2020. december 1. keddElza
EUR = 4.8735 RON
USD = 4.0875 RON
HUF = 1.3462 RON
GDP-növekedés = -10,3%
Átlagbér = 3372 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 9,286.11(0.36%)
Infláció = 2,45%
Alapkamat = 1,50%

A műtétet túlélte, de még lábadozik az EU

Szőcs Csongor-Ernő utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.

Amerika beelőz, a román alkotmánybíróság (is) keresztbe tesz, az egyetemek gyengék, a bankunió viszont radikális változást hoz. A Brüsszeli Gazdasági Fórumon jártunk.


Két-három éve kérdéses volt az eurózóna, sőt, az Európai Unió léte is. Komoly szinteken, például az IMF kongresszuson is felmerült, a valutaövezet nem éli túl az akkori kihívásokat – mesélik Brüsszelben. Igaz lehet a Financial Times értesülése, miszerint Angela Merkel sírt is a legnehezebb a pillanatokban.


Fotó forrása: Európai Bizottság - Antoine Soto

A csúnya felhők többsége azóta elszállt Brüsszel felől, nem kérdés már, hogy az EU és az euró marad, de korántsem ragyogó a helyzet. A Brüsszeli Gazdasági Fórumon (Brussels Economic Forum) jártam, a nyilvános viták, valamint az európai bizottsági forrásokkal folytatott háttérbeszélgetések alapján próbálom meg összefoglalni, mi foglalkoztatja ma a világ legnagyobb gazdasági hatalmának döntéshozóit. Románia ezúttal annyira nem – ami amúgy jó hír, de pár országspecifikus témát azért érintünk.


Amerika beelőz

Bár ma sokkal jobb az EU gazdasági helyzete, mint 2012-ben, a növekedés még így is évi 1% alatti, és igen törékeny, főleg a magas eladósodottság és az adóssághegyek csökkentésére való törekvések miatt. Marco Buti, az Európai Unió Pénzügyi és Gazdasági főigazgatója arra figyelmeztet, hogy az EU így leszakad az USA-tól, amely sokkal jobb növekedési dinamikát mutat. „2009-ben az USA-ban és az EU-ban egyaránt 20%-kal estek vissza a befektetések. 2009-2013 között előbbiben 23%-os növekedés volt, míg az EU-ban csupán 3%-os” – emelte ki. Buti szerint a befektetésekre kellene helyezni a hangsúlyt, mert így a kereslet és a kínálat serkentése is elérhető.

Amerikát és az EU-t hasonlította össze beszédében Herman van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is. Kiemelte, hat évvel a válság kitörése után is különbözőképpen értelmezik a válság okait az európai szereplők, ami hátráltatja a felzárkózást. “Az USA az 1930-as években egyesült államokként élte meg a válságot. A fiatal európai intézményeknek ez volt az első próbája. Az EU-tagországok válságszemlélete eltérő, Franciaország a deflációtól, Németország az inflációtól tart.”

Bár enyhe fellendülés tapasztalható, a valós problémákat nem megoldották, hanem csak a szőnyeg alá seperték. Erre utalt André Sapir belga közgazdász professzor, aki szerint Európának ma ugyanazokkal a gondokkal kell szembenéznie, mint tíz éve: például az elöregedéssel, a technológiai változással, a klímaváltozással. Mégsem ugyanott tartunk – mondta, mert a jelenlegi körülmények között ezek megoldása sokkal bonyolultabb.


André Sapir (forrás: Európai Bizottság - Antoine Soto)

Strukturális átalakítások és Magyarország, mint kakukktojás

Arról megoszlanak a vélemények Brüsszelben, hogy a strukturális változások terén hogyan teljesített Európa az elmúlt években. Rompuy szerint például sok reformot sikerült gyakorlatba ültetni különböző országokban, viszont ahogy vége a visszaesés időszakának, az intézményi változás iránti vágy is csökkenni fog. Buti kifejtette: sok kormány úgy gondolja, hogy ha reformokba kezd, választásokat fog veszíteni, de ez már nem igaz, sok európai pártnak vagy koalíciónak sikerült hatalmon maradni úgy is, hogy komoly változásokat hajtott végre.


Herman van Rompuy (forrás: Európai Bizottság - Patrick Mascart)

Spanyolország ugyanakkor bebizonyította, hogy a strukturális változtatások nemcsak közép- és hosszútávon hatnak, hanem rövid távon is. Fernando Jimenez Latorre, a spanyol gazdasági minisztérium államtitkára megosztotta a résztvevőkkel: a kemény fiskális megszorításokat a piac hamar elismerte, a finanszírozási feltétetek drasztikusan javultak, az ország ma már olcsóbban kölcsönöz a piacokról, mint az USA.

Litvánia és Lettország is komoly változásokat vitt véghez, a nagyobb tagországok, például Németország vagy Franciaország részéről tapasztalható erős ellenállás a reformokkal szemben. Anders Aslund, a Peterson Institute for International Economics közgazdásza arról beszélt, hogy a magánnyugdíj-rendszer felszámolása miatt Lengyelországban és Magyarországon egyenesen “fordított irányban véghezvitt reformokról” lehet beszélni.

A professzor is úgy látja, Európa lemarad az USA mellett, míg tizenöt éve a mobilpiac üzletágat európai cégek, a Nokia és Ericsson uralták, ma ez már nincs így. „Valódi egységes piac kell, ami a digitális, a szolgáltatási és az energiaszektort is érinti” – fejtette ki.


Anders Aslund (forrás: Európai Bizottság - Antoine Soto)


Az egyenlőtlenség is téma 

Aslund Romániát is említette. Azt mondta, egy európai liberális gazdasági rendszerben megengedhetetlen, hogy egy alkotmánybíróság alapjogokra hivatkozva ne engedje a nyugdíjak csökkentését. Portugália esetére is reflektált, ahol május végén tett keresztbe a kormánynak az alkotmánybíróság több megszorító intézkedést is ellehetetlenítve. “Ha ezt megengedik az európai alkotmányok, akkor azokat meg kell változtatni” – jelentette ki.

Aslund véleményét nem osztja mindenki, sőt, a szociális megfontolások egyre hangosabbak Brüsszelben is. Nagy befolyással van erre Thomas Piketty, az az új sztárközgazdász könyve, amelyben azt állítja, a leggazdagabb tíz százalék rendelkezik a vagyonok 60-70 százalékával és az egyenlőtlenségek egyre csak nőnek a világban. Az ennek kapcsán kialakult szakmai vita minden esetre a legfelsőbb szintekig jutott. Marco Buti arról beszélt felszólalásában, csökkenteni kell a társadalmi feszültségeket, nem hivatalosan pedig az Európai Bizottságban is foglalkoznak a témával, igaz, úgy gondolják, Piketty sok munkával sok adatot gyűjtött össze, de akad pár szenzációhajhász állítása. 

Havi 400 euróból nem lehet megélni

A munkanélküliség kezelésére adott európai válasz kapcsán viszont teljesen nyilvánosak az ellentétes nézetek. A gazdasági fórumon Thérése de Liedekerke, a BusinessEurope igazgató-helyettese arról beszélt, a munkaerő-piaci szabályozásokat lazítani kellene, például a magas elbocsátási költségek csökkentésével, mert ezek elbátortalanítják a munkaadókat az alkalmazásoktól, a befektetésektől.


Bernadette Segol
, az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) főtitkára ezen valósággal kiakadt, állítja, az európai döntéshozók az elmúlt években szándékosan azon dolgoztak, hogy a kollektív bértárgyalások és szerződések rendszerét visszaszorítsák, de meg kellene érteniük, hogy emberek életéről van szó, és a sokat dicsért strukturális reformok láthatóan szegénységbe sodorták a 16 millió munkanélkülit számláló Európát. “Havi 400-500 euró nem elég annak, aki a strukturális reformok miatt részmunkaidőben kénytelen dolgozni” – érvelt vehemensen a változtatások ellen és a valódi munkahelyekért, majd a francia minimálbér-csökkentési törekvéseket is támadta. 


Bernadette Segol (forrás: Európai Bizottság - Antoine Soto)



Gyengék az egyetemeink

A fiatalok munkaerő-piaci helyzete sokszor előkerült. Az Európai Unió hétéves költségvetési keretéből megpróbálnak minél többet a huszonévesek segítésére fordítani, de sokak szerint ez nem elég. Az oktatási reform szükségességét szinte minden felszólaló kiemelte a Brüsszeli Gazdasági Fórumon. Anders Aslund szerint az, hogy a legjobb egyetem világrangsorainak élén nincsenek európai egyetemek, csak amerikaiak, azt mutatja, hogy váltásra van szükség, több pénzt kell bevonni az oktatásba, és versenyt kell teremteni. Akár magasabb tandíjak árán is.

Eric Bartelsman
, az amszterdami Vrije Egyetem közgazdász professzora szerint elképesztően drága a jelenlegi felsőoktatási rendszer, a baj a hatékonysággal, a merev struktúrával van. “Tudjuk, hogy magánszereplő nem érkezik a piacra, emiatt elkényelmesedünk” – taglalta.


Eric Bartelsman (forrás: Európai Bizottság - Antoine Soto)


A bankunió az új euró

A monetáris unió létrehozatala óta nem volt ekkora változás Európában, mint ami most készül – ebben azért egyetértenek brüsszeli megszólalóink. Az Európai Központi Bank idén novembertől veszi át mintegy 130 pénzintézet felügyeletét, azelőtt viszont elvégzi a bankok átvilágítását és stressztesztjét.

A bankunió egyik fontos alappillére, hogy a jövőben a pénzintézetek szerkezetátalakításának vagy rendezett felszámolásának költségeit elsősorban a bank részvényesei, hitelezői, valamint a 100 ezer euró fölötti megtakarítással rendelkező betétesek fizetik. A bankunióban bármelyik tagállam részt vehet, de az eurózóna országainak be kell lépniük. A tagállamok bankjainak fokozatos befizetéseiből nyolc év alatt áll fel az 55 milliárd eurós bankszanálási alap, amiből majd egy likviditási gonddal küzdő bank feltőkésítése fedezhető.

Herman van Rompuy szerint a bankunió megváltoztatja a játékszabályokat, és biztos alapokra helyezi az EU jövőjét. Erről úgy tűnik nincs teljesen meggyőződve a lengyel jegybank elnöke, Marek Belka, aki felszólalásában azt mondta, Lengyelország még nem döntötte el, belép-e a bankunióba, a kereskedelmi bankok viszont „lelkesek”, szeretnék, hogy megmeneküljenek a szigorú lengyel ellenőrzéstől.


Marek Belka (forrás: Európai Bizottság  - Patrick Mascart)

A bankokkal csak a baj van?

Sokan a bankokat hibáztatják a lassú európai növekedését: nem hitelezik eléggé a reálszférát. Maarten Verwey, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi igazgatóságának vezetőhelyettese úgy látja: a kínálati oldalon nincs gond, a bankoknak megvan a kellő forrásuk a kölcsönzésre, csak a kereslet marad el.


Maarten Verwey (forrás: Európai Bizottság - Patrick Mascart)

Belka elmondta, tapasztalata az, hogy a bankok szeretnek lakossági fogyasztást finanszírozni, viszont “utálják” a gyártást hitelezni. “Egy egységes tendenciáról van szó, olcsóbb, kevésbé kockázatos a lakossági ügyfélkör” – fejtette ki.

Abban minden, a pénzügyi források kapcsán megszólaló meghívott egyetértett, hogy az európai tőkepiacok alulfejlettek, az elkövetkező időben nagy hangsúlyt kell fektetni az értékpapírpiacok kialakítására és a bankoktól való függőség csökkentésére. Vannak olyan hangok is, melyek szerint egyenesen az európai tőkepiaci unió irányába kell elindulni, maga Rompuy is tett erre utaló megjegyzést.


Deflációs veszély

Európa erősen tart a deflációtól – erről már korábbi cikkünkben is írtunk. Most egy új nézőpontot is hallottunk: Liederkerke arról beszélt, hogy az árak csökkenése veszélyezteti a cégek versenyképességét, de ha a strukturális reformok miatt következik be a defláció, az üzleti szférának az „rendben van”.

Yves Mersch, az Európai Központi Bank igazgatótanácsi tagja hangsúlyozta, az eurózóna jegybankja hivatalosan nem vetít elő deflációt, alacsony inflációra számít az elkövetkező években, alacsonyabbra viszont, mint amit egészséges szintnek tart.


Román konvergencia

Az infláció viszont éppen az a terület, ahol Románia nem teljesítette az eurózónához való csatlakozás nominális kritériumát. Az Európai Bizottság konvergencia jelentése ugyanis a 2013-as 12-ik havi inflációt vette alapul. Idén eddig nagyon alacsony a mutató, így valószínű, hogy jövőre ezt a feltételt is teljesíti majd az ország.

Ez nem jelenti azt, hogy Románia egyhamar csatlakozni is fog a valutaövezethez. Európai Bizottsági forrásunk elmondta: az EB hivatalosan nem kommentálja az országok céldátumait, de a 2019-es dátum igen ambiciózusnak tűnik, és ügyelni kell rá, hogy az évszám megjelölése mozgósító erőként szolgáljon egy országban, és nehogy a gyakori célcsere hiteltelenítse a felzárkózási folyamatot.

Európai Unió
Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

globális