2017. szeptember 26. keddJusztina
EUR = 4.5965 RON
USD = 3.8670 RON
HUF = 1.4807 RON
GDP-növekedés = 5,9%
Átlagbér = 2376 lej (nettó)
Munkanélküliség = 5,2%
BET = 7,888.64(0.52%)
Infláció = 1,42%
Alapkamat = 1,75%

Középkorunkra csúcsosodik ki rosszkedvünk

 Kudor Emese utolsó frissítés: 14:18 GMT +2, 2015. június 01.

Utána viszont halálunkig csak vidámabbak leszünk - mutatják a statisztikák. Tudva mindezt, akár az elöregedő munkaerő hasznosítására is megoldás születhet.


A lakosság elégedettségének mérése fontos szempont a politikai döntéshozáskor és stratégialkotáskor. A boldogság értékelése azonban mára már túlmutat pusztán a jövedelem és a vagyon értékelésénél: a lakosság megelégedésének növeléséhez nem elég csak a GDP-re koncentrálni, sőt egyéb külső tényezők, mint például az oktatás vagy az egészségügy színvonala sem garancia az összjólét megteremtésére.

Egy kialakulóban lévő tudományág, a boldogság gazdaságtana hivatott foglalkozni a problémával. Ez a jólét, az életminőség és az elégedettség kvantitatív tudománya, a száraz közgazdaságtant általában a pszichológiával és szociológiával társítja. Lényege, hogy bepillantást engedjen a konvenciók mögé, a vagyon vagy a jövedelem mellett más mértékegységet is hozzárendelve a boldogság „számszerűsítéséhez”.


A pénz valóban boldogít?

Korai kutatások szerint nem. Richard Easterlin, az University of Southern California professzora 1970-es adatokat dolgozott fel, és felfedezte, hogy csak nagyon gyenge korrelláció figyelhető meg a pénz és a boldogság között. Easterlin szerint az elégedettségi szint nem is az abszolút, hanem a relatív jövedelemtől függ: az emberek nem azért érzik rosszul magukat, mert szegények, hanem azért, mert a környezetükhöz viszonyítva rosszul élnek - írja a The Economist.

Újabb kutatások rácáfolnak erre a megállapításra. Betsey Stevenson és Justin Wolfers a Pennsylvania Egyetemről kimutatták, hogy noha időben továbbra is gyenge a korreláció a jövedelem és a boldogság között - tehát a jövedelem növekedése egy bizonyos időtartam alatt nem feltétlenül vonja maga után a boldogság ugyanolyan arányú növekedését -, de megfigyelhető, hogy a gazdagabb országok lakosai boldogabbak. Wolfers szerint korábban csak a hiányos adatok miatt nem lehetett kimutatni a kapcsolatot a két tényező között.

A jelenség mostmár az egész világon megfigyelhető, természetesen vannak eltérések az egyes országok között, amelyek többek között kulturális sajátosságokra vezethetők vissza. Például Dél-Afrikában vagy Oroszországban szorosabban korrelál a boldogság és a GDP, mint Nagy-Britanniában vagy Japánban.

Portugália meglepően komor Nyugat-Európa többi országához viszonyítva, és az ázsiaiak is kevésbé tűnnek elégedettnek, mint azt a jövedelmük sugallná. Érdekességképp Hongkong és Dánia egy főre eső jövedelme vásárlóerő-paritáson számolva megegyezik, de Hongkong boldogság-indexe a 10-es skálán 5.5, Dániáé pedig 8. A The Economist szerint a volt szovjet tagállamok GDP-jükhöz mérten viszonylag szomorúak, a legboldogtalanabb ország a világon jövedelméhez mérten Bulgária.


A buborékok mérete a lakosság számával arányos



Mi befolyásolja még a pénzen kívül a boldogságot?

A hagyományos makrogazdasági elméletek egyenlőségjelet tesznek a GDP mozgása és a kormányzás sikeressége közé. Az elmélet kicsiben is létezik: hajlamosak vagyunk az egyéni jövedelemmel azonosítani elégedettségünket. Azonban ahogy a jövedelem elér egy bizonyos szintet, az örömgeneráló hatása egyre enyhébb lesz.

Emellett köztudott a munkahely, az egészség és a szabadság közérzetjavító, jótékony hatása is. A kapcsolatok és a család is döntőek ebben a kérdésben. A gyerekek például egyes életkorokban (tinédzserkor) csökkentik, másokban növelik a szülői boldogságot, időben az ingadozások kiegyenlítik egymást. A házasok is boldogabbak, de nem egyértelmű, hogy a házasság teszi boldoggá a feleket, vagy a boldog emberek nagyobb valószínűséggel kötnek házasságot.

Viszonylag új felismerés a kor függvényében felrajzolható U-alakú boldogsággörbe. A The Economist cikke szerint az élet boldogsággörbéje nem mélyül a kor előrehaladtával, éppen ellenkezőleg, középkor után felfelé ível. A forgatókönyv első része jól ismert: felnőttkorba lépve az emberek általában igen boldogak, majd a kedélyállapot folyamatosan süllyed egészen a kapuzárási pánikig. A meglepő rész ezután következik: annak ellenére, hogy idővel egyre többet vesztünk szellemi és testi frisseségünkből, erőnlétünkből, boldogságszintünk újra csúcsosodni kezd. Ez a felfedezés is a közgadaságtan új ágának kibontakozásához nyújtott támpontotkat, amely többé már nem csak pénzzel mérné az emberek jóléti szintjét.

A felfogás nem jelent újat a politikai szférában sem: Thomas Jefferson a boldogság keresésének kérdését egy rangra emelte a szabadsággal. Butánban jelenleg a Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB) fogalma köré épül a tervezési folyamat. Minden új kormányzati stratégiának kell legyen egy BNB értékelése, hasonlóan egy környezeti hatástanulmányhoz. 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök két Nobel-díjas közgazdászt, Amartya Sent és Joseph Stiglitzet kérte meg, hogy fejlesszenek ki a GDP-nél szélesebb körű eszközt a jólét mérésére.


Nem, kor, körülmények és személyiség

A The Economist cikke szerint négy főtényezőt lehet megkülönböztetni, amelyek befolyásolják a boldogságot: nem, személyiség, külső körülmények és a kor.

A nők némileg boldogabbak, mint a férfiak, de hajlamosabbak is a depresszióra. Minden negyedik nő élete folyamán legalább egyszer átél depressziót, miközben ez a férfiaknak csak egytizedére jellemző. Az általános személyiségi vonások is döntőek: a neurotikusok például – akik hajlamosabbak a bűntudatra, dühre és idegességre – boldogtalanabbak, alacsonyabb érzelmi intelligenciájuk következtében nehézkesebben alakítják ki és kezelik kapcsolataikat. Az extrovertáltság ennek az ellenkezőjét vonja maga után: a csapatban való közös munka boldogabbá teszi a tagokat, mintha egyedül, elzárva kellene dolgozniuk. Ez kultúrák közti különbségekre is magyarázatként szolgálhat: egy tanulmány brit, kínai és japán csoportokat vizsgált, és kimutatta, hogy a britek sokkal extrovertáltabbak és boldogabbak voltak, mint a másik két nemzetiséghez tartozók.

A külső körülmények, mint a kapcsolatok, oktatási színvonal, jövedelem, egészség szintén meghatározzák, hogyan érzik magukat az emberek. A házasság jelentős boldogság-löketet ad, de ez nem kompenzálja például a munkanélküliségből eredő szomorúságot. A legújabb felmérések szerint a színesbőrűek Amerikában boldogabbak, a tanultabb személyekhez hasonlóan, azonban ennek a jótékony hatása nem érzékelhető, ha a fizetésük alacsony. Más szóval az oktatás akkor teszi boldogabbá az embereket, ha gazdagabbá is teszi őket.


A világátlagot tekintve 46 évesen vagyunk a legboldogtalanabbak

A lap kiemeli, hogy korábban még úgy vallották, hogy a boldogságérzet az ember középkoráig emelkedik, majd hirtelen csökkenés áll be, amely egészen a halálig tart. A görbület megváltozása viszonylag újkeletű ötlet. “Néhányunknak már a ’90-es évek elején feltűnt az U alak. Egy konferenciát is szerveztünk, de senki sem jött el annak idején” – mondta Andrew Oswald, a Warwick Business School közgazdaságtani professzora.


Illusztráció, forrás: The Economist

Azóta egyre nagyobb figyelmet kapott a boldogságfüggvény különleges formája. A kor – a középkornál található mélyponttól az időskori csúcsig – körülbelül fele akkora erősségű hatást gyakorol az életkedvre, mint amekkorát ebből mondjuk a munkanélküliség elvesz. A jelenség a világ minden táján feltűnik. David Blanchflower, a Dartmouth College közgazdaságtani professzora és Andrew Oswald  72 ország adatait vizsgálta, a mélypont jelentősen eltér az országok szerint. Ukrajnában például 62 évesen a legreményvesztettebbek az emberek, a svájciak pedig 35 évesen válnak csak igazán szomorúvá. Átlagban azonban az emberek 40-es, korai 50-es éveikben érik el életük legboldogtalanabb periódusát, a világátlag 46 év.


Milyen tényezők formálják az U-alakot?


Az U-alak nem csak az általános életérzés értékelésében figyelhető meg, hanem az érzelmi állapotokban is. Arthur Stone, Joseph Schwartz és Joan Broderick a Stony Brook Egyetemről, illetve Angus Deaton a Princetonról azt vizsgálták, hogy a pozitív és negatív érzelmek hogyan váltakoznak az emberek élete folyamán. A vidámság görbéje a középkorúaknál éri el mélypontját, majd felfelé ívelő pályára áll, a stressz a 20-as évek elején erősödik fel, majd hirtelen visszazuhan, az aggodalom a középkorúakban csúcsosodik, ezután meredeken visszaesik, a harag egész életen át folyamatosan csökken, a szomorúság kissé megemelkedik középkorúaknál, majd süllyedni kezd. 


Miért válunk boldogabbá öreg korunkra?

A The Economist szerint elképzelhető az is, hogy egyszerűen csak a külső tényezők hatása nyomán alakul ki az U forma.  A hasonló tényezők általában ugyanabban a korban érintik az embereket. Például a 40-es éveikben járóknak gyakran van tinédzser gyermekük, így lehet, hogy az ebben a korban felerősödő gondterheltség a lázadó tinédzserekkorra vezethető vissza. Az idősebb emberek pedig általában gazdagabbak, hiszen több idejük volt pénzt gyűjteni, elégedettségük pedig lehet csupán a felhalmozott pénz eredménye.

A kutatások azonban azt mutatják, hogy ezek a feltevések önmagukban nem állják meg a helyüket. A középkorú búskomorságot követő kedv-fellendülés belső változásokra is visszavezethető. Az emberek eltérően viselkednek más életszakaszokban. Az idősebb személyek ügyesebbek a problémamegoldásban, könnyebben kezelik érzelmeiket, jobban elviselik a balszerencsét és kevésbé hajlamosak a haragra. Egy kutatás során például az alanyokat arra kérték, hogy egy olyan hangfelvételt hallgassanak meg, amelyben becsmérlő dolgokat mondanak róluk. Az idősebbek kevésbé lettek dühösek, mondván, hogy „nem lehet mindig mindenkinek megfelelni”.

Különböző elméletek születtek, amelyek magyarázatként szolgálhatnak az időskori jókedvre. Laura Carstensen, a Stanford egyetem pszichológia professzora arra az egyedülálló emberi tulajdonságra vezeti ezt vissza, miszerint képesek vagyunk felismerni saját halandóságunkat és feltérképezni időbeni láthatárunkat. Mivel az idősek tudják, hogy közelebb állnak a halálhoz, könnyebben élnek a jelennek, azokra a dolgokra koncentrálnak, amelyek most fontosak, és nem foglalkoznak a távlati célokkal. „A fiatalok azért járnak koktél-partykra, hogy esetleg megismerkedjenek valakivel, aki hasznos lehet számukra a jövőben. Pedig senkit sem ismerek, aki valóban szeret is koktél-partykra járni” – fogalmaz Laura Carstensen. Lehetnek más magyarázatok is. William James filozófus szerint maga az öregedés elfogadása is a megkönnyebbülés forrása lehet. Az emberek elfogadják saját gyengeségeiket és erősségeiket, és feladják túlságosan nagyravágyó terveiket.


Boldogság országonként, forrás: Targetmap
 



Boldogság egyenlő egészség?

Bármi is legyen az oka az U-görbének, mindenképpen túlmutat az érzelmeken. A boldogság az embereket egészségesebbé is teszi. John Weinman, a King’s College London pszichiátria professzora egy kísérletében miután megmérte önkéntesei stressz szintjét, sebeket ejtett rajtuk. A legnyugtalanabb személynek kétszer olyan lassan gyógyult be a sebe, mint a legnyugodtabb tesztalanynak. Sheldon Cohen a Pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemről influenzavírussal fertőzte meg a kísérletben résztvevőket. Kimutatta, hogy a vidámabb személyek kisebb arányban betegedtek meg, és ha el is kapták a vírust, tüneteik enyhébbek voltak.

A boldogabb emberek emellett produktívabbak is. Oswald két kollégájával, Eugenio Protoval és Daniel Sgroial egyik önkéntes csoporttal egy vígjátékot nézetett meg, másikkal pedig egy semleges filmet. Az előbbiek 12%-kal jobban teljesítettek a teszt kitöltése során.

Következtetés egyrészt az, hogy ha már feltétlenül önkéntesnek jelentkezünk egy kutatáshoz, inkább közgazdaságit, mintsem pszichológiait válasszunk. Másodsorban a vidámság időskorban segíthet ellensúlyozni a kognitív képességek lankadásából eredő teljesítménycsökkenést – ami pedig segíthet az elöregedő munkaerő kezelésében. A gazdag világ elöregedését általában tehernek tekintik a gazdaság számára, az U-görbe azonban sokkal pozitívabb kilátást ad a helyzetnek.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Pénzcsinálókat!

globális