2017. május 25. csütörtökOrbán
EUR = 4.5496 RON
USD = 4.0533 RON
HUF = 1.4769 RON
GDP-növekedés = 5,7%
Átlagbér = 2342 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,4%
BET = 8,590.18(0.48%)
Infláció = 0,61%
Alapkamat = 1,75%

Minden problémánkat megoldhatná a rövidebb munkaidő?

 szerk. utolsó frissítés: 16:45 GMT +2, 2017. április 20.

Európa egyik legismertebb történésze szerint mindenki jól járna azzal, ha csak 6 órát dolgoznánk naponta.


A rövidebb munkaidő segíthet visszaszorítani a balesetek számát, hatékonyabbá teheti a klímaváltozás elleni küzdelmet, és még a nemek közötti egyenlőtlenség csökkentésében is jelentős szerepe lehet - állítja Rutger Bregman, Európa egyik legismertebb történésze.

Bregman szerint, ha a 20. század legnagyobb közgazdászainak tettük volna fel a kérdést, hogy mi lesz a 21. század legnagyobb kihívása, akkor valószínűleg nem sok gondolkodás után rávágták volna, hogy a túl sok szabadidő.

1930-ban, az egyre mélyülő nagy gazdasági világválság közepette, John Maynard Keynes, az egyik első sztárközgazdász Madridban tartott előadást: Gazdasági lehetőségek unokáinknak címmel. Ő is azt jósolta, hogy száz év múlva az emberiség történelmének legnagyobb kihívásával fog találkozni, nem fogunk tudni mit kezdeni a tengernyi szabadidőnkkel. Úgy vélte, hogy 100 év alatt a nyugati országokban legkevesebb négyszeresére fog nőni az életszínvonal és a munkabérek reálértéke, ezért

egy ember megengedheti majd magának, hogy mindössze heti 15 órát dolgozzon átlagosan.

Bregman szerint Keynes jóslata részben már bekövetkezett. Az ezredforduló táján Franciaország, Hollandia és az Egyesült Államok is már ötször olyan gazdagnak számított, mint 1930-ban. Napjaink legnagyobb kihívása viszont nem a túl sok szabadidő lett, hanem a stressz és a bizonytalanság, amit leggyakrabban a munka okoz. 

De akkor miért dolgozunk ilyen sokat?

- teszi fel a kérdést Bregman, aki szerint már Henry Ford és W. K. Kellog idejében is bizonyították, hogy az alkalmazottak termelékenysége és a munkaórák száma korántsem járnak kéz a kézben. Ezt bizonyítja a Apple dolgozóinál elvégzett kutatás is, akik "90 órát dolgozom egy héten, és imádom!" feliratú pólókban dolgoztak az úttörőnek számító Macintosh számítógépek fejlesztésén. Később termelékenység mérésével foglalkozó kutatók bizonyították viszont, hogy amennyiben az Apple alkalmazottai fele annyi munkaórát töltöttek volna a munkahelyükön, akkor a Macintosh körülbelül 1 évvel korábban lehetett volna kész.

Bregman szerint már rengeteg tanulmány készült arról, hogy a modern, tudás alapú gazdaságban túl sok a heti 40 órás munkaidő. Azért is, mert már azt is bizonyították, hogy a kreativitást igénylő munkákat végző személyek naponta legtöbb 6 órát képesek hatékonyan dolgozni. A történész szerint az sem véletlen, hogy a világ fejlettebb országaiban, ahol jellemzően az alkalmazottak nagyobb arányban végeznek kreativitást igénylő munkát, egyre több vállalat dönt a munkaidő csökkentése mellett.

Friss tanulmányok igazolják, hogy a kevesebb munka valóban visszaszorítja a stressz kialakulásának esélyét. Azt is igazolták, hogy azok, akik kevesebbet dolgoznak, sokkal elégedettebbek az életükkel. Német kutatók nemrég azt vizsgálták, hogy milyen lehetne a tökéletes nap összetétele. A megkérdezettek a legtöbb időt, átlagosan napi 106 percet az intim kapcsolataik ápolására, napi 82 perce szocializálódásra, 78 percet kikapcsolódásra, 75 percet étkezésre fordítanának, amennyiben összeállíthatnák az általuk ideálisnak tartott napot. Bregman szerint nagyon tanulságos, hogy az említett tanulmányban a megkérdezettek csupán napi 36 percet lennének hajlandóak munkára fordítani a tökéletes napjukból, és mindössze 33 percet tartanának ideálisnak a munkahelyre történő ingázásra.

A rövidebb munkanapok emellett biztonságosabbak is, a statisztikák szerint a legtöbb baleset túlóra közben történik, vagy éppen egy hosszú munkanapból hazafele menet. Bregman itt Chernobyl és a Challenger űrsikló példáját hozza fel, ahol mára egyértelművé vált, hogy a túlterheltségnek jelentős szerepe volt a balesetekhez vezető hibák elkövetésében. Szerinte az sem egyszerű véletlen, hogy "az elmúlt évtized legnagyobb katasztrófáját" okozó pénzügyi szektor alkalmazottai is állandó túlterheltség mellett hoznak meg gyakran teljes ágazatokat befolyásoló döntéseket.

És eddig még szó sem esett az egyik legegyértelműbb előnyéről a rövidebb munkahétnek, mégpedig arról, hogy a munkaórák csökkenése a munkanélküliség csökkenéséhez is vezetne. Közgazdászok már jó sokat beszéltek arról, hogy gazdasági visszaesés esetén a válság elmélyülését hatékonyabban meg lehet előzni akkor, ha az elbocsátások helyett inkább a munkaórák számát csökkentik a vállalatok, és több váltást vezetnek be.

De nem csak a munkanélküliségre, hanem napjaink másik nagy problémájára, az egyre növekvő jövedelembeli egyenlőtlenségre is megoldást nyújthatna a rövidebb munkahét. Bregman szerint ugyanis a szegények és gazdagok közötti jövedelmi különbségek pontosan azokban az országokban a legmagasabbak, amelyekben az emberek átlagosan a legtöbb órát dolgozzák hetente. Ez szerinte egyszerűen azért van, mert míg az egyszerű munkavállalók gyakorlatilag ugyanazt az órabért kapják, bármennyit is dolgozzanak, a tehetősebbek ezzel szemben megtehetik, és jellemzően meg is teszik, hogy magasabb órabért számoljanak fel akkor, ha esetleg sürgősen, vagy túl késői időpontban hajlandóak dolgozni.

A történész szerint hasonló okból csökkenne a nemek közötti bérszakadék is. Azok az országok ugyanis, ahol rövidebb a munkahét, jellemzően előkelő helyen vannak a nemek közötti egyenlőtlenséget mérő ranglistákon. Bregman kiemeli, már régóta foglalkoztatja a közvéleményt, hogy miként tehetné még inkább méltányosabbá a nemek közötti munkamegosztást, hiszen míg a férfiak általában plusz szabadidőt szereznek azzal, hogy kivonják magukat a házimunkából (főzés, mosás, takarítás), addig a nőknek az otthoni feladataik nehezebbé teszi a részvételt a szélesebb értelemben vett gazdasági életben. A kevesebb munkaóra, az apáknak adott gyermeknevelési szabadságok szélesebb körben való bevezetése viszont Bregman szerint a férfiakat is az otthoni munka ellátására fogja bátorítani.

  

Mentsük meg a bolygót, dolgozzunk kevesebbet!

Bregman szerint ráadásul a rövidebb munkahetet azért is érdemes lenne alaposan megfontolni, mert egyre több tanulmány igazolja, hogy kevesebb heti munkaóra esetén látványosan, akár felére is csökkenhetne a bolygó országainak káros-anyag kibocsátása. A történész rámutat, már azt is bizonyították, hogy azoknak az országoknak jóval kisebb az ökológiai lábnyoma, ahol átlagosan kevesebb munkaórából áll egy hét.  

De hogyan csináljuk?

Bregman szerint a rövidebb munkahét mindezen érvek ellenére is egyelőre mindössze csak egy álom, hiszen alig találni olyan politikust, aki még a nyilvánvaló előnyök mellett is hajlandó lenne támogatni a kevesebb órából álló munkanapról szóló elképzeléseket. A történész szerint viszont reális esély van arra, hogy hamarosan amolyan "szabadidő forradalom" törjön ki. Addig viszont jópár kérdésre választ kell találnunk.

Például arra a kérdésre, hogy kevesebb munkanapot, vagy kevesebb munkaórát akarunk. Bregman szerint a kutatások jelenleg inkább utóbbi fele billentik a mérleg nyelvét, hiszen a valódi kikapcsolódáshoz, a stressz visszaszorításához elsősorban a napi szintű leterhelést kellene megszüntetni, vagy legalábbis kezelhető szintre visszaszorítani. Szintén nagyon fontos kérdés szerinte az is, hogy mennyivel tudunk kevesebb munkát vállalni társadalmi szinten. Kiemeli, hogy ezért is fontos, hogy a kevesebb munkaórából álló munkahét valamilyen formában egy politikai eszménnyé nője ki magát, mert oktatási reform, rugalmas nyugdíjazási, illetve gyermeknevelési támogatási rendszer nélkül a 30 órából álló munkahét is valószínűleg kudarcra lenne ítélve.  

Bregman rámutat, jelenleg az egészségügyi és egyéb szociális hozzájárulások miatt a munkaadóknak sokkal jobban megéri egy személyt túlóráztatniuk, mint inkább több embert alkalmazni a feladatok elvégzésére. "Ez az oka annak, hogy nap végére szinte minden irodában kimerült személyek ülnek az íróasztaluknál, olyan emberek Facebook-profilját nézegetve, akiket talán nem is ismernek, és azt várják, hogy a munkaidő letelte után az első ember elhagyja az irodát. Ennek az ördögi körnek a megszakítására kollektív fellépésre lesz szükség a vállalatok, jobb esetben az országok részéről" - írja a történész.

Az eredeti cikket itt olvashatjátok el. 




globális