2020. december 1. keddElza
EUR = 4.8735 RON
USD = 4.0875 RON
HUF = 1.3462 RON
GDP-növekedés = -10,3%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,286.11(0.36%)
Infláció = 2,45%
Alapkamat = 1,50%

Mit jelentene Románia számára az európai minimálbérről szóló irányelv?

Kérdezett: Kádár Kata utolsó frissítés: 18:38 GMT +2, 2020. október 30.

Az intézkedés nem határozna meg egy közös minimálbér-szintet, hanem csak egy keretet adna. Winkler Gyula EP-képviselőt kérdeztük arról, hogy mire számíthatunk.


Az Európai Bizottság szerdán bejelentette, hogy minimálbérre vonatkozó irányelv-javaslatot készül kidolgozni az Európai Unió tagállamai számára, amellyel az uniós munkavállalók tisztességes megélhetését, valamint a tagállamok kohéziójának biztosítását hivatottak elősegíteni. Az intézkedés nem határoz meg közös minimálbér-szintet, hanem egy keretet adna arra, hogy a tagállamok méltányos és erős gazdaság megteremtésére törekedjenek. A bejelentésről itt írtunk bővebben.

További információkért Winkler Gyulát, az RMDSZ EP-képviselőjét kerestük meg, akit az irányelv mögött álló érvekről, valamint a szabályozás várható tartalmáról kérdeztünk.

Ez tehát egy direktíva. De mi az alaphelyzet?

Winkler Gyula: – Az Európai Unió tagállamainál két típusú szokásjog van érvényben, ami a minimálbér meghatározását illeti. A legtöbb tagállamban, szám szerint 21-ben (Romániát is beleértve) a minimálbért törvény által határozzák meg. Romániában többfajta minimálbér érvényes: van egy általános, egy felső végzettséggel rendelkezők számára szóló, valamint külön minimálbér az építkezési szektor számára, ez az ország egyik különlegességének számít. Más tagállamok a kollektív bértárgyalások eredménye szerint szabják meg a minimálbért. Ide tartozik hat tagállam: Dánia, Finnország, Svédország, Ausztria, Ciprus és Olaszország. Ezekben az országokban a szakszervezetek és a patronátusok (munkáltatók egyesületei) megszabott procedúra szerint tárgyalnak, és ennek eredményeképp határozzák meg a minimálbért.

Az irányelv megfogalmazásáról az Európai Unióban éles vita volt az elmúlt időszakban, erre vonatkozóan mindenki küldhetett javaslatot. Lényegében az előkészítő fázis eredménye a mostani bejelentés. Procedurális szempontból még kiemelném: ez még javaslat, amelyet az Európai Bizottság (EB) fogalmazott meg. Ebből akkor lesz törvény, ha az Európai Parlament (EP) és az Európai Tanács is jóváhagyja, ami nem lesz könnyű folyamat. Miután ez megtörténik, a tagállamoknak két év áll rendelkezésükre, hogy az irányelveket alkalmazzák a törvényhozásban.

Forrás: winklergyula.ro

Mit céloz az irányelv?

– Abból indul ki, hogy az úgynevezett európai modell, európai életvitel, maga a szociális piacgazdaság óriási nyomás alatt van. Ez a sorozatos válságoknak, és most az idei koronavírus-világjárvány által okozott gazdasági válságnak is az eredménye. Tehát veszélyben van a kohézió, a felzárkózás lehetősége a gyengébb gazdasági és társdalmi teljesítményű országok esetében, így hát tenni kell valamit, mert már így is túl nagy az egyenlőtlenség.

Az egyenlőtlenséget egyébként úgy mérik, hogy a legkisebb jövedelmű lakosság egyötödét, azaz 20%-át a legnagyobb jövedelmű 20%-hoz hasonlítják. Ilyen szempontból talán Románia a legegyenlőtlenebb ország az EU-ban, mert állandóan romlik az arány a legkisebb és legnagyobb keresettel rendelkezők között. Ez komoly szociális egyenlőtlenség, ami nyilvánvalóan társadalmi feszültséget okoz, és megrengetheti az államot, de magát az Uniót is.

Milyen pontokat sorakoztat fel a minimálbért célzó „szabályozás”?

– Az irányelvnek komplex a tartalma, de néhány pontban kiemelve:

1. Elsősorban meg akarja védeni a munkavállalókat, egyfajta biztosítást akar nyújtani azzal szemben, hogy a kormányok hogyan állapítják meg a minimálbért. Ha például törvény által, ahogy Romániában is, akkor ne fordulhasson elő, hogy a választások előtt a kormánypárt megemeli a minimálbér szintjét, ezzel választási előnyt szerezve magának. Ideális körülmények között ez úgy kellene történjen, hogy világos kritériumok mentén emelkedjen a minimálbér: ha például nő az egyenlőtlenség, ha romlik az infláció, vagy ha nő a GDP. Az irányelv lényegében blokkolná a minimálbér körüli ingadozást, és hogy a tagállamok vezetői ne kényük-kedvük szerint alakítsák, hanem egy kiszámítható folyamat révén.

2. Az irányelv előírja a társadalmi partnerekkel való párbeszédet. Azaz, valamiképp kötelezi a kormányokat arra, hogy az úgynevezett társadalmi párbeszédet vegyék komolyan, és tartsák tiszteletben a szakszervezetek, valamint a munkaadók szervezeteinek véleményeit.  

3. Közben azt is látjuk, hogy egyes tagállamok gazdasági versenyképességüket az alacsony bérszintre építik. Ilyen Románia is. A csatlakozás utáni első 10 évben az országunk versenyképessége lényegében a kedvező adószintből és az alacsony munkabérekből származott. Ez hosszútávon nem kifizetődő, mert nem biztosítja a felzárkózást, a kohéziót, de az állandó életszínvonal és bérezés növekedését sem. Egyébként ugyanezt láthatjuk Németországban is: az elmúlt évtizedben keveset nőtt a minimálbér, ott is stagnált a bérezés, ez pedig azt eredményezi, hogy megszűnik a középosztály, nő az egyenlőtlenség, az emberek sokkal inkább két kategóriába, a szegény-gazdag tengelyre kerülnek.

4. Továbbá kiemelném a felügyelet megerősítését. Sajnos sok tagállam esetében láthatjuk, hogy nő minimálbér, de az ország intézményei nem foglalkoznak azzal, hogy betartassák a törvényeket. Ennek eredményeképp jelentős méreteket ölt a törvénytelen munkavégzés, az illegális foglalkoztatás, vagy maga „a szürke zóna”, ahol szerepel egy minimálbérre kiállított munkaszerződés, és a többlet kifizetését adózatlanul biztosítják.

5. Több rendelkezés hivatkozik arra, hogy a társadalmi kohézió akkor lehetséges, ha a munkából származó bér méltó életet biztosít. Abban az esetben, ha a minimálbér értéke közel van a szociális támogatásokhoz, akkor nincs motivációja a munkaerőnek, mert ugyebár: "annyi pénzért nem érdemes dolgozni".

6. A tagállamok évente jelentést fognak készíteni a minimálbér alakulásáról és ezt be kell küldeniük az EB-ba.

7. Előírnak bizonyos ideálisnak számító minimálbér-szintet is, amelyet két mutató szerint határoznak meg: az átlagjövedelem és átlagos jövedelem szerint. Az utóbbi abban különbözik az elsőtől, hogy nem az összes munkavállaló átlagát veszi, hanem két kategóriába helyezi, a felső 50% és az alsó 50%-ba. Ahol a két kategória jövedelme találkozik, az számít az átlagos jövedelemnek. Az EB javaslata szerint a minimálbér 60%-a kellene legyen az átlagos jövedelemnek, illetve 50%-a az átlagjövedelemnek. Ezek azok az értékek, amelyeket el kellene érniük a minimálbéreknek ahhoz, hogy csökkenjen a társadalmi egyenlőtlenség.

A javaslatot Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke jelentette be szerdán. Fotó: Reuters.

Románia szempontjából ezek a javasolt mechanizmusok mit hozhatnak?

– Ha a minimálbér értékéről beszélünk, akkor annak teljesen egyértelműen tovább kell növekednie a következő években. Ennek tempója és ritmusa viszont a gazdasági növekedés és termelékenység javulásával összhangban kell történjen. Tehát, ha olyan minimálbér-emelés mellett dönt a kormány, amelynek nincs alapja a gazdasági helyzetben, akkor ez felborítja az egyensúlyokat: vagy eladósodik az ország, vagy azt eredményezi, hogy egyre több munkáltató illegális módszereket fog alkalmazni, mivel a megemelt minimálbér-szintet nem lesz képes fenntartani a reálgazdaság. Amire még szükség van, az az intézmények hatékonyságának javítása. Tudjuk mindannyian, hogy a munkafelügyelettől elkezdve más intézményekig, nincs megfelelően megoldva a digitalizáció, nem hatékonyak olyan szempontból, hogy ellenőrizzék a törvények betartásának feltételeit.

Ami talán a legfontosabb és elvontabb, a társadalmi párbeszéd minőségében is javulást hozhat az irányelv. Láthatjuk, a magángazdaság előtérbe kerülése azt is eredményezte, hogy meggyengült a szakszervezetek, de a patronátusok szerepe is, a közöttük levő párbeszéd is nagyon gyakran jelentéktelen. Hallunk még sztrájkokról Romániában, de sokkal jelentéktelenebbek, mint 20 évvel ezelőtt. Én most nem állítom magam a szakszervezeti oldalra, hanem a szervezeti hálózatok fontosságára hívnám fel a figyelmet, mert ugyanúgy egyformán fontos, hogy a munkáltatók szervezetei erősek legyenek, így nő a reprezentativitásuk. Szóval ma nem azt látjuk, hogy nő a társadalmi kohézió, valamint a bizalmi szint, hanem pont a fordítottját tapasztaljuk.

A bruttó minimálbér szintjének változása az EU-ban. Sárgával a 2010-ben érvényben levő bruttó minimálbér, kékkel a 2020 júliusában érvényes bruttó minimálbér szintje euróban, a vonalka az éves növekedés mértékét mutatja. Fontos, hogy ezek az adózás előtti összegek, ezzel is magyarázható például az, hogy a romániai minimálbér a magyar előtt helyezkedik el (munkavállalókat terhelő adó mértéke Magyarországon alacsonyabb, mint Romániában).

Egy brüsszeli direktívával az itthoni társadalmi viszonyok nem fognak varázsütésre megjavulni. A megoldásokat mi kell megtaláljuk. A szociális terület, a munkajog nem uniós kompetencia, hanem a tagállamé. Az unió nem tehet többet, mint amit itt ebben az irányelvben megfogalmaz, mivel nem lépheti át az államok szuverenitását. A minimálbér megállapításában nincs hatásköre az európai intézményeknek. Viszont, ha Brüsszel hallgat, és nem reagál bizonyos társadalmi folyamatokra, akkor is hibázik. Az Európai Unió a miénk, mi alkotjuk, és szomorú vagyok, ha úgy beszélünk az Unióról, mintha valami rajtunk kívüli dolog lenne. Ha mi holnap reggel úgy kelünk fel, hogy nincs szükségünk az Európai Unióra, akkor az Európai Unió megszűnik. Tehát mi vagyunk ott is, itt is, szintén a mi társadalmaink döntötték el, hogy elindítják ezt az intézményt. Ebből kiindulva, az uniónak szerepet kell vállalnia a társadalmi folyamatokban, és ezt teszi egy ilyen irányelv által. Az más kérdés, hogy mennyire csatlakozunk ezekhez az elvekhez, hogy mennyire őszinte az együttműködésünk, és mennyire vesszük komolyan magunkat a saját törvényeink betartásával.

Az nem Brüsszeltől függ, hogy milyen mértékben működik a munkafelügyelet Romániában. A digitalizációt nem tudja Brüsszel helyettünk megoldani, csak hozzárendeli a szükséges pénz- és eszközforrásokat. Az, hogy az Európai Bizottság tájékoztatást kér a tagállamoktól, nem elszámoltatásnak minősül, hanem egyszerűen reális információkat kér, így pedig az intézkedési javaslatok is sokkal hatékonyabbak lehetnek. Persze, Brüsszel csak javasol, a tagállamok megvalósítják. A távlati cél az, hogy a mi uniós társadalmunk összetartóbb legyen, könnyebben felzárkózzunk, és növekedjen a társadalmi kohézió szintje.

minimálbér
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

globális