

Ha mi vagyunk Európa sereghajtói, akkor miért nem nálunk a legolcsóbbak az élelmiszerek?

szerk. utolsó frissítés: 14:19 GMT +2, 2016. október 06.

Az élelmiszer drágább nálunk, mint több fejlettebb régiós országban. Mi a magyarázat? 


Hiába vagyunk az unió egyik sereghajtója, a régiós országokhoz viszonyítva drága nálunk a liszt, a cukor, de a disznó- és csirkehús is. Ráadásul az Eurostat statisztikáit vizsgálva az olcsó sör országának sem igazán nevezhetnénk Romániát. 2015-ben az élelmiszerek átlagos ára még az áfacsökkentés ellenére is magasabb maradt nálunk, mint a régiós országok többségében. Az Európai Unió statisztikai hivatalának elmúlt évre vonatkozó adatait vizsgálva Lengyelországról és Bulgáriáról komolyabb elemzés nélkül is ki lehet jelenteni, hogy olcsóbb ott élelmiszert vásárolni, mint nálunk. A fejlett nyugat-európai államokhoz viszonyítva az élelem drágaságát tekintve persze továbbra is jól állunk: Finnországban egy kilogramm csirkemell például 58 lejbe kerül átszámítva.

Az élelmiszerárak régiós összehasonlításáról az Adevărul Financiar készített elemzést nemrégiben. Ebben annak az okait is körüljárták, hogy bár az ország fejlettség szempontjából csupán Bulgáriát előzi meg az Európai Uniós országok között, több élelmiszerkategória esetén mégis a nálunk fejlettebbnek tartott régiós országokban értékesített termékek az olcsóbbak. 

Forrás: agora.md

Kisebb a vásárlóerőnk, olcsóbb a munkaerőnk. Akkor miért drágább az élelmiszerünk?

Az elemzés szerint az egyik legfontosabb ok abban keresendő, hogy a hazai üzletláncok polcaira felkerülő termékek ugyan jelentős arányban készülnek itthon, fontos alapanyagok mégis külföldről kerülnek beszerzésre, jellemzően drágán. Emellett a régiós országokhoz viszonyítva elavultabbak a termelési technológiáink is, a hatékonytalanabb előállítás így gyakran drágább végterméket is eredményez. Az Adevărul Financiar szerint a Romániában jelen levő üzletláncok ráadásul jellemzően magasabb profitmarzssal is dolgoznak, ami még egy kicsit dob az üzletek polcaira kerülő termékek árán.

Ugyan nem közvetlen módon, de az is jelentősen növeli az előállítási költségeket, hogy a gazdálkodók a régiós versenytársaikhoz viszonyítva drágábban jutnak finanszírozáshoz. Egy pénzügyileg is fenntartható vállalkozáshoz, főleg, amely valamilyen hitellel is rendelkezik, a hazai termelők kénytelenek drágábban adni a termékeiket, mint a régiós versenytársaik. Részben ezzel, és persze a gyártási technológiák elmaradásával is magyarázható, hogy akár disznóhúsból, akár gabonafélékből származó termékekről beszélünk, a nálunk előállított végtermék nagy valószínűséggel többe fog kerülni, mint azokban az országokban, ahonnan az elkészítéshez fontos alapanyagok származnak.

Persze nem kell mindent az alapanyagra és a finanszírozásra fogni

A kizárólag itthon készült élelmiszerek régiós országokéhoz viszonyított áraiban is bőven lehet találni elsőre nehezen magyarázható különbségeket. Ilyen például, hogy Romániában a keleti országokhoz viszonyítva annak ellenére is drága a liszt, hogy az ország Európa egyik legnagyobb gabonatermesztője. Az Eurostat adatai szerint míg Romániában 0,62 eurós (2,75 lejes) kilogramonkénti átlagáron lehetett tavaly lisztet vásárolni, addig Bulgáriában 0,55 euró (2,44 lej), Lengyelországban 0,56 euró (2,48 lej), Csehországban és Szlovákiában egyaránt 0,46 euró (2,04 lej) volt egy kilogram liszt ára. 

Forrás: locavore,hu

A helyzetet a szakértők a hazai kereskedők, illetve a feldolgozó üzemek, malmok tevékenységével magyarázzák. Az Adevărul Financiar megkeresésére Adrian Rădulescu, volt mezőgazdasági állalmitkár kijelentette, hogy hiába volt idén jó gabonatermés, az árakat ebben az évben sem a gazdák, hanem a feldolgozók és a kereskedők határozzák meg, jellemzően úgy, hogy jókora nyereséget könyvelhessenek el.

A sertés- és csirkehús árában is Lengyelország áll jobban

Az Eurostat adataiból az is kiderül, hogy a sertéshús kilogramonkénti ára tavaly átlagosan 3,91 euró (17 lej) volt Romániában, míg Lengyelországban például 3,34 euróért (14,8 lej) lehetett disznóhúst vásárolni. Az akár komolynak is tekinthető árkülönbségnek több vetülete is van, egyik magyarázata, hogy a központi statisztikai intézet szerint Románia éves szükséglete mintegy 11 millió sertés, miközben az ország sertésállománya májusban 4,66 millió volt. És hiába a jelentős disznóhúsimport, ezek a számok is azt mutatják, hogy a hazai sertéshúspiac korántsem telített, ennek pedig felhajtó ereje van az árakra. 

Forrás: origo.hu

Az ágazaton emellett az a 13 évig tartó, két hete feloldott embargó sem segített, amely miatt az ország nem exportálhatott élő sertést, illetve feldolgozott húsárút más uniós tagállamokba. Az ágazatnak szakértők szerint évente 40 millió eurós kárt okozott a tiltás. Most viszont jót tehet az ágazat hatékonyabb működésének, hogy a húsipari vállalatok várhatóan októberben kezdhetik újra a kivitelt nemcsak az uniós piacra, hanem harmadik országokba is.

Ami viszont a csirkehús árát illeti, a régiós országok közül nálunk lehet a második legolcsóbban hozzájutni. Lengyelország ugyanakkor ebben a termékkategóriában is olcsóbb. Míg az elmúlt évre vonatkozó adatok szerint Romániában átlagosan 4,63 euróért (20,5 lej) lehetett egy kiló csirkemellet vásárolni, addig Lengyelországban ez a szám majdnem egy euróval volt alacsonyabb, átlagosan 3,67 euró (16,3 lej). 

Forrás: origo.hu

Van valami lengyel titok?

És ezen a ponton tényleg felmerülhet, hogy mi a titkuk a lengyeleknek. Az Eurostat adatai szerint Lengyelország az alacsony élelmiszerárak abszolút legjobbja a régióban. Akár lisztről, cukorról, disznóhúsról, csirkehúsról vagy sörről beszélünk, a nagyobb vásárlóerővel rendelkező lengyelek olcsóbban jutnak hozzá, mint a romániaiak.

Az Adevărul Financiar elemzése szerint a kérdésre a választ főként az alacsonyabb lengyel finanszírozási költségekben kell keresni: míg egy lengyel vállalkozó 2-2,25%-os kamatláb mellett vehet fel hitelt, addig a romániai versenytársaik mindezt 7-8%-os kamatláb mellett tehetik meg. Adrian Rădulescu szerint hasonló finanszírozási feltételek mellett a hazai termelők is olcsóbban tudnák a termékeiket előállítani. A lengyel modell másik nagy erőssége emellett, hogy az ottani vállalatok integrált formában működnek, ami nagyon sok esetben a termelési lánc minden pontját lefedi. De nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a lengyel gazdák jelentős uniós és állami támogatást is kapnak, aminek köszönhetően gyakran szinte előállítási költségen adhatják tovább a termékeiket.

Az alábbi ábrán a fontosabb élelmiszerek árát hasonlítottuk régiós viszonylatban:


Create bar charts



Nyugat-Európához nem nagyon van értelme mérnünk magunk

Ha a hazai élelmiszerárakat a nyugat-európai országokéhoz hasonlítjuk, akkor több termék tekintetében is két-, vagy akár háromszoros különbség is volt tavaly az árakban. Hollandiában és Norvégiában egy kiló sertéshús ára átlagosan 7,93 euró (35,2 lej), illetve 9,93 euró (44,13 lej) volt 2015-ben. Finnországban és Norvégiában egy kg csirkemell egyaránt 13 euróba (57 lej) került átagosan. Az olcsóbb termékeknél, például a cukornál is jelentős volt a különbség. Míg Hollandiában 1 euróba (4,44 lejt), Norvégiában 2,15 euróba (9,55 lejt), addig Romániában és Lengyelországban 0,53 euróba (2,35 lej) kerül egy kg cukor.

Az euróban meghatározott árak lejbe való átszámításánál a 2015-ös 4,445 lej/eurós átlagos árfolyamot használtuk.

élelmiszerRégió
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

lokális