Szerintetek 2016 rossz év volt? Ha belegondolunk, 2017 valószínűleg még rosszabb lesz
Kicsid Attila utolsó frissítés: 11:59 GMT +2, 2016. december 31.Visszasírhatjuk még 2016-ot, jövőre Trumpból tényleg elnök lesz, kitörhet a kereskedelmi világháború, és a britek is tényleg megkezdik a kilépést.
Így az év utolsó napjaiban egyre több helyen lehetet arról olvasni, hogy szörnyű volt 2016. Rengeteg híresség halt meg idén, tovább folytatódott az európai szélsőjobb előretörése, meg úgy egyáltalán a nyugati civilizáció bukása is közelebb került, az Európai Unió gazdasága pedig továbbra sem igazán találja a kiutat a stagnálásból. Az évet mégis két esemény tette igazán "szörnyűvé":
- a britek 51,9%-a megszavazta, hogy az Európai Unió nélkül folytatnák,
- s nem kisebb meglepetést okozott az sem, hogy az Egyesült Államokban azt a Donald Trumpot választották meg elnöknek, aki valószínűleg nem sok jót ígér a világgazdaság egészének.
S bár azt mondjuk, hogy utóbbi két történés járult hozzá leginkább ahhoz, hogy 2016 egy igazán rossz év legyen, ha belegondolunk, a tőzsdei kilengéseket leszámítva gyakorlatilag egyik esetben sem történt még semmi a szavazások eredményén kívül. Most így év végén kijelenthetjük, mindkét történés csupán azt vetítette előre, hogy 2017 valószínűleg egy még rosszab év lesz, mint az idei.
Donald Trump január 20-tól tényleg elnök lesz
Donald Trump elnökségében a legtöbb elemző szerint egyértelműen az a legnagyobb kockázat, hogy nem is tudjuk igazán, mi a kockázat. Vagyis egyelőre csak találgatni lehet, hogy a kampány során igencsak gyakran nagyot mondó republikánus elnök mit fog betartani a gazdasági szempontból sok esetben protekcionista hangvételű ígéreteiből.
Az valószínűleg az egész világgazdaságnak jót tenne, ha Trump és a republikánus többségű amerikai kongresszus valóban elkezdene dolgozni az egyik legnagyobb szabású ígéretén, és olyan, főként infrastrukturális beruházásokat, vasúti és közúti közlekedést megreformáló intézkedéseket kezdene megvalósítani, amelyek teljesen új szintre emelné az Egyesült Államok rendkívül kiterjedt, de az elmúlt évtizedek alatt egyre inkább recsegő-ropogóvá váló közlekedési rendszerét.
Az infrastrukturális fejlesztések ráadásul nem csak a közlekedést érintik, Trump a szenyvíztisztítás területén, az energiafelhasználásban és a telekommunikációban is szintet lépne, így az sem véletlen - és ezt egyébként a kínai nagyszabású állami beruházásoknál is láttuk már -, hogy a fontos alapanyagok ára, mint a réz, a nikkel vagy az alumínium ára is az egekbe szökött, és már olyan vélemények is születtek, amelyek szerint a piac túlzottan is nagy eredményeket vár Trump ígéreteitől.
Nagyszerű közgazdászaim vannak, nem akarják, hogy ezt mondjam, de szerintem képesek vagyunk 4% feletti növekedésre is
- jelentette ki Trump még egy választások előtt tartott New York-i gazdasági konferencián. Hogy a milliárdos mennyire lőtt túl a célon, arról persze lehet vitatkozni, tény viszont, hogy az amerikai gazdaság még a válságot megelőző "jó években" (2004-2007) sem igazán tudta megközelíteni ezt a növekedést, 2014-ben és 2015-ben pedig mindössze 2,4%-kal bővült.
Trump viszont bízik abban is, hogy az infrastrukturális projektek mellett a többször is belengetett, és az amerikai költségvetést rendkívül megterhelő adócsökkentési program, amellett, hogy 25 millió munkahelyet hozhat létre, felpörgetheti rövidtávon a világgazdaság számára rendkívül fontos amerikai gazdaságot.
Forrás: zimbio.com
Ettől az adócsökkentési programtól vár sokat Trump
Az Egyesült Államokban jelenleg 7 sávos adórendszer van, Trumpék ebből csinálnának három kulcsosat úgy, hogy a legalacsonyabb jövedelműek 12%-os, a középső kategóriába tartozók 25%-os, a leggazdagabbak pedig 33%-os adót fizetnének jövedelmeik után. Ha példaként a leggazdagabbakat vesszük, ők eddig 40%-os jövedelemadót fizettek, így az új formátum számukra 7 százalékpontos csökkenést jelentene.
De teljesen felforgatnák a vállalati adórendszert is, a társasági adókulcsot 35%-ról 15%-ra mérsékelnék, az így megspórolt összegből pedig az amerikai cégek új alkalmazottakban gondolkodnának, és nemzetközi szinten is rendkívül versenyképessé válnának.
Ez mind szép is lenne, viszont ez még a legoptimistább számítások szerint is 4 400 milliárd dollárba kerülne Amerikának. Trumpék viszont azt állítják - és állításaikat alátámasztandó független elemzésekre is hivatkoznak -, hogy ez a példátlan adócsökkentés nem terhelné meg az amerikai költségvetést, mert az adócsökkentések miatt az országnak többletbevétele is keletkezne, és amúgy is több olyan kiadást csökkenteni fognak, amely korábban az Obama-kormányzat ideje alatt "túlnőtt" szerintük.
És kiadásként értelmezték az Obama-kormányzat által különösen támogatott, a minél mélyebb globalizációt elősegítő szabadkereskedelmi megállapodásokat is. Trumpék szerint ugyanis az olcsó munkaerő által alacsony költségen előállított, nem amerikai termékek rendkívül sokat ártottak az ország vállalatainak, és ez komoly költségként is értelmezhető.
S bár Trump megválasztását követően nem csupán az elemzők, hanem maga a részvénypiac is optimistán reagált, azért valószínűleg hatalmas kárt okozna az érintett országoknak, ha tényleg újratárgyalnák a Kanadával és Mexikóval meegkötött szabadkereskedelmi megállapodásokat, és meggátolnák a csendes-óceáni országokkal megkötni tervezett megállapodásokat is. Trump ugyanis feltételezhetően komolyan gondolta azt, amikor kampánya során többszor is hangsúlyozta, hogy szerinte a szabadkereskedelem és a globalizáció tette nagyon gazdaggá a "politikusokat finanszírozó pénzügyi elitet, de munkások millióinak csak szegénységet hozott el". Ez persze nem sok jót ígér a TTIP, vagyis az EU-val megkötendő transzatlanti szabadkereskedelmi egyezménynek sem.
Trump elnöksége kereskedelmi háborút is hozhat a fejünkre
Ha van térség, ahol a legfeszültebben várják Trump lépéseit, az Kelet-Ázsia. Kína ugyanis teljesen beleillik Trump ellenségképébe, mert szerinte:
- mesterségesen tartják alacsonyan a jüan árfolyamát azért, hogy árban és termelési költségben is versenyképesek legyenek az amerikai termékekkel,
- emellett a kínai kormány hatalmas összegeket költ arra, hogy az ország nagyvállalatai elképesztően olcsón tudjanak termékeket előállítani
- ráadásul Kínában sem a szabadalmak másolásától, sem a vállalataik jogi szempontból történő előnyben részesítésétől sem riadnak vissza az amerikai cégekkel szemben.
Ezért Trump többször is arról beszélt, hogy valuta-manipulátornak nevezi meg Kínát, és akár 45%-os büntetővámot fog kivetni a kínai termékekre. Ha ezt valóban megtennék, annak a következményei szinte beláthatatlanok lennének. Az Egyesült Államok importjának csaknem ötöde ugyanis Kínából származik, és a vámok kivetése olyan, a válság után a világgazdaság növekedési motorjának számító országokat is könnyen a padlóra küldhetne, mint Dél-Korea, Szingapúr vagy Thaiföld.
Forrás: cinaforum.net
De Trump keménykedése az Egyesült Államokra mért gazdasági hatásában is elrettenntő lehet. Az Oxford Economics szerint 2020 végére az amerikai hazai össztermék (GDP) körülbelül 5%-kal lenne alacsonyabb a kereskedelmi vámok kivetése esetén, mint nélkülük. Ráadásul már a kínaiak is felkészültnek tűnnek egy ilyen helyzetre, és Európát vehetik célba. A kínai állami tulajdonban levő Global Times szerint nem kell egyebet tenniük, mint "a Boeing rendeléseket lecseréljük Airbus-okra, az iPhone eladások amúgy is beomlanak, és az amerikai kukorica és szójabab importját felfüggesztjük”.
Márciusban kezdetét veheti a britek kilépése
A brit referendum napját leszámítva, amikor egy nagyobb pénzügyi piaci kilengéssel és a font bezuhanásával jelezték a befektetők, hogy gazdasági szempontból egy kifejezetten káros döntés született, a Brexit népszavazás óta tulajdonképpen nem történt semmi. Nem következett be említésre méltó brit gazdasági visszaesés, és az EU tagállamai is az előzetes várakozásokkal ellentétben rendkívül stabilan vészelték át az elmúlt pár hónapot, köszönhetően annak is, hogy mind a brit, mind az Európai Uniós vezetés elkerülvén a fölösleges gazdasági károkozást, rendkívül visszafogottan nyilatkozik a Brexitről.
Forrás: indepencent.co.uk
A kilépéssel kapcsolatos bizonytalanságokat jól mutatja az is, hogy Theresa May brit miniszterelnök még az uralkodónak, II. Erzsébetnek sem kötötte az orrára, hogy mikor fogja aktiválni a Lisszaboni szerződés 50. cikkelyét, amely az unióból való kilépés módját szabályozza. Az viszont valószínű, hogy erre 2017-ben (vannak arról szóló hírek, hogy már márciusban, erről korábban May is így nyilatkozott) sor fog kerülni, és megkezdődhetnek a kilépésről való tárgyalások.
Ha figyelembe vesszük viszont, hogy a britek 51,9%-a a júniusi népszavazáson tulajdonképpen a brit adófizetők pénzéből más országok támogatásának, valamint az EU tagállamaiból érkező munkaerő kontrollálatlan beáramlásának szeretett volna elsősorban véget vetni, akkor nagyon nehéz azt gondolni, hogy a tőke, a munkaerő, a szolgáltatások és a termékek szabad áramlásához ragaszkodó Európai Unió sokat fog engedni majd a briteknek a tárgyalások során.
Emellett az is kérdéses, hogy a briteknek valóban megengedik-e majd a tárgyalások elhúzását annak érdekében, hogy a Brexit ne egyszeri sokkhatásként érje Nagy-Britannia gazdaságát, hanem hosszú távon, kisebb károk mellett legyen levezényelhető.
Nagy-Britannia uniós nagykövete, Ivan Rogers ebben a hónapban úgy nyilatkozott, hogy tíz évet jósol csak azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket az unióval fognak folytatni egy szabadkereskedelmi megállapodás tető alá hozásáról. Így viszont akár az is lehetséges, hogy jövőre 2016-hoz hasonlóan szinte alig fogunk érezni valamit a Brexit hatásából. Ha az EU viszont példastatuálásba kezd, hogy elvegye a kilépés gondolatával kacérkodó többi tagállam kedvét, akkor gazdasági szempontból szörnyű éve lehet jövőre a briteknek, de leginkább a kelet-európai munkavállalóknak.
Akiknek az elvesztésétől már nem csak a munkáltatók, hanem maga a brit kormány is retteg. Főként az élelmiszeripar vállalkozói hangsúlyozzák, hogy ha az ágazat az olcsó és alacsonyabb igényű kelet-európai alkalmazottak nélkül marad, akkor sokat drágulnának a brit élelmiszerek, és még a választékban is jelentős visszaesésre lehet számítani.
Forrás: thetimes.co.uk
Még mindig vannak, akik azért próbálnák visszacsinálni
Közben azért a brit parlament is okozhat még meglepetéseket jövőre. Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök például bőszen kampányol egy újabb népszavazás kiírásáért, John Major volt konzervatív miniszterelnök pedig nemrég azt vetette fel, hogy bármilyen egyezségre is jusson Nagy-Britannia az EU-val a kilépésről, azt még a parlamentnek is ratifikálnia kell, és a szigetország számára kedvezőtlen megállapodást minden bizonnyal nem fognak megszavazni.